Nagyon megfogott a stílusod, olyan, mintha az enyém lenne. És hasonló cipőben járunk. :)
Sok szerencsét neked a továbbiakhoz!

Kedves Kobold!
Nem tudom, te milyen utaztatónál jártál, de ha ahhoz 30 alkalom kell, hát nagyon becsaptak.

A kíváncsiságról meg azt gondolom, hogy a gyerek is azért tanul, mert kíváncsi. Ha valaki rendelkezik kellő fejlettséggel ahhoz, hogy a kíváncsiságot mozgatórugónak tekintse, rengeteget fejlődhet ezáltal. Számomra ez nem kérdés, de úgy tűnik, érdemes a kályhától elindulni.

Öröm ezt a sok negatív írást, kritikát, tanácsot olvasni, komolyan. Talán én értem rosszul, de mindenki azt gondolja, ha valaki segítséget kér, akkor azt a sáros földbe kell taposni, majd magára hagyni, mert micsoda idióta, aki a saját problémáit képtelen megoldani. Fogalmam sincs, mit szólnátok hozzá, ha legközelebb, mondjuk egy költözés alkalmával, megkérnétek valakit, hogy segítsen megmozdítani a nehezebb tárgyakat, és azt felelné: „Oldd meg magad! Erre se vagy képes?”

Nos, számomra hiteltelenné válik az az ember, aki a segítséget alapvetően megtagadja, mert szerinte az illető alkalmatlan mindenre. Én szeretem a helyzetet és az embert megismerni, majd ha segítséget kér, elvezetni addig, ahonnan képes tovább indulni egyedül. Ez mind hozzáállás kérdése. Ha közben azt látom, fölösleges bármit tenni, hát valóban elengedem. Ennyire egyszerű.

Tragikus, amilyen módon a magyarok általában viselkednek. De a fejlődésre és változásra van remény. Mellesleg az illető nem írt, mióta mindenki rám ontotta a saját kilátástalanságát, problémáját, elégedetlenségét, stb. Hogy ez konkrétan azért történt-e, mert nem bírta elviselni önnön szerencsétlenségének terhét, melyet ráróttatok, vagy egyszerűen csak úgy gondolta, ez nem az ő világa, netán megvilágosodott azóta a kapott mértéktelen biztatástól, nem tudom. Szerencsére még időben elkezdődött nála a változás.

Épp a napokban mondtam Katinak, mennyire örülök, hogy megtaláltuk egymást, mert ő vezetett el addig, ahonnan magamra találtam. Ő hitt bennem és bátorított, enélkül nem sikerült volna.

A könyvekről meg annyit, hogy részemről mióta olvasni tudok, értéknek tekintem őket. Talán ezért szereztem 2 diplomát is ebben a témakörben. Mikor az említett könyvet olvastam, konkrétan azt éreztem, otthon vagyok. Változások, fejlődések indultak el bennem, aminek tolmácsolását könyvízűnek élitek meg. Sajnos nem tudom jobban tolmácsolni azt, milyen sokat kaptam tőle. Mellesleg vannak emberek, akiket 1-1 mondat, felvetés, gondolat indít meg, amit csak a könyvek útján képes meghallani. Arról nem is beszélve, hogy egyesekhez kizárólag a könyvek jutnak el, mert nincs olyan közösség, ahol építő szellemű kritikákat hallhatnának.

Elnézést kérek, ha bárkit megsértettem, nem állt szándékomban. Csupán azt hiszem, az oldal azért jött létre, hogy segítséget, bátorítást, tippeket adjanak az emberek egymásnak.

Elég régi az írás, azóta sok minden történt. Többek között öntudatomra ébredtem, és elkezdtem járni az utamat. Gyakorlatilag minden nap egy újabb felfedezés, apró csodák tárháza. Szerencsére rátaláltam a belső vezetésemre, megfogták a kezemet. A múltat pedig igyekszem feldolgozni, és a helyére tenni. Persze, sokat kell még fejlődnöm.
Az álmaim nem szűntek meg, mert túl sok szállal kötődünk egymáshoz. A következő feladatom az lesz, hogy megkeresem, felgöngyölítem, mikor, milyen kapcsolatban voltunk, ugyanis a lelkem képtelen tőle elszakadni.
Hát röviden ennyi. Az autóval kapcsolatban pedig, igen, lehet, hogy ez is igaz volt az akkori problémáimra. De ez volt az a löket, ami helyes irányba fordított.

Milyen furcsa, hogy az egyszerű jószándékom ilyen felzúdulást keltett. Nem is értem. De azt hiszem, sok hasznos dolog elhangzott, igyekszem gondolkodni a tükrökön!
Köszönöm az aggódásokat, de a segítségemnek csupán az lehet az oka, hogy én is voltam hasonló helyzetben, és tudom, milyen jól esett volna, ha olyan emberrel találkozom, aki őszintén átérzi a problémámat, elvezetve addig, ahonnan már tovább tudok indulni. Ilyen nem volt, és fogalmam sincs, hogyan lábaltam ki végül a gödörből, de sikerült.
Időt ezzel senkitől sem veszek el, mert mint mondtam, ez nem a függésről szól. Sőt.
Tiszteletben tartom mások véleményét, hozzáállását, de a sajátomat fenntartva ugyanezt kérem.
Őszintén szólva, semmi sem történt volna, ha a további beszélgetésünk itt folyik le, mert abból mindenki számára világos lenne, hogy sem szakembert nem óhajtok helyettesíteni, sem a mentőangyal szerepében nem tetszelgem.