érzékelések
2013. szep. 12. csütörtök 09:52
/Furcsa érintő érzés/
Szia!
Szívesen válaszolok neked, ha tudok, de mint mondtam, nem vagyok szakértője a témának.
Korábban nem foglalkoztam a szellemekkel, pedig, ahogy visszaemlékszem rá, mindig voltak körülöttem. Érezheted azt, hogy rád tapadnak, mert ők nem ide tartoznak, így a te energiádból élnek. Vagyis téged és a környezetedet szívják le.
Ha valaki megjelenik, és érzékeled is őt, a belső hang meg fogja mondani, hogy jó vagy rossz szándékkal érkezett. Többnyire csak egy kis ráhangolódás kell, nem muszáj hozzá meditálni. Természetesen megkérdezheted, ki ő és mit akar. És ha a válasz nem tetszik, el is küldheted.
Én úgy veszem észre őket, hogy pattognak a tárgyak, de a múltkor összetalálkoztam egy vicces kedvű lénnyel is, ő a térdemet csikizte.
Az érzékelés szerintem mindenkinél más. Egy barátunknál a fejem kezdett el zúgni, mikor rájöttem, hogy van ott valaki. Máskor lépéseket hallottam. Vagy előfordul, hogy a számítógép viselkedik furcsán.
Szerintem, ha angyalról vagy szellemi vezetőről van szó, nyugalmat, bölcsességet kell érezned. De ha mindenképp bizonyságot akarsz, próbálj velük kapcsolatba kerülni. Csak óvatosan.
Nem kell mindent értened, én is utólag látok rá sok dologra. Mostanában kezdem érteni, miért tituláltak engem folyton furcsának. Pedig különleges képességem sosem volt. Csupán látom azt, ami fölött más elsiklik.
Ha valaki szakértője a témának, nyugodtan szóljon hozzá, korrigáljon, egészítsen ki, én is szeretnék róla többet tudni.
|
szellemek
2013. szep. 09. hétfő 20:03
/Furcsa érintő érzés/
Szia!
Ha azt gondolod, valaki megérintett, valószínűleg úgy is van. A szellemekről sajnos túl sokat nem tudok. Korábban nem volt velük semmilyen kapcsolatom, az utóbbi időben azonban észreveszem őket. Pontosabban, csupán elkezdtem figyelni azokra a jelekre, amelyek fölött eddig elsiklottam.
Ha kellemetlen neked ez a dolog, küldd el. Kötelessége elmenni. Ha makacskodik, imádkozz. Nem javaslom, hogy kezdj vele beszélgetni, hacsak késztetést nem érzel rá.
Egyébként volt ezen az oldalon egy topik, kifejezetten a szellemekről. Sajnos már nem emlékszem, milyen néven futott, ha van kedved, keresd meg, nézz utána.
|
párhuzamos világok
2013. aug. 27. kedd 15:52
/Oldások, technikák, személyes tapasztalatok/
A párhuzamos világ valóban elég izgalmas téma. A fizikusok már elég régen kitaláltak rá egy elméletet, amit viszont bizonyítani sosem sikerült. (Mellesleg, az elmélet is elég sánta.) A lényeg az, hogy nagyon elhanyagolható (szinte nulla) a valószínűsége annak, hogy egy másik világban ugyanígy létezhetnénk.
Ha az a világ éppen ugyanezekkel a feltételekkel működik, és van szabad akarat, akkor gondoljunk csak bele egy-egy történelmi eseménybe, családi életbe, bármibe. És itt jön be a "választások sokasága".
Persze nem kizárható a létezése semminek sem.
|
oldás
2013. aug. 25. vasárnap 21:17
/Manipuláció dömping a neten/
Igen, terveztem a Hellingert, sőt, mást is. De most egyik sem jött össze. Biztosan így kellett lennie. Én meg amúgy is ilyen bolond "világmegváltó" gondolatokkal foglalkozom, folyton menteném az embereket is meg a világot is. :)
Majd ha magamhoz térek, nekiállok újra magamon dolgozni.
|
problémák és feladatok
2013. aug. 25. vasárnap 21:13
/Az élet adta feladatok, probléma megoldás./
Kedves Gábor!
Hiszed vagy sem, megértelek. Átéltem ugyanezt, ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Egy nagyadag életundorral, az emberektől való tartózkodással, hízással, fogyással, önmagam előtt is titkolt depresszióval. Mindennapos sírással, és kusza napokkal. Hibáztattam a szüleimet, hogy miért is hívtak életre. Ismerős?
Nos, ez csak egy holtpont. A gödör alja. És bármennyire elutasítod is a gondolatot, ki lehet belőle mászni. Sőt, ki kell. Itt és most szerintem nincs is más dolgod, mint önmagadat elfogadni és megszeretni.
A lúzer szó csúnya. Ezt akár, mint nyelvésztől is, fogadd el tőlem. Bizonyára hívogató az egónak ez az állapot, ahol mások is megrekedtek és lehet sajnálkozni. Viszont nem lehet viszonyítási pont a mások nyomorúsága! A keserűség meg éppenhogy nem a világalkotó célja.
Nem mondom, hogy a helyzeted könnyű, nem egyszerű a továbblépés sem. Egy valamit próbálj meg: ismételgesd csak úgy magadban ezt az egy mondatot: "Szeretem magam!". Nekem segített.
|
önzés
2013. aug. 25. vasárnap 16:28
/Manipuláció dömping a neten/
Nagyon nehéz ezt kezelni. Mert a környezet folyton azt kommunikálja, az egóm így is elég nagy. Miközben a mások elfogadásával nekem is akadnak problémáim. Pedig próbálom. Nagyon összetett ez a dolog.
Mert inkább menekülök, csak hogy ne lássam, az anyám hogyan áldozza fel magát a család oltárán. Hogy ne halljam, hogyan sirat engem, mert ismét messze megyek. Hogy ne kelljen összezördülni akkor, ha jószándékúan mondok valamit. (Mert az már kritika.)
Utálom azt hallani boldog-boldogtalantól, amit fentebb leírtam.
Azért jól érzem magam, csak egy idő után már nincs mit csinálnom. Vagy épp kedvem nincs hozzá, esetleg energiám. És olyankor az ember egyre idegesebb, feszültebb, elillan a bölcsesség.
Most épp azt tanulom, hogyan fogadjam az élet ajándékait nyugodt szívvel, őszintén, lelkiismeret furdalás nélkül. És még ez sem könnyű!
|
általánosság
2013. aug. 25. vasárnap 16:08
/Az élet adta feladatok, probléma megoldás./
Kedves Gábor!
Ahogy Michaelita is írta, nagyon nehéz valamiről általánosságban beszélni. Nem igazán lehet, és nem is érdemes. Mert minden eset más.
Minden mindennel összefügg, ezért minden egyes problémának más az oka, az eredete, talán a megoldása is.
Szerintem nincs olyan, hogy valami megoldhatatlan. Olyan viszont létezik, hogy az ember tanulási célzattal szembetalálkozik egy esettel, a karmája miatt kap egy feladatot, illetve más egyebet.
Ha valami nem megy, mindig magadban keresd az okot. Ha megvan, elkezdheted megoldani azt. És még valami: az elfogadás. Mert előfordulhat az is, hogy valamin nem tudsz változtatni. (Haláleset vagy baleset.) És nem tehetsz mást, minthogy ezt elfogadod.
Az öngyilkosságról csak annyit, nem megoldás semmire. Sőt. Negatív karmát teremt.
Ha egy életen át sem sikerül megoldani a feladatot, akkor jön egy következő élet, ugyanazzal a problémával. Olyan ez, mintha a tanár addig íratná veled ugyanazt a dolgozatot, amíg a kívánt szintet el nem éred. Ezután jöhet a következő szint.
|
hozzászólások
2013. aug. 23. péntek 14:43
/Manipuláció dömping a neten/
Furcsa dolog ez. Az én élményem is ide köthető, bár nem tökéletesen erről szól. Otthon tartózkodásunk alatt folyton ezekbe ütköztem: "Nem költöztök haza?" és "Mikor lesz már gyerek?" És igen, tudatosság. Az ember igyekszik udvarias és határozott lenni. De már egy idő után azt gondoltam, még egy beszólás, és ennek vége. Mert persze, értsem meg, hogy ők ezt megkérdezik. Miért is? Én nem mászok bele a más életébe. Engem is hagyjon mindenki békén.
Szóval nem tökéletesen értem ezt az egészet. Főleg, mikor egyesek primitív módon nekem estek, sértegettek, majd bocsánatot kértek. Vagy éppenséggel a lelkiismeretemre akartak hatni. Bár nem működött ez sem.
Ilyenkor azt keresem, milyen tükör ez nekem. Csak az a probléma, hogy az energiakészleteim tökéletesen lemerültek, és nem vagyok túl jól ezek után. Hiába hiszi az ember erősnek magát, ez a sok-sok "érdeklődés" nagyon le tudja szívni.
|
tudat
2013. aug. 15. csütörtök 19:17
/Betegségek lelki oka/
Valóban, nálam is sikerült. Mellesleg a nyitott tudat borzalmas, ellehetetleníti a napokat, az életet. Ezt szintén igazolni tudom.
|
döntés
2013. aug. 12. hétfő 16:24
/Pénzáramlás, megélhetés, megoldás/
|
