Vannak az embernek olyan életszakaszai, amikor koldulnia kell ahhoz, hogy ő is adhasson. Olyan szakaszok is vannak, amikor csak adunk, de nem kapunk...Elvárás? Valószínű. De nagyon-nagyon kell! A szeretet mindennek a mozgatórugója.

Ez a hiány-tudat igen sokszor előfordulhat életünk során. Nem mindenki jut el olyan tudatossági szintre, hogy ki tudja iktatni teljes egészében! Tehát szeretetkoldusok vagyunk időről-időre...Talán minden nagyobb "változás" előtt és alatt azokká válunk. Nem feltétlenül negatív dolog ez, jó, ha akad ilyenkor egy segítő kéz...

A körülötted lévőkkel minden oké? Balesetek, sérülések általában olyankor következnek be az életünkben, amikor úgy érezzük, nem foglalkoznak velünk eleget. Egyfajta figyelemfelhívás, segélykiáltás...

Már tudok sírdogálni, és ez nagyon sokat levisz...

Ezen kívül beindult bennem egy igen erős folyamat, poklokat jártam meg, de ebből is kimásztam. Most van egy kéz, amely fogja a kezemet és segít. Ingyen és nagyon elkötelezetten. Napról-napra erősödöm. Valami nagy változás van készülőben "odabent", tényleg olyan, mintha hullámvasúton ülnék. Valami készül elmenni, és valami készül bejönni a helyére. Néha megijedek - az borzasztó bír lenni, aztán lazítok és minden oké megint. Várom, hogy végre "megszülessen"!:) És igen: ezt egyedül kell megélni, megszenvedni, világra hozni.