Mint minden hatalmas spirituális rendszer, így a tantra is több ágból, irányzatból áll, amelyek akár egészen eltérő célokat és utakat mutatnak gyakorlóiknak. Van a tantrának olyan ága, amely a spirituális fejlődés egyik csúcsát, a megvilágosodást célozza meg, miközben a nyugati világban a szexualitás kiteljesedését segítő gyakorlatok rendszere terjedt el jobban. Látszólag ezek különböző célok, azonban ha mélyebben vizsgálódunk, láthatjuk, hogy minden út a csúcsra vezet.

Tantra és a szex

Szexualitásunk többnyire képzetlen, tanulatlan, mert csak kevesekben ébredt igény arra, hogy fejlesszék szexuális kultúrájukat. Szexelni lehet ösztönösen, úgy ahogyan az belülről jön, el lehet tanulni egy-két dolgot a partnerektől, valamint a barátoktól és magazinokból is ránk ragadhat pár fogás, de ezzel még mindig csak lelkes amatőrök maradunk.
Aki igazán mestere kíván lenni a szexualitásnak, az előbb-utóbb a tantra útjára téved, ahol megtanulja a mélyebb érzékiséget, megnyílást, kapcsolódást és persze a káma-szutrában leírt rafinált technikát is.

A tudatos megnyílás és kapcsolódás segítségével sokkal érzékenyebbé válhat a partnerére, így képes lesz olyan összhangba kerülni vele, amire egy hagyományos szex során soha.

Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem... de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.

Előfordul olykor, hogy valaki lelki szemetesnek használ bennünket, vagy mi másokat!
Mi ennek a lélektani oka? Amikor tudja az illető, hogy nem segíthetek, de elmondja a problémáit csak azért, hogy kibeszélhesse magából.
Kihasznál? Vagy éppen megtisztel azzal hogy a bizalmába fogad?

Hogyan viszonyuljunk a másik emberhez, aki éppen ,,belénk dobálja" a szemetét? Megértéssel, vagy elutasítással?

Egy élethelyzetem (rossz érzéseim amit a szomszédom hívott elő belőlem) arra világított rá, hogy valakit nem tudtam elengedni és nem tudtam megbocsátani sem neki, sem az akkori önmagamnak. Ez arra világított rá, hogy a megbocsátás egy több lépcsős, hosszú folyamat, amelyben az egész személyiségünk minden részével részt kell vennünk, hogy eredményes, sikeres lehessen.