Tudatosodom! Vagy mégsem? | Önmegvalósítás.hu

Tudatosodom! Vagy mégsem?

bicikli.JPG

Kedves ismerős és ismeretlen barátaim!

Én bizony gyakran beleesem abba az élethelyzetbe, vagy hibába (?) hogy hajlamos vagyok lehúzni vagy alulértékelni saját képességeimet, viselkedésemet, reakcióimat szinte állandóan figyelem és hát gyakran megállapítom, Kriszti bizony te még nem vagy sehol.
Ezt csak azért írtam előlegbe, mert a mai nap a következő dolog történt és kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Lányaimmal intéztem ma városkánkban apróbb vásárlást, ügyintézést, én egy ügyes kis szerkezettel, egy gyerekutánfutós biciklivel hurcibálom őket, vezetni (még) nem tudok. Persze megszoktuk és gyakran tapasztaljuk, hogy figyelmetlenül, agresszíven közlekedünk/közlekednek egyesek. Általában nem szoktam az útviszonyokon, az autósok vagy gyalogosok, motorosok figyelmetlenségén, udvariatlanságán kiakadni, de ma majdnem elütött minket egy autó és bizony eléggé megijedtem és utána iszonyatosan indulatos és dühös lettem.

Történt ugyanis, hogy a bicikli úton szabályosan közlekedve egy autó a mellettünk lévő útról a sarok előtt 10-15 méterrel egyszer csak bevágott elénk, mert ő be akart fordulni az utcába, de nem ott fordult, ahol kellett volna neki, hanem előttünk minden körülnézés nélkül bevágott a bicikli útra és onnan fordult be az utcába mit sem törődve, hogy a bringámmal ott megyünk és mögöttem az ülésen egy óvodás gyerek, illetve az utánfutóban még egy bölcsis korú. Nagyon megijedtem és az utolsó pillanatban lassítottam le, majdnem neki mentünk. És persze utána ordítottam, és egy rövid monológban tudattam vele, hogy egy idióta, csökkent értelmű fehérrépa és még azzal is meggyanúsítottam, hogy a saját nemét részesíti előnyben. Persze oda sem figyelt, csak rohant tovább és valószínűleg meg sem hallotta, mit ordibálok. (Rohanj csak, valaki vár a vesédre, ha egyáltalán az ilyennek még értékes, egészséges a veséje!)

Az egészben az az érdekes, hogy utána még én szégyelltem magam. Azért, mert így kikeltem magamból. Nesze neked tudatosodás, hol van ilyenkor benned a szeretet és a megértés, megbocsátás? Gyakran tapasztalatom, hogy ilyen éles helyzetekben minden tudásom sutba dobom és csak úgy kijön belőlem az indulat. De aztán elbizonytalanodtam, mert mitől vagyok ugyan tudatos és spirituális? Tényleg akkor vagyok kellően bölcs, ha az ilyen dolgok már nem idegesítenek fel és nyugodt tudok maradni, vagy az csak egy álca, egy udvariaskodás és valójában akkor vagyok tudatos, hogy igen is vannak indulataim és azokat felvállalom, legfeljebb utána megvizsgálom, hogy mi volt belőle jogos és mi nem.

Szerintetek?

Beküldte: | 2010. júl. 20. kedd - 22:03

Hozzászólások

52 hozzászólás
Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a
2010. július 20. kedd, 22:23 | KatiPotter

Kedves Kriszti! Szerintem teljesen érthető a reakciód, hiszen a gyereked és saját életedről van szó! Nem neked kellene most lelkifurdalást érezned, hanem a szabálytalan és kis híján gyilkos autósnak. És még meg se állt, hogy nem esett-e bajotok. Ilyenkor az lenne a minimum.
Ezt a reakciót a védelmező ösztönöd hozza. A legtöbb élőlény és az ember is, bármi áron védi utódait, és persze magát is. Ez jár a "támadó" iránti hirtelen agresszióval. De most, hogy ez a kérdés felmerült benned, biztos azt jelzi, hogy ha ez az autós most megbeszélné veled, bocsánatot kérne, akkor már meg tudnál vele békélni. Szóval emiatt ne érezd magad szerintem kevesebbnek.
Egyszer olvastam egy idézetet, de már nem tudom felidézni szó szerint, de a megbocsátásról szól, hogy az szép dolog, de ha másoknak ártónak megbocsátunk anélkül, hogy az felhagyott volna rossz viselkedésével ill. bocsánatot kért volna, akkor azzal ártunk a legjobban, mert tovább hagyjuk őt rombolni. Ez is valami hasonló szerintem. Haragod csak akkor vallana benned rejlő hiányosságra, ha az autós aggódó bocsánatkérései után se tudnál vele megbékélni.

Kedves Kati! Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén
2010. július 20. kedd, 22:29 | jessica73   Előzmény

Kedves Kati!

Köszönöm meglátásaidat, valahol a lelkem mélyén én is tudom, hogy jogos a felháborodásom, de azért elgondolkodtatott az indulatom. Talán kicsit álszent környezetben nőttem fel, ahol nem volt szabad indulatosnak lenni, s csak pusztán erről szól ez az egész, hogy tényleg van, amikor helye van a felháborodásnak, az indulatnak.
Amúgy azért nem állt meg szerintem az autós, mert nem mentünk neki, de tényleg csak nagyon picin múlott, azt hiszem velünk voltak az angyalaink. :-))

Michaelita képe
igen KatiPotter
2010. július 20. kedd, 22:29 | Michaelita   Előzmény

igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából... persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja... bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!

Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)

Michaelita képe
igen KatiPotter
2010. július 20. kedd, 22:30 | Michaelita   Előzmény

igazad van, csak a Kriszti leírásából én arra következtetek, hogy az az autós nem is látta a Krisztiéket, kvázi fel sem fogta, hogy mit csinál (lehet, hogy közben telefonált, vagy előtte felbosszantotta az Anyusa/Felesége/Főnöke, valahonnan valahova rohant és kiesett a környezete tudatosságából... persze nem állítom, hogy így van, csak a Kriszti írása számomra ezt sugallja... bocs, ha rosszul vettem le a szöveget!

Egyébként határozottan tudsz érvelni, ez szimpatikus:)

Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és
2010. július 20. kedd, 22:42 | jessica73   Előzmény

Csak most láttam meg a válaszodat, amit KatiPotternek írtál és jól érezted, valószínűleg észre sem vett minket az ember. Engem akkor is dühített akkor, abban a pillanatban, hiszen szerencsére csak majdnem lett nagy baj.
És azt hiszem itt a "majdnem"-on van a hangsúly.
Ja és a gyerekek érdekes módon nem ijedtek meg, talán nem értékelték annyira veszélyesnek a helyzetet, vagy nem is figyeltek. (Ha a férjem vezet, én is csak a kirakatokat nézem.) Be kell valljam a káromkodáson talán nem lepődtek meg, mert néha bizony előjön belőlem a sárkány, nem tudom, amióta gyerekeim vannak, sajnos néha hirtelen haragú vagyok, de az is lehetséges, hogy addig csak lenyomtam magamban valódi énemet és ez most fokozottan dörömböl bennem. Viszont tudják, hogy fél perc alatt elszáll a mérgem, ha kiordíthatom magam. :-))) Ez van.

Michaelita képe
határozottan tudatosodsz!
2010. július 20. kedd, 22:23 | Michaelita

Kedves Kriszti!

Szerintem határozottan tudatosodsz, ugyanis kiengedtél mindent magadból ami kikívánkozott és utána pedig visszamenőleg tudatosan megvizsgáltad azt, hogy mi is történt és tudatosan felvállaltad az indulataidat is.

Én úgy gondolom, hogy haladunk egy úton, aminek különféle állomásai vannak, s mindaddig míg nem tartunk ott, hogy már semmi kilengésünk nincsen érzelmileg, mert minden jót/rosszat egyformán tudunk fogadni, addig az a természetes, hogy nem elnyomjuk, hanem hagyjuk kijönni mindazt, aminek jönnie kell.

Az a Mesterek tudása, hogy ők már képesek mást választani, hogy mint pl. Jézus is, ugyanezeket a dolgokat más, magasabb szemszögből tudták nézni. Addig is míg a Mesterek tudását megszerezzük élünk, tapasztalunk, megszólal a lelkiismeretünk (mert hogy a lelkiismeretünk már eleve a tudatosodó részünkhöz tartozik).

Persze bevallom, hogy én ilyenkor még utána arra is szoktam gondolni, hogy lehetséges, hogy ezek az élethelyzetek csak próbák, megmérettetések, hogy legyen visszajelzésünk önmagunkra vonatkozóan.

A gyerekek megijedtek a történtektől, vagy csak csodálkoztak, hogy az Anya kivel kiabál? Mit mondtak/csináltak a gyerekek?... biztos volt véleményük (bár onnan hátulról kevesebbet láttak és a veszélyérzetük sem működik még olyan élesen, mint a miénk)

Ha ezek a fotón Ti vagytok, akkor nagyon helyesek vagytok így együtt, a közös bicajon:)

Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita. Igen, mi vagyunk a
2010. július 20. kedd, 22:33 | jessica73   Előzmény

Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))

Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita. Igen, mi vagyunk a
2010. július 20. kedd, 22:33 | jessica73   Előzmény

Köszönöm meglátásaidat kedves Michaelita.
Igen, mi vagyunk a fotón és nagyon élvezem én is, amikor így együtt utazunk. Sose néztek még meg ennyien és bevallom, jólesik. Meg az is, hogy mindig megmosolyognak minket, felderülnek az emberek, akik még nem láttak. De lassan már megszoknak. Minden csoda 3 napig tart, ugyebár. :-)))

hermess képe
H: "minden reakció előtt van egy pillanat,
2010. július 20. kedd, 22:45 | hermess   Előzmény

...ami még üres, tiszta."

EZ JÓÓ!

Kedves Anita, azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, m
2010. július 20. kedd, 22:47 | jessica73   Előzmény

Kedves Anita,

azt hiszem engem azért lepett meg az indulatom, mert azért nem vagyok teljesen kezdő, immáron 4-5 éve foglalkoztat a spiritualitás, több tucat könyvön túl vagyok, figyelem, vizsgálom magam, folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogyan fejlődjek. Reikizek én is, szóval meglepett, hogy így kihozta belőlem az indulatot ez a történés. Úgy értem otthon inkább el-elereszti magát az ember, de velem ez utcán korábban nem-igen fordult elő. De talán ez még jó jel is, mert talán ez egy jel, hogy immáron kezdem a külvilág felé is vállalni önmagam jó- és rossz tulajdonságaimmal együtt.
Reikivel kapcsolatban majd írnék neked privit, mert lenne pár kérdésem.

Köszi és neked is puszi és örülök, hogy tetszik a járművünk. :-)))

beatrixalyssa képe
Anitám drágám Én is irhatok Neked privit? Egyébként azt
2010. július 21. szerda, 9:11 | beatrixalyssa   Előzmény

Anitám drágám

Én is irhatok Neked privit?
Egyébként azt kivánom, hogy minden vágyad valóra váljon.
Mert tudom ám, hogy van egy vágyad.

beatrixalyssa képe
TITOK...
2010. július 21. szerda, 9:46 | beatrixalyssa   Előzmény

TITOK...

Áhhá! Na most lebuktatok! :D :D :P
2010. július 21. szerda, 13:44 | Szabó_Péter   Előzmény

Áhhá! Na most lebuktatok! :D :D :P

beatrixalyssa képe
Peti Merre jártál? Már megijedtem, hogy valahol messzE.
2010. július 21. szerda, 16:11 | beatrixalyssa   Előzmény

Peti

Merre jártál?
Már megijedtem, hogy valahol messzE.

félszemmel itt vagyok azért... :) mostanában nem volt netem... :
2010. július 21. szerda, 17:03 | Szabó_Péter   Előzmény

félszemmel itt vagyok azért... :) mostanában nem volt netem... :)

beatrixalyssa képe
a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban
2010. július 21. szerda, 9:49 | beatrixalyssa   Előzmény

a Tesóddal meg a munkahelyeddel kapcsolatban

Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek eg
2010. július 21. szerda, 9:55 | jessica73   Előzmény

Igen, ez kimaradt, nem a könyvek, nem a tanfolyamoktól leszek egyre tudatosabb, természetesen magamon is dolgozom, de tény, hogy kevesebbet, mint amennyit szeretnék. Sok a leépítendő megfelelésem, sajnos. És én is látom, hogy sokkal-sokkal türelmesebbnek kéne lennem magamhoz, talán a környezetemhez is.

Puszi, majd írok neked.

Michaelita képe
még több tudatosítás
2010. július 20. kedd, 22:42 | Michaelita

A helyzetben talán van/lehet még tudatosítani való én úgy hiszem, mert mindaz, amit kimondtál ott rögtön, az elmondja a mélyről jövő hozzáállásodat. Próbáld meg megérteni, hogy mit és miért pont azt mondtad ... a "saját nemét részesíti előnyben"... illetve amit ez takar, az elárulhatja számodra azt, hogy mit gondolsz mélyen legbelül tehát én tovább értelmezném mindazt, ami "kibukott" belőled... ennyi jut eszembe.

Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán
2010. július 20. kedd, 22:50 | jessica73   Előzmény

Húúú, ez érdekes, nem is tudom miért ez jutott eszembe. Talán van a homoszexualitással kapcsolatban bennem egy nem-el-fogadás. De ez azért nem egyenlő a teljesen elítéléssel.
Tudod, ez olyan dolog, hogy semmi bajom velük, de nem örülnék, ha a gyerekem homoszexuális lenne. Akkor ezen elgondolkodom és dolgozom rajta. Köszönöm a rávilágítást.
Puszi és jóéjt, most már megyek hajcsizni.

jaguar képe
a mondandód első feléhez szólnék hozzá,
2010. július 21. szerda, 4:19 | jaguar   Előzmény

a mondandód első feléhez szólnék hozzá, abszolút egyetértek. mikor a foci vébéről kiesett a kedvenc csapatom és bandukoltam haza letörten, kis híján elgázolt egy bohóc.
nem vicc. épp leléptem volna a járdáról az úttestnek egy buszmegálló részére, hogy átkeljek az úton, kissé átlósan. de abban a pillanatban egy kocsi az útról hirtelen irányt változtatva, szinte némi plusz gázt is adva állt be nagy hévvel a buszmegállóba (hogy kitegye az utasát a megállósáv végénél megállva). ha 1 db másodperccel hamarabb lépek le, vadul elüt.. az anyósülésen egy nő ült (nyilván ezért is lehetett a vagány vezetési stílus), a volánnál pedig legnagyobb megdöbbenésemre egy férfi, félig leizzadt bohócfestékben.. szürreális volt és a legszomorúbb hogy az egész veszélyhelyzetből semmit nem érzékelt a sofőr ahogy elnéztem, még utólag sem.

Domoszlai Katalin képe
szia Jaguar!
2010. július 21. szerda, 7:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Elemezted ezt? A kedvenc focicsapatommal való azonosulás - mit nem élsz meg az életben, amit rajtuk keresztül próbálsz? Mi az elérhetetlen? Szánalmas, leizzadt, magát bohóccá tévő férfi - aki görcsölve keresi férfi azonosságát ebben a világban, hogy a nőnek ( vagy a magában hordozott fals képnek? ) próbáljon megfelelni....

A hirtelen történésekkel is tanít bennünket a Bölcs Mindentudó, mert véletlenek ugye nincsenek...

Jessicanak

Ilyent nézz meg magadban, hogy ütközések, konfliktusok kezelése, milyen elfojtás van, félted-e a gyerekeket valamitől ami a férfi oldalról jön?

A tudatosodást segíti, ha a körülötted lévő világra, a történésekre úgy nézel, hogy Te része vagy az Egynek, és mindenki, akár ember, akár élőlény, vagy tárgy, ugyanúgy.... A történések segíteni akarnak, minél drasztikusabb, annál kevésbé akarsz szembenézni azzal, amire mutat...

A káromkodásról meg - Szabó Ilona kifejezetten ajánlja, mert a lefojtott düh nagy energiablokkot okoz. A hogyan a fontos, ne irányuljon emberre, hanem az legyen a cél, hogy a gőz menjen ki, ordítsd ki magadból, mint egy anyatigris! Akkor nincs mit szégyenleni, még a gyerekek előtt sem!
Például: a rohadt, mocskos fenemegette rézfánfütyülőjét ennek az elvetemült életnek! Elég nehéz ezt gyerek-barát módon megfogalmazni, de nem lehetetlen! Ha meg kiskorú nincs a közelben mehet a szexuális leírás, bármire irányítsd, csak a másik emberre ne!

Domoszlai Katalin képe
mi is a düh?
2010. július 21. szerda, 8:58 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Igen, a kezdetek. A düh nem jó vagy rossz, a düh egy tűz típusú energia, célja a védelem. A saját határaim megvédése. Vagy a rám bízott végteleneké. Elriasztani első körben, második körben megtámadni, harmadik körben elpusztítani amit veszélyként fogok fel.

Anita, ha valaki eljut odáig, hogy feloldja a korlátokat és határokat Isten és maga közt ( hajrá Istenes meditációk!!! :-) nem lesz káromkodásra szükség. Ezért javasoljuk itt lelkesen, mögé kell nézni, mit üzen.

Szabó Ilona, tiszta szívvel ajánlom a kezdő tudatosodóknak, eszméletlen segítséget nyújt a módszerével a külső, belső konfliktusok kezelésével, az anyagi helyzet harmonizálására vonatkozó gyakorlatokkal.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/ Használható módszer, ha valakinél a meditációval problémák vannak.
Aztán ezt is, mint minden mást elhagy az ember, pár dolgot megtartva, más dolgokkal mixelve...

" Mert annyira egyedi vagyok az EGYben hogy az utam is teljesen egyedi..."

Domoszlai Katalin képe
már ezt fejtsd ki bővebben
2010. július 21. szerda, 9:18 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Lécci. Miért is bocs???
Teljesen jó az észrevételed. :-)

Domoszlai Katalin képe
Jujjjjjjjjj ezt nem bírom kihagyni
2010. július 21. szerda, 9:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Engedjünk terek a spontán dolgoknak, mint a káromkodás - persze keretek között.
Okoskodj, ha ez kívánkozik ki és ne kérj bocsánatot.
Én sem fogok ezért a viccért ( vagy mégis? )

Nem mindegy, hogy a hülye okoskodik, vagy az okos hülyéskedik....

:-))))

jaguar képe
szia, én ezt annyiban elemeztem,
2010. július 21. szerda, 12:50 | jaguar   Előzmény

szia, én ezt annyiban elemeztem, hogy el kell engednem ezt a négyévente fellángoló rajongást is teljesen. meg egyáltalán a sportmérkőzések iránti rajongást, rendszeres nézést. mivel a vébén pl minden meccset utólag néztem meg netről letöltve, közben viszont úton-útfélen, nem várt helyekről belebotlottam - előre megtudni nemkívánt - eredményekbe, amik mindig elrontották az meccsnézés élményét.
szerintem ez ennyi, nem hiszem hogy csapattal való azonosulás, inkább csak egy gyerekkori élménynek a továbbvitele és mindig reménykedés az újra hasonló siker átélésében. talán csak nosztalgia.
az NBA-ben más a helyzet, ott szimpátia alapján választottam egy laza, mindig mosolygós, vagány csapatot.. csak nekik meg önfegyelmük nincs - ez utóbbi nekem sem, előbbieket pedig talán szeretném elleseni tőlük? egyfajta erőállat egy csapat ilyen módon szerinted?

Domoszlai Katalin képe
egregor
2010. július 21. szerda, 22:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Minden csoport, legyen az kosárlabda csapat, politikai párt, akár egy család az egy egregor. Magyarul energetikai-információs rendszer. Önálló lény, amit a hozzá kapcsolódó emberek energiái táplálnak. Életben van addig, amíg egynél több ember kapcsolódik hozzá. Valamilyen céllal jön létre, de ezen túlnőhet ezen. Ha érdekel a téma, ez már parapszichológia :-)

Kedves Alenka! Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől
2010. július 21. szerda, 9:41 | jessica73   Előzmény

Kedves Alenka!

Azt nem érzem, hogy el lennék szállva, de ettől függetlenül rátapintottál a lényegre. A házasságom szerintem nincs a helyén, legalább is szexuális téren, de a férjem szerint minden rendben. Szerintem afféle látszatharmóniában élünk. Szóval hogy is magyarázzam, van szeretet, nem veszekszünk, nagyjából jól működünk együtt, jó együtt lenni, de ugyanakkor döntéseket nem szívesen hoz és én is látok egy ilyen túlzott elcsúszást, hogy az életem a háztartásból, a családból, gyereknevelésből, anyaságból áll. Mint nő, alig-alig létezem. És nem miattam szerintem, mert iszonyat sok mindent próbálok próbáltam tenni, hogy ez a rész ne süllyedjen, de elképzelhető, hogy csak tök egyszerűen arról van szó, hogy nem egyforma a libidónk. Van szex, de számomra nem túl sokszor és elegem van, hogy 20 perces menetekből áll az életem. Az indok pedig az, hogy az én anyám megvakult, mi ápoljuk 4 éve, az ő anyja meg nem érdeklődik az unokák iránt, úgyhogy ha nincs anyagi keret bébiszitterre, akkor ez van, ezt kell elfogadni, hogy nincs idő a szexre a gyerekek mellett. S nekem ez elfogadhatatlan, hogy nem meri megkérni az anyját, hogy kéne egy kicsit többet unokázni, igaz ha kéri, akkor meg többnyire el vagyunk utasítva. Bár nem lepődöm meg igazán, mert szerintem a férjem és a testvérei sem voltak túl fontosak az anyjának, bár azért ezt így állítani talán durva és túl felületes szemléletre vall. S tudom, hogy férjem nem csal meg, tehát nem ez az ok. Egyszerűen nem tudunk egymás mellett kiteljesedni mint nő és férfi, én ezt már látom, próbálok tenni ez ellen, de elég kevés sikerrel.
Mondtam neki párszor, hogy mindegy mi lesz, váljunk el én ezt nem bírom tovább, akkor kicsit összekapja magát, de aztán többnyire marad minden a régiben.
Hát nem gondoltam, hogy ennek az eseménynek ehhez köze lehet, köszönöm, hogy rávilágítottál. Ettől függetlenül fogalmam nincs mit tegyek, hogy kimásszak a gödörből. Első körben munkát próbálok találni, hogy legalább az agyam ne ezen meg egyéb problémákon járjon egész nap, nyilván szellemileg is kellene egyfajta lefoglalás, kihívás az életembe.

Üdv. Kriszti

Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne
2010. július 21. szerda, 12:11 | jessica73   Előzmény

Igen, talán hárítok kissé kifelé, de nem kizárólag benne keresem a hibát és a megoldásokat sem. Ezeket a mondatokat a tapasztalataim mondatják, mert én legalább észrevettem és próbálok tenni ellene a szőnyeg alá söprés helyett. Nem volt ez mindig így, az igaz. A mondatokból nem így hangzik, de nem hibáztatom őt, tudom, hogy magamban kell helyretenni dolgokat, de azért az is a véleményem, hogy ehhez ő is kéne, legalább is nem letagadni a gondot és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Kedves Alenka! Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de
2010. július 21. szerda, 13:40 | jessica73   Előzmény

Kedves Alenka!

Szeretném veled folytatni ezt a beszélgetést, de inkább priviben, ha lehet. Tudok neked valahová írni? Vagy írj te nekem légy szíves, ha nem akarod kirakni az email címed ide, az enyém zilus@freemail.hu.
Minden stimmel, amiket írsz és már magam is felismertem őket, rosszkedvű azért lehetek, mert a megoldásokat nem találom jó ideje, ez feszélyez egy kicsit.
De töltöm magam, nem csak a tanácsodra, magam is rájöttem, hogy az élet apró örömeivel kell, hogy ilyenkor körbe vegyük magunkat. Tudatos barátnő sajnos még nem nagyon van, aki nem csak nyavalygásnak veszi a gondjaimat. De ezen is mutatkozik változás. A lépcső és a kávé nekem is bejön, többek között. Most mindjárt csinálok is egyet. Alkohol-cigi-narkó szerencsére sosem boldogítottak.

Szeretettel: Kriszti

jaguar képe
a kávé az nem narkotikum?
2010. július 21. szerda, 15:10 | jaguar   Előzmény

a kávé az nem narkotikum? minden nap fogyasztva sem?:)
helyette ott a mate tea hatásilag százszor jobb, vagy egy brutál zöld tea, ha már lazulás a cél.. a kávé is narkó kategória nálam, minden pótszer az, főleg ha rendszert csinálunk belőle.

Feliratkozás Hírlevélre