...Nem vagyok gazdag, de megvan mindenem, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt és könyveket tudjak vásárolni amiből képezhetem magam. Így találtam meg és talán csak így található meg a bennem lévő kitöltetlen ŰR. Ami most szippant magába minden spirituálisat.
Egy szegénynek azzal kell egész nap törődnie, hogy megélhessen, nincs energiája, hogy mással foglalkozzon.
Egy tehetős aki rádöbben, hogy megvan mindene, s ez valahogy mégsem elég és megérzi

Van néhány olyan aspektusa az életemnek amin nem tudok változtatni folyamatosan előjönnek ugyan azok a dolgok, állandóan megtörténnek, az elhatározás, hogy nem csinálom többé, kevés, a késztetés erős, előbb-utóbb vissza csúszok a dologba. Miként lehet felderíteni és megszüntetni a késztetés belső okát?
Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. Mintha nem is az enyém lett volna eredetileg sem.

Azt kérdezi tőlem a Webmester, hogy Élem az életem? Ez elsőre bármennyire is döbbenetes kérdésnek hangzik, sajnos nem az.
Mert van, hogy hosszasan a más gondjaival, problémáival foglalkozom, tehát ekkor nem a saját életemet élem, hanem az övét. Van, hogy valamit tökéletesen szeretnék csinálni, ez is valami olyan belső elvárás lehet, aminek valószínűleg köze sincs hozzám.
Van, hogy valamit félek megcsinálni, ezért az elkezdését elhalasztom arra az időre, amíg össze tudom gyűjteni a lelkierőimet, hogy akkor kezdjek bele.

Létezik-e egyáltalán spiritualitás? Van -e egyáltalán fejlődés?

Megcsömörlöttem az Ál-spirituális divat-őrület csiholmányaitól. A hókusz-pókuszoktól. A magyarázatoktól jóról és rosszról. A új világ új DOGMÁITÓL arról, MI a HELYES és a JÓ.