- „Indulj már!” – üvöltenek rám. Megpróbálom mozdítani a jobb lábam, nem megy. A balt, de az se sikerül. Lepillantok a lábamra, hát látom, hogy térdig be van betonozva.
- „Szeress, ölelj meg!” - kérik kedvesen. Mozdítanám a kezem, de ólmos súlyok húzzák lefelé.
- „Nyugodj meg!” – mosolyognak rám.
- „Jó.” – egyezem bele, de eközben kalapáló szívem majd kiugrik a helyéből.

- „Nem is hallod, amit mondunk!” – szűrődik a szemrehányás valahonnan a távolból.
- „Dehogynem!” – kiabálom, hogy túlharsogjam szívem zakatolását, de senki nem figyel rám.

Régebben olvastam a Dale Carnegie: Sikerkalauz mindhárom kötetét. Szerintem érdemes elolvasni, bár sok olyan gondolat is van benne, amit nem osztok. A Stressz kezelési része szerintem nagyon érdekes és jó. (2. kötet).

Pakolgattam itthon a lomjaimat és találtam az egyik dobozban egy kőből faragott mécsestartót, benne két dobókockával. Eredetileg nem tartoztak össze, de már évek óta együtt tároltam őket, így minden költözésemnél találkoztam velük.

Éppen ideje, hogy előkerültek, mert most legalább lemérhetem magam dobókocka dobásban is!
Vajon a kockák befolyásolására valóban képesek vagyunk, vagy csak a szerencsén múlik, hogy hanyasat dobunk? A parapszichológusok szerint vannak, akik képesek előre meghatározott értékeket a statisztikailag hihetőtől gyakrabban kidobni. TalánNekem is sikerül!

Kedves Barátaim!

Bevallom, az elmúlt időszakban jó barátom lett a depresszió. Nem olyan mély szinten, csak egy picit, bár ezt talán csak egy szakember tudná megállapítani. Az ember erre általában nem büszke és igyekszik elrejteni mások elől rossz érzéseit, mind a családjában, mind a környezetében.
6 éve vagyok már itthon a gyerekeimmel és nem mondom, hogy rossz velük, de most már néha sok és változtatni vágyom.