- Nem akarok megváltozni! - Megállt a kezemben a kanál.
- Tessék? – meredtem a barátnőmre. Arra, aki ki nem hagyott volna egy eseményt, egy találkozót, egy könyvet, hogy abból ne szűrjön le tanulságokat saját életére. Aki előadásokat hallgatott, tanfolyamokat végzett, állandóan meditált, hogy elérje hőn áhított boldog életet, lelki egyensúlyt. Mindig agyalt, mindennek a titkát meg akarta fejteni, hogy minél tudatosabban éljen, és irányíthassa az életét.
Valóban sokat változott, ezért is lepett meg ez a kijelentése.

Egy ideje visszatérő kép meditációban az, hogy meghal a gyerekem, és én nem tudok segíteni neki. Hétvégén a Pénztudatosság tanfolyamon, amikor belemerültem abba a félelmembe, hogy elfogy a pénz, és nincs, akkor újra beugrott ez a kép, ahogy fekszem a földön, a gyerek haldoklik, nyújtja a kezét felém, és én nem tudok segíteni. A pénz elfogyása igazából azt a félelmet erősíti fel bennem, hogy nem tudok megfelelni a szeretteim elvárásainak, nem tudom megvenni neki, amire szüksége lenne, nem tudok örömet okozni neki, szomorú lesz, örömtelen az élete, csalódik bennem, és boldogtalan.

Azt hiszem megértettem amit a szeretetről meg kell érteni. Fellengzősnek tűnhet, pedig nem annak szánom, biztos hogy van még bőven felismerni való. Mégis úgy érzem, egy nagy szakasz lezárul most a ezen az úton.
Talán felfogtam amit értelemmel fel lehet fogni, vagy ami szükséges ahhoz, hogy el tudjam választani a dolgokat egymástól és a megéléseimben ezután eszerint járhassak el.