Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Ma bementem a városba, a kedvenc antikvárium üzletembe. Itt szoktam sok-sok könyvet vásárolni. Amikor beléptem az antikvárium ajtaján, megpróbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Nem rohantam rögtön a kedvenc ezoterika polcomhoz, hanem körbenéztem. Vallás, költészet majd leragadtam a pszichológiánál. Egy pár könyv a kezembe is maradt, hogy ezeket meg kellene vennem, de rájöttem, hogy ennyi könyvet nem fogok tudni visszavinni a repülőúton, koncentráljunk a számomra legfontosabb könyvre. Vissza is tettem a könyveket. Természetesen az ezoterika polcnál kötöttem ki.

ujsag_poz.jpg

Vajon hogyan tudunk magunknak segíteni? Melyik a könnyebb, másokra bízni, hagyatkozni... akár az életünket is... döntéseinket elengedni, és aztán másokat hibáztatni mindenért?

Naplemente115.jpg

Egy igaz történetet írok le, ezért nevek és foglalkozás nélkül írok egy lányról , akit pár éve még
közelebbről ismertem , mostanra egy távoli ismerős maradt. De örülök , hogy megismertem, mert
úgy érzem azon kevesek közé tartozik aki megtalálta az IGAZIT...!

Első tartós párkapcsolatában egy városszerte " híres " emberrel élt.
Belevitte számos "híres emberek összejövetelébe ", kinyitotta számára a világot , ugyanakkor
számtalanszor megalázta is.

Naplemente114.jpg

Sanyi válasza , amiben leírta , hogy a szakmai sikereim helyett inkább a magánéletemmel foglalkozzak, az most a fontosabb , talált.
Szóval valamiben sikertelen vagyok ?
Pedig annyi mindent tudok, tanultam, érzek .Eszembe nem jutott, hogy a magánéletemet sikeresség szempontjából nézzem.
De jó gondolat volt, felszabadító, mert azt jelentette , hogy az egész rajtam múlik , én irányítom.
Eszembe jutott egy régi találkozás egy női tanítóval , aki szintén erre utalt . Azt mondta, egyszer emlékezni fogok őrá is a múltamból és arra is , hogy ki vagyok.

Kép6.jpg

Bejglit sütött, megígérte az édesanyjának, hogy süt bejglit, minden évben sütött, kivéve tavaly, mert csak látogatóban volt itthon.
Megfogadta, hogy igyekszik betartani az arányokat, tészta is lesz a bejgliben, nem csak töltelék.
Mert a bejglije többnyire úgy nézett ki, hogy csak kívül látszott a tészta, olyan vékonyra nyújtotta, de az íze az finom volt.
Most csak kétfélét készített, mákosat és diósat, a gesztenyés és a gyümölcsös az idén kimaradt, nem volt sem kedve, sem türelme többféléhez.

Szfvár,Zichy-Liget.jpg

Azt tapasztalom, hogy időről időre önmagunk csapdájába esünk, amiatt, hogy nem megnyilatkozni hagyjuk a dolgokat, hanem előítélettel vagy előfeltevéseket használva közeledünk hozzájuk.

Ha hagyom, hogy a dolog hasson rám, akkor az önmaga valóságában nyilvánul meg a számomra. Ez a tipusú megismerés visz közelebb a valósághoz, a dolgok eredetéhez, gyökeréhez. Ahhoz, hogy hagyjam hatni rám, úgy gondolom lelki rugalmasság szükségeltetik. Ami vagy megvan elsőre, vagy csak később sikerül valahogy ráéreznem.

Az unokatestvéremmel evezgetünk egy úszómedencében, kb 10-12 évesek lehetünk és azt gyakoroljuk, hogyan lehetne megmenekülni egy tengeri hajótörésből. Ő egy nagyobb polisztirollapba kapaszkodik, én meg egy felfordított fa székben ülök a négy lába közé beszorítva, himbálom magam és próbálok rájönni, hogyan tudnám a legkevesebb erőkifejtéssel ellökni a vizet és így mozgatni magamat is!

Nem tudom, esett-e már erről szó, engem egy folyton visszatérő probléma aggaszt.
Ahogyan az életesemények és a helyszínek változnak az életemben, úgy cserélődnek körülöttem a személyek. Csupán 1-2 ember marad, akit valóban barátnak nevezhetek.
Általában jó a viszonyom mindenkivel, nem szeretem sem a haragot, sem az ellenségeskedést. Mégis újra és újra előfordul, hogy "elveszítek" valakit.

Vajon van még olyan hely a Földön ahol az élet nincs túlkomplikálva, ahol nincs ez az állandó sietség, ahol nincs bűnözés és erőszak, ahol nincs depresszió és őrület, és ahol nincs környezetszennyezés mert az emberek harmóniában élnek a Földanyával?

Sajnos már nagyon kevés ilyen hely van, de a projekt célja épp az, h egyre több legyen!

A névadónk, Anuta az egyik ilyen édenkerti hely.

borsodi_log_j_400.jpg

Kedves társaim !

Szerencsére elég sok olyan ismerősöm van, akik felismerték az élet rejtélyes üzenetét és elkezdtek foglalkozni önmagukkal, a világgal, és a szeretettel. Beszélgetéseink során többször felmerült már bennünk, hogy egyszer össze kellene ülnünk és beszélgetni egy hatalmasat, és "összedobni amink van" volt már szó, az itteni rossz helyzetekről, katasztrófákról, bűnözésről, stb.... akkor legyünk végre a Bolygó Kapitánya, és egyesítsük "hatalmunkat" (vagy a hat almánkat) és találkozzunk, lássuk mi lesz belőle....

Önismeret alkalmas önmagunk megismerésére, blokkok oldására.
A homeopátia szintén alkalmat nyújt önmagunk megismerésére /önmegfigyelés/.
A kérdésem az lenne a homeopátiát nézegetve, hogy egy homeopátiás kezelés éveken át tart élethelyzettől függően? Akárcsak az önismeret is életre szóló?
A kettő kiegészítheti egymást komolyabb betegségek esetén?
Vagy ha jön egy élethelyzet önismeretileg ugyanúgy magunkba nézhetünk, nem szükséges homeopátia? Bekavarodtam kicsit ebbe a dologba.
Vagy egyszerűen minden csak egy szelete az egésznek, és segítik egymást.