2011. február 16.

Jaj, de nagyon régen írtam már! Az érzések és tapasztalások pedig csak gyűlnek! Már lassan másfél hónapja vagyok Franciaországban és próbálok minden napot csodaként megélni, illetve figyelni arra, hogy mi zajlik bennem, mit érzek. Annak ellenére, hogy egyelőre keveset meditálok, illetve jógázom (bár jóllehet eldöntöttem, hogy sokat fogok) úgy érzem éber állapotban is sok olyan tapasztalásom van, amivel úgy érzem, fejlődök. Ezeket valahogy korábban nem vettem észre.

Részt vennék akkor én is a Szabó Peti által felvetett játékban, ha van rá(m) igény.
Forrás:
http://onmegvalositas.hu/topik/onismereti_jatek

Arra kérnék mindenkit, hogy inkább legyen névtelen a hozzászólás csak legyen és legyen kíméletlenül őszinte, ahogy én is szoktam tudjátok, köszi.
(pl ötlet kezdésnek: az írásbeli stílusomról, megnyilvánulásaimról mi a véleményetek?)

Felhívott tegnap az egyik legjobb tanítványom, hogy annyira hálás mindazért amit tanult tőlem, hogy szeretné nekem adni a megtakarított pénzét, 50 eFt-ot! Először nem értettem, értetlenkedtem, mert annyira hihetetlennek tűnt az ajándék, de aztán kénytelen voltam elhinni, hogy igaz.
Az elmúlt években több tanfolyamomon is ott volt és valóban az élete poklából tudott kimászni önerőből, no meg az elsajátított önismereti tudással felvértezve.

Elmentünk délután az i.e. 10000 című filmre az Aréna Plázába. Ősemberes-mammutos filmre számítottam és végülis volt benne az is, de mellette oly sok mindent beletett még a forgatókönyvíró-rendező Roland Emmerich, hogy a történet végül egy nagy mese lett.
Időszámításunk előtt 10000 évvel egy hegyi törzs mammutokra vadászik. Egy nap elkeveredik hozzájuk a gyönyörű kék szemű leányka, Evolet. Családját és törzsét lovas vadászok lemészárolták és a sámánasszony szerint erre a törzsre is ez a jövő vár.