Belső látás I. | Önmegvalósítás.hu

Belső látás I.

Hozzászólások

79 hozzászólás
Belső látás tanfolyam - 1-2. nap
2008. március 07. péntek, 12:24 | nemethanna

Kedves Sándor!

Segítséget várva jelentkeztem a tanfolyamra - beláttam, hogy a félelmeimmel kell szembesülnöm, ha magamat ill. másokat akarok látni. A tematika is fölkeltette az érdeklődésemet.

Útmutatást vártam, és már néhány választ is kaptam: pl. kérdés: Hogyan, milyennek látnak mások? - "válasz": Miért olyan fontos, hogy mások mit gondolnak rólam? és még néhány fontos kép és gondolat, ami megvilágítja, miért aggódom magam betegre (szó szerint!). Egyértelmű, hogy szűk határokat szabtam magamnak, ezért nem is hittem az intuíciómnak sem - pedig működik! Gyakorlok.

A meditáció terén újdonság volt számomra, hogy szól a zene - eddig nem így csináltam, de tetszik. Előfordult, hogy "kihallottam" a dal szövegéből egy-egy szót, ami lehet, hogy nem is az, de nekem pont arra a szóra volt szükségem... Azóta otthon is zenével meditálok.

Élénkebben emlékszem az álmaimra, néha értelmeznem is sikerül.

Általában: gyakran türelmesebb és belátóbb vagyok, mint eddig, mert megszületik bennem egyfajta bizonyosság a helyzet alakulását illetően. Ez jó.

Nagyon várom a folytatást!!

Anna

Inyó képe
Tapasztalataim
2008. március 09. vasárnap, 18:33 | Inyó

Szia Sanyi és Mindenki!

Remekül éreztem magam a tanfolyamon!
Már több hete volt a tanfolyam első hétvégéje, de még most is tisztán emlékszem, hogy mennyire elfáradtam a második nap végére! Fáradtságot éreztem, de a belsőm bizsergett!:-)

Rengeteg új, izgalmas infót kaptam Sanyitól, amelyek közül jónéhány nem volt könnyen emészthető, úgyhogy végig nagyon figyeltem, koncentráltam szavaira, hogy mindent megértsek és befogadhassak! /Nagyon kedvelem Sanyiban, hogy nem ligthos, ezo-spiri szöveggel él, hanem felépített, logikus, következetes magyarázatokat és ahhoz kapcsolódó gyakorlatokat tanít./

Az elméletet erős koncentráltsággal igyekeztem befogadni, és a gyakorlatokat nagy szorgalommal végezni, de meditációim változó sikerűek voltak.

Már a tanfolyamon felismeréseim születtek és azóta is halmozom Őket, amelyek az önmegismerés útján tologatnak -remélem- előre!
Izgalmas élményeim voltak a meditációk alatt, rájöttem milyen sokat kell még nyílnom! Éreztem, hogy még nem tudom befogadni a hozzám igyekvő infókat, mert még bennem vannak a gátak , falak, hogy ezeket befogadjam! Hmmm..., dolgozni kell!!! De nagyon izgi és Magamért teszem!!!

A tanfolyamon engedtem el, talán teljesen a 3 éve meghalt Édesapám. Nem akarom kihagyni a talán szót, mert már többször azt hittem, hogy sikerült Aput végleg elengednem, de mindig kiderült, hogy még van mit feldolgoznom. Lehet, még most sem teljes az elengedés, de megint megtettem néhány lépést ennek irányába.


Az érzékszervek tisztítását nagyon élvezem, minden alkalommal felismerek valami újat! Rá kellett döbbennem, hogy újra és újra tisztogatnom kell, mert ismét bezárulok vagy újabb rétegekhez jutok el az ismételt tisztítások során?!

A gyakorlatok és Sanyi tanításai segítségével, azt tapasztalom magamon, hogy sokkal tudatosabban élem mindennapjaim. Egyre kevesebb dolog bosszant, amit nem tudok befogadni! Ha mégis sikerül valaminek felzaklatnia, akkor megvizsgálom, hogy miért is, mi ennek az üzenete a magam megismerésével kapcsolatban! ? Nagyon izgi, ajánlom mindenkinek!


A tisztulásom eredményeként a vágyaim is jobban sikerülnek, sokkal hatékonyabban manifesztálódnak a gondolataim! 

Remélem, egyre jobban sikerül majd a technikákat alkalmaznom / másba látás/, de azt hiszem az Én FEJLŐDÉSEM a legfontosabb, és a gyakorlással biztosan jó irányba haladok.

Hálás vagyok az Égieknek a létemért és Sanyinak a sok-sok tanításért!

Köszönöm.

Szeretettel: Krizi

Visszajelzés
2008. március 12. szerda, 8:40 | Acsai Maria

Szervusz!

Én most először voltam ilyen tanfolyamon.
Még a meditációkban sincsen nagy gyakorlatom, de nagyon élveztem a tanfolyamot és majdnem mindent értettem. Csodálkoztam, hogy sikerül és nem aludtam bele!

Amióta megkaptam a tanfolyami hanganyagot és gyakorlok, már el tudtam jutni a probléma
feltáráshoz.
Igaz, még sokat kell tanulnom és úgy érzem, nekem egy kicsit lassabban megy.

Üdv.
Marcsi

Tanfolyam után...
2008. március 01. szombat, 10:06 | Csilla Gazso
Szia Sanyi!

Jól éreztem magam a tanfolyamon, új, szimpatikus emberekkel ismerkedtem meg. Néha fáradt voltam, kicsit meleg volt ott bent sajnos.

Érdekes volt, mikor utaztam haza autóval, vezetés közben elkezdtem feltölteni az energia csatornáimat. Fura volt, figyeltem befele, a vezetésre, mindenfele.
Mosolyogtam is magamon milyen jól működöm. :)

Csilla

hermess képe
H: Tényleg semmi köze...
2010. március 25. csütörtök, 17:06 | hermess   Előzmény

A tudatkutatás talán eddigi legnagyobb felismerése, amivel az Integrál pszichológia is foglalkozik, hogy a természetfeletti képességeknek (ESP), vagy sziddhiknek szanszkritul semmi köze nincs a tudatossági szintekhez. Egy Zen-mester, aki lazán tud fél napot ülni mozdulatlan meditációban, és látja a sorsodat - lehet hogy csak szívcsakra tudatossági szinten van, és skrupulus nélkül hárítani fog minden más tudást, másik tan szerint fejlődő törekvést, mert csak a saját hite fér bele a tudatosságába.

El lehet érni a paranormális, vagy médiumi képességeket pl. hatha jógával, kundalini jógával, mágiával, stb. - de minek? Általában aki sok erőfeszítést tesz valamilyen életterületén a fejlődésre előző életében, az már képességként jelenik meg a jelenlegi életében. És aztán a karmikus következményként elveszíti, ha mások manipulálására, kihasználására, önös érdekekre használja.

Paradoxonként éppen ebből következik, vagy következett eddig, hogy a magas tudatossági fokon lévőknél gyakrabban észleltek ilyen képességeket, akik pl. gyógyításra használták... vannak azonban nagyon durva példák a visszaélésekre is a történelemben. Ebből az jön át az átlagemberek fejébe, hogy aki ilyenekkel rendelkezik, az már magas fokon tudatos és közel áll a megvilágosodáshoz. Aki viszont valóban megvilágosodott, az soha, vagy csak nagyon kivételes esetekben használja ezen képességeit.

Manapság divat a spirituális fejlődéssel foglalkozni, képességekre szert tenni egy hétvégi intenzív megvilágosodás alkalmából. De nem annyira divat önismerettel és a személyiség érlelésével foglalkozni. Előre a spiritualitásba... a mágikus képességek majd megoldják minden nehézségünket, minden gondunkat... Nagyon súlyos tévedés, aminek az árát tömegek fogják megtapasztalni rövidesen. Szerencsére azonban, ennek van egy olyan hatása is, hogy ha előreszaladunk valamiben, akkor még inkább kiütköznek az elhanyagolt, más életterületek, amivel kénytelen lesz az ember foglalkozni.

A világot nem a természetfeletti képességek fogják megváltani a pusztulástól, hanem az emberek tudatossági szint növekedése, a módszeres munka önmaguk és mások tudati felemelkedésén.

Sanyiról... Azt hiszem, hogy nagy többségünknek még igen csak sokat kell kapaszkodnia, hogy azt a tudatossági szintet elérje, ahol Sanyi tart. Aki ezt nem látja át, az sajnos azt sem tudja, hogy önmaga hol tart. Alsóbb tudatossági szintekről nem lehet véleményt mondani egy előrébb tartó társunkról, mert lentebb szűkebb a tudat keresztmetszete. Tudom, hogy ezt egóborzoló, vagy fájdalmas beismerni, de mit sem lehet rajta változtatni...

Sanyi szerintem a legmegfelelőbb mértékben etikus, vagy hiteles azon a szinten ahol tart. Nem állít többet magáról, mint amit megélni is próbál. Ezért lehet adni a véleményére, és van mit tanulni tőle.

jaguar képe
Néhány dolog nem világos
2010. március 25. csütörtök, 18:41 | jaguar   Előzmény

"És aztán a karmikus következményként elveszíti, ha mások manipulálására, kihasználására, önös érdekekre használja."
Az nem önös érdek, hogy belenézünk a másikba, közben mintegy erőszakot téve rajta a belső falai szétfeszítésével?

"Alsóbb tudatossági szintekről nem lehet véleményt mondani egy előrébb tartó társunkról, mert lentebb szűkebb a tudat keresztmetszete."
Miért ne lehetne? És amikor beszélgetek mondjuk egy tegyük fel szakmunkást végzett ismerőssel szűkebb tudattal és olyan oldalamról, olyan szemszögből lát engem és mond egy véleményt valamiről, ami egy vakfoltomra rávilágít esetleg és tanulok belőle, akkor az mi?

"Sanyi szerintem a legmegfelelőbb mértékben etikus, vagy hiteles azon a szinten ahol tart. Nem állít többet magáról, mint amit megélni is próbál."
Ez is vélemény, vagy nem?

A legutolsó mondatot meg soha nem is kérdőjeleztem meg.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nyugodtan használhatjuk önös érdekből a képességeinket
2010. március 25. csütörtök, 19:40 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"Az nem önös érdek, hogy belenézünk a másikba..."
De, önös érdek.
Tapasztalatom szerint nyugodtan használhatjuk önös érdekből a képességeinket, azok ettől nem múlnak el, senki sem veszi el azokat.
Ezzel talán csak a keleti Mesterek riogatnak, mert így próbálják megállítani az egós használatot.

Ami miatt valaki leszokik a felesleges használatról, az a karmikus visszahatások okozta sérülések. Ugyanis amit egósan okoz, azt mind visszakapja, erről nekem bőven van tapasztalatom!

De hogy mi számít önösnek, egósnak, és mi az, ami még belefér, ezt nem agyból kell megítélni, hanem a helyzetben érzi az ember, ha figyeli. Általános szabályt erre sem lehet felállítani.

"Alsóbb tudatossági szintekről nem lehet véleményt mondani..."
Szerintem is lehet, néha.
Van, amikor lentről is látszik a rendetlenség és van, hogy nem értjük, mit - miért tesz a másik, még ha alacsonyabb szinten is van, nemhogy akkor, amikor magasabb szinten áll mint mi!

jaguar képe
"Ami miatt valaki leszokik a felesleges használatról, az a karmi
2010. március 25. csütörtök, 20:25 | jaguar   Előzmény

"Ami miatt valaki leszokik a felesleges használatról, az a karmikus visszahatások okozta sérülések. Ugyanis amit egósan okoz, azt mind visszakapja, erről nekem bőven van tapasztalatom!"
Köszönöm, nincs több kérdésem. :)

hermess képe
H: Jéé...
2010. március 25. csütörtök, 22:34 | hermess   Előzmény

Csak most, utólag vettem észre, hogy az előbbi bejegyzésemet az Önmegvalósítás,hu blogba akartam írni... Na mindegy, itt is jó helye van.

De azért annyit talán elfogadtok, hogy fentről a meghaladott általában jobban látszik, mint fordítva?

Szabi, isten bizony nem értem, hogy mi bajod lett hirtelen Sanyival, és eddig miért nem volt. Lehet, hogy nem vettem észre valamit? Gyere el holnap a talira, és ott kigubancoljuk!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem hirtelen lett neki, csak most jött ki. De mindegy, már
2010. március 25. csütörtök, 23:04 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem hirtelen lett neki, csak most jött ki. De mindegy, már elkezdett foglalkozni vele.
Lépjünk is túl ezen a témán, már kellően kibeszéltük!

Belső Látás tanfolyam
2008. április 16. szerda, 17:13 | Takacs Zoltan

A belső látás tanfolyam mindhárom napja élmény volt számomra. A meditációk kivétel nélkül nagyon jól sikerültek. Megéreztem, hogy hogyan tudom szabályozni és bármikor elérni azt az ellazultság és koncentráció arányt, ami kulcs a meditáció sikerességéhez.

A tanfolyam első két napja után teljesen feldobódtam. Új képességeim nap mint nap megmutatkoztak és rögtön kezdtem meglátni, hogy milyen potenciálok rejlenek a tanult módszerekben és ezen módszerek által önmagunkban.

Miután a hanganyagot megkaptam, CD-n otthoni gyakorlás következett....A sok felismeréstől padlóra is kerültem. Tudom, hogy most is messze van a tökéletestől az, ahogy a világot az emberi kapcsolatokat érzékelem.
Az borított ki, amikor rájöttem, hogy eddig hogyan érzékeltem. Pl. az érzelmek érzékelése teljesen fals módon a szavak gondolatokká redukálásával történt bennem, mely szavak szinte beégtek a tudatomba, ahelyett, hogy tisztán az érzelmeket érzékeltem volna, ezeknek a szavaknak "hittem" .

Ilyen hamis érzékelés mellett azt sem tudtam különválasztani, amit én éreztem valaki iránt, attól amit az illető sugárzott érzelmileg felém. 3-4 hét teljes kiborulás volt az eredménye a gyakorlásnak.
Le kellett lassítanom a tempót: minden második nap meditáltam "csak", de akkor több gyakorlatot módszeresen, így az egyik nap jól voltam, a másik nap rosszul.

Közben a belső látás gyakorlatok mellett elfogadás és önelfogadás meditációkat csináltam, hogy elfogadjam, helyre tegyem mindazt amire rájöttem. A tanfolyam második részére úgy ahogy összeszedtem magam. Ezt is nagyon élveztem, érezhetően javult az érzékelésem, ezt a gyakorlatok is bizonyították.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon. Egy nagyon fontos kezdő lépés volt....Köszönöm Sanyi!!

Zéééé

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Egymásra épülnek a Belső látás csomagok.
2008. december 23. kedd, 12:06 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szervusz Vivi!

Egymásra épülnek a Belső látás csomagok, ezért felesleges lenne a másodikkal kezdened, mert abban nehezebb, haladóbb gyakorlatok vannak.

Az első csomagban van az a tanítás rész, amellyel kialakítod a nyitottságodat, őszinteségedet az érzékeléshez és tisztítod a látás csatornáját. Egyszerű gyakorlatok, de ha kihagyod, akkor nem fognak működni a haladóbb gyakorlatok, mert pont a saját félelmeid, zártságod, régi gátlások akadályozzák meg az információ áramlását!
Sok gyakorlónak pont ezek a gyakorlatok adták azt a megoldást, ami miatt korábban nem működött az intuíciójuk.

Ha ezt elsajátítottad, akkor jöhet a második rész, amelyben az alapképességet tovább fejleszted, és a figyelmedet irányítod más személybe, múltba, jövőbe, tárgyakba, angyalokra, stb.

Érdemes tehát az első résszel kezdened és egy hónapnyi gyakorlás után a másodikkal folytatnod!

u.erika képe
Elnyomott agresszio
2009. július 19. vasárnap, 18:11 | u.erika

A belsö látás 1 cd-t hallgatva rájöttem hogy elyomom magamban az aggressziot! Mi az amivel ezen tudok változtatni? Ha olyan a szituácio amikor tehetetlen vagyok akkor várok (a düh cimszonál már irtam erröl) késöbb mikor lenyugodnak a kedélyek akkor tisztázom az illetövel hogy mivel bántott meg. Nagyon hisztis gyerek voltam,mindig a szabadjára engedtem az indulataimat.Ez miatt nagyon sok bajom volt, és ez most a visszájára fordult.Most jobban érzem magam,de mint emlitettem a cd-t hallgatva elbizonytalanodtam....!?

u.erika képe
Kérdés :a csakratisztitás után történö állapot
2009. július 21. kedd, 16:24 | u.erika

Szia Sanyi!

A csakratisztitás után olyan enyhe nyomást és bizsergetö érzést éreztem.Ez mellett fel voltam pörögve.(na jo,az utobbi máskor is elöfordul,ilyenkor szokták hinni rolam hogy drogot szedek):)

Ez valami blokk? Vagy azt jelenti hogy elindult valami?

Mindenesetre elalvás elött képzeletben kicsi levegöket fulytam a meditácioban tisztitott részekbe.

Azt szeretném megtudni hogy ha valami elzárodást jelent amit éreztem akkor mi a teendö?

Köszi! Erika

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted...
2010. március 25. csütörtök, 10:55 | Huszti Sándor -...

Egy nagyon fontos kérdés merült fel jaguárban, hadd válaszoljam ezt meg itt:

Szerintem ez nem alázat kérdése, az alázat az egészen másról szól.

Úgy vélem, az információhoz mindenkinek joga van, az mindenkié, azt eltitkolni, elrejteni úgysem lehet. Hiába vonnak mentális falakat, ha bele akarok nézni a másikba, akkor azt úgyis megteszem, ráadásul ezzel nem lépek át semmiféle erkölcsi, morális határt!

Ilyen korlát csak az emberek fejében van, mert kialakítják magukban azt a téveszmét, hogy: A rólam szóló információ, az az enyém, ahhoz senkinek sincs semmi köze!
Mindezt csak azért teszik, mert félnek attól, hogy a másik visszaél a szerzett infóval, a fájdalmat és veszteséget így próbálják megelőzni. Viszont önmagunkat nem így lehet  igazán megvédeni, hanem azzal, ha sérthetetlenek vagyunk, mert olyan makulátlanul élünk.

A volt feleségem mondogatta és mennyire igaza volt:

"Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted és akkor nem lesz miért titkolódznod!"

Manapság azért nem nézek bele másokba olyan gyakorisággal, mint régen, mert kiégett a kíváncsiságom nagy része, egyszerűen már nem érdekel, hogy milyen ember a másik, láttam már eleget.
Azonban ha a szükség úgy hozza, akkor ma is kétség nélkül belenézek bárkibe, nincs bennem emiatt semmilyen önkorlátozás.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Legyen Istennek is lelkiismeret furdalása?
2011. február 24. csütörtök, 22:10 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk más fejében turkálásnak. Ha én úgy "látom" más gondolatait, érzelmeit, ahogyan Te a másik ember ruháját, akkor az nem turkálás. Ha viszont bele kell nézni a másikba, akkor azon már el lehet gondolkodni, de én abban sem látok kivetnivalót.

Vizsgáljuk meg, hogy miért lenne etikátlan megtudni mások gondolatait, érzelmeit, bármely információját?
Ártok neki? Megbántom ezzel? Megfosztom valamitől? Szerintem nem.

Olyan ez, mint amikor benézel valaki udvarára a kerítés résein keresztül. Nem mászol be, nem használod a vagyontárgyait, csupán a látványát fogadod be. Mi bántja ebben a lelkiismeretedet? A látvány mindenkié. Ahogyan az információ is.
Vagy legyen Istennek is lelkiismeret furdalása, mert mindent lát?

Aditi képe
A látás hatalom és nem mindegy hogyan élünk vele
2011. február 24. csütörtök, 23:55 | Aditi   Előzmény

Szerintem le lehet szabályozni a látást, amikor nincs szükség rá, és meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan "egyszerű" ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára.

Most láttam (milyen véletlen) egy filmet Jézusról és épp ezt értettem meg belőle.

Nem csak hogy nem kérkedett a hatalmával, hanem emberként élt mindig, a legegyszerűbb emberként, aki akkoriban lehetett, ezért volt szegény és ezért járt gyalog, és "kis" vagyis alázatos ember maradt az emberek között.

Csak akkor használta a képességeit, amikor az isteni énje szólította, és azzal a céllal, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy nekik is van egy isteni énjük, amivel élhetnek és hogy szeretettel kell élniük vele. Épp úgy, ahogy ő tette. Ezért volt az egész élete példa és ezért kellett emberként elszenvednie a megöletését, pedig megmenthette volna magát a hatalma által.

De a hatalom egy erő, mint az agresszió, vagy a szerelem, vagy a vágy, vagy a félelem, amelyeket meg kell szelídíteni a szeretet erejével. A látás hatalom. nem lehet vele kényünkre kedvünkre élni, persze láthatjuk a világot másképp, de ha nem kérik, egyszerűen felesleges más személyiségében, gondolataiban, érzéseiben kutakodni. És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik.

Isten valóban mindent lát, de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt, amelyet felfedezhetünk, de nem az a cél, hogy istenné váljunk ez által, hanem éppen az, hogy megtanuljuk a belső, tiszta, isteni énünk szolgálatába állítani ezeket a képességeket (is). Ehhez pedig a szeretet, az alázat tanulása segít hozzá. Jézus legalábbis ezt tanítja és én igaznak érzem.

A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi. Mert az összes többi semmit sem ér a szeretet nélkül, viszont egy teljesen tudatlan ember, aki tud szeretni többet ér minden hatalomnál, ami szeretet-nélküli. Ezért tudja az ördög megkísérteni még Jézust is. Mert a szeretetre minden ember képes, az is akinek nincs semmije, szegény, beteg, hatalom és tudás nélküli. A legelveszettebb ember is képes a szeretetre. De ezt a képességet megélni tudás, gazdagság, erő, hatalom, szépség és minden más birtokában sokkal nehezebb, mint anélkül. És akinek megadatik ezek közül csak egy is, legyen az akár a hatalom, annak meg kell tanulnia helyesen élni vele. Szeretettel és alázattal, mások és az önmaga isteni énje szolgálatában.

Persze lehet máshogy is, de pl. Jézus azt mondja nem éri meg. Én hiszek neki.

Íme a link, ha még nem láttad ezt a feldolgozást, ajánlom megnézésre:

http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/45607-Jezus-1-resz.html

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember
2011. február 25. péntek, 17:54 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember jó dolgokra használja a képességeit, az adottságait, a tudását. Ez nem mond ellent annak, amit állítottam, hogy a másokba belenézés, mások dolgainak meglátása nem ártás, nem visszaélés és sohasem etikátlan!
Ami látható, az nyilvános információ, nem kell érte sehova sem betörni, ellopni, kizsarolni, hiszen mindenkiből árad, hogy Ő milyen. Minden információt kivetít maga köré az ember, így az éppen annyira látható, tudható, mintha a ruháját vagy a szeme színét néznéd.

Mindettől teljesen független dolog, hogy mit kezd az ember az információval, azt segítésre vagy ártásra használja-e fel? Emiatt viszont magát a belső látás technikát nem lehet felelősségre vonni, mert ezen az alapon a két szemes látásunk, vagy a hallásunk is felelőse lehetne a tetteinknek.

Az információ megszerzése és felhasználása két teljesen különböző folyamat, amelyekben egy-egy adott ember vesz részt a maga jó vagy rossz szándékával. Ha valamire mindenképpen ki akarod mondani, hogy az ártalmas, rossz, az legfeljebb a szándék lehet, nem pedig a módszer.
Tudod, mint a kés, amit lehet kenyérvágásra és gyilkolásra is használni. Mindig a szándék számít.

"...meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan "egyszerű" ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára."
A felesleges kérkedésnek, magamutogatásnak én sem vagyok híve, de ez megint csak a felhasználó lelki érettségén múlik, hogy mire fogja használni a módszert.
Másrészt nem azt nevezném tiszteletnek, hogy ugyanolyannak mutatkozom, mint Ők, miközben ez nem igaz. Ez nekem inkább hazugságnak tűnik, mint tiszteletnek.

"És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik."
Megérteni én is megértem, csak nem értek vele egyet. Betolakodás az, amikor olyanba tolja bele magát a másik, ami nem az övé. Na most a látvány, a kiáradó információ az kié? Csak azé, akiből árad? Ezek szerint amikor a világra tekintünk, akkor eltulajdonítjuk a belőle áradó információt?

Ha valaki levédi a benne-róla szóló információt és ezt a védelmet egy látó áttöri, azért hatol be, hogy megismerje, akkor ezt lehet betolakodásnak nevezni. De ilyen csak nagyon ritkán fordul elő, hiszen az esetek igen nagy részében nem kell betörni, az információ úgy árad a másik emberből, mint a fény a Napból: Aki nyitva tartja a szemét, az látja a fényt.

"de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt"
Van, aki szerint mindannyian Isten vagyok, csak nem tudok róla és az a dolgom, hogy újra felismerjem ezt. Ennek a felismerésnek éppúgy része a tisztánlátás visszaszerzése, mint a szívünk megnyitása.
Ráadásul ezek sorrendjében a látás megnyitása elsőbbséget élvez, hiszen azt tudja elfogadni és valóban feltétel nélkül szeretni a szív, amit megértett, átlátott előtte a gyakorló. A látás a megismerés eszköze, az elfogadás előszobája.

"A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi."
Ezzel teljesen egyet értek, éppen ezért a szeretet elsajátítása a hatodik a Sirály csomagok sorában, míg a belső látás csak a tizenharmadik. Mindenkinek ajánlom, hogy sorban haladjon a tanulással, bölcsen építkezzen Önmagában!

Aditi képe
A felismert életútnak alárendelt szellemi képességek
2011. február 25. péntek, 21:52 | Aditi   Előzmény

Hát megértem a nézőpontodat :), és igazad van, bár mégsem egészen értek vele egyet. :)

Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék, hogy tiszta lélekkel képes a pőre testem szemlélni, mint egy gyermek, és így is lenne, akkor valószínűleg nem használnék függönyt este, amikor felkapcsolt lámpa mellett öltözködöm. :) Szerintem valahogy így van ez azokkal a dolgokkal is amiket egymásról tudunk, vagy látunk.

Nyilván nem tudom, Jézus mikor engedte meg magának, hogy a fizikai régión túl szemléljen másokat, de az az érzésem, hogy nem álladóan tette ezt. (Ez a film, amit ajánlottam egyébként erre utal.) Én is észrevettem hogy bizonyos helyzetekben többet látok, vagy tudok, mint másokban. Amikor szeretkezek, nem azzal foglalkozok, hogy mire gondol a szomszéd néni...:) Amikor eszem, ha jól teszem, elmélyülök benne. És ha elég jól élem meditációban az életem, mindenben, amit teszek.

És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak. Persze lehet, hogy pl. napozás közben szemlélem az embereket játékból, mert tanulok belőle, és itt jó alkalmazni amiről írtál: elfelejteni mit láttam, amikor felállok a napozószőnyegről. Szerintem is elsősorban a szándék számít.

De még mindig nem értem miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk? Ha van, akkor oké. Ha mondjunk arra születtünk, mert gyógyítóként dolgozunk, vagy jósnőként, vagy olyan emberként, akinek ez napi szükséglete (de akkor is csak a munkája miatt, nem szórakozásból, vagy azért, mert ha akar, lát.)

Ha akarom, hallom a szférák zenéjét, amikor elmélyedek a csendben. És belehallok esténként az asztrális világ hangjaiba. De már rég megtanultam lezárni, mert tök felesleges mások hülyeségeivel foglalkozni lefekvés előtt. A szférák zenéjét meg nem hallgatom, amikor pl, a gyerekemmel focizok az udvaron... Mert a lábamra figyelek, arra hogyan pattan a labda, a növények illatát szagolom, meg a gyerekem örömében fürdök. (A szellemek meg csinálhatnak amit akarnak, meg mindenki gondolhat amit akar, én örülök, hogy létezem. Végső soron ezek a dolgok nem szükségesek. Csak olykor. Szerintem. )

Érted? Nem mondok ellent annak, amit írtál, csak azt hiszem egy másik élet igényeiről írtam. És egy kicsit másik szemléletű élet igényeiről is talán. Tényleg nézd meg a filmet, igazán szép (olaszok is csinálták, azért..:), kíváncsi vagyok te leveszed e azt amit én érzékeltem, vagy ez ennyire személyes lenne...

Egyébként a sorrendiséggel kapcsolatban sem teljesen értek egyet.

Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek. Minden alkalommal többet vagyok képes látni, amikor a látást tanulom. És minden alkalommal több szeretetre vagyok képes megnyílni amikor arra tanít az élet. És ezek a tanulások egymás után követik egymást, újra és újra. Ha valami újat tanulok, mindig meg tudnom szeretni is. És ha valamit megszeretek, előbb utóbb el kell jutnom a mélyére és meglátnom a valódi arcát. (Ha nem voltam képes látni addig.)

Nálam így van.

Az Istennel kapcsolatban nyilván csak személyes meglátásunk :) lehet. Megintcsak nem mondok neked ellent, mégis egy kicsit mást. Természetesen igen, mindannyian Isten vagyunk, vagyis végső soron a bennünk élő isteni rész a valódi énünk, amely összekapcsolódik az összes többi tudattal, és amelynek hatalma van az anyag és általában, az alatta lévő dimenziók fölött.

De szerintem nem az a cél, pusztán, hogy ezzel azonosulni megtanuljunk, hanem hogy ezt felfedezve és felfogva, életünket, és isteni hatalmunkat ennek, az isteni énben megfogalmazott és hordozott kollektív akaraknak vessük alá. Vagyis nagyon is emberekké váljunk újra, csak máshogy.

Az egyik kedvenc filmemben, az Egyiptom hercegében van egy csodás dal (többek között), amit egy sivatagban élő pap énekel arról, hogy az Isten teremtett világa olyan, mint egy szőnyeg, amiben egy-egy szál egy- egy élet. És amit hoztunk a születésünkkel, és amit tanultink utána, mind képesít minket arra az útra (mintha előre meg lenne írva), amit egy-egy ilyen szőnyeg-szál képvisel. A tanulásunk arról szól, hogy felismerjük az igazi énünk, ami az isteniben van, de az utunk, a feladatunk a földön különböző, hiszen a milyenségük, az adottságaink, képességeink, meghatározottságaink különbözőek. Ezt hívják a keletiek Dharmának. Amikor eljutunk az isteni énünkbe, felismerjük a Dharmánkat, hogy mi miért történt az életünkben (kvázi megvilágosodunk), és hogy mit tehetünk a világért. És akkor az isteni hatalmat, amit nyertünk, az isteni hatalom által az isteni tudatban felismert célnak rendeljük alá. Amely nemcsak minket de az emberiséget is szolgálja. Alázattal.

Jézus is ezt tette. Amikor Keresztelő megkeresztelte, Istennek szentelte életét, fogadalmat tett erre. Ekkor belé költözött a szentlélek ( tiszta lélek) és karmátlanul járhatta tovább az útját. De az isteni hatalmat és erőt csak a megkísértése után kaphatta meg, mert éppen azon a beavatáson és megértésen kellett keresztülesnie, hogy a hatalmát csakis és kizárólag a már megismert isteni terv végrehajtására használja. Látta a sorsát, de nem kutakodott olyanokéban, akikkel nem volt dolga. Mulatott, amikor mulatságba hívták, meg is botránkoztak a tanítványai, hogy ember, mint ők és nem értették, miért nem használja a képességit, amikor az anyag felett totális uralma volt. Nem azért nem használta, mert nem szeretettel tette volna, hanem mert nem lett volna az isteni terv szerint! Alárendelte a hatalmát a Dharmájának, ami az volt, hogy tanítsa az embereket igaz emberként élni, hallgatni a szívük hangjára, megtalálni belső útjukat, és nem az, hogy mágusokat képezzen mindenkiből.

Mert az igaz ember útja elég és többet ér mint minden más tudás, hatalom, vagy gazdagság. Erről szól a Hegyi Beszéd.

Most így látom.

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
Sok emberben
2011. február 26. szombat, 7:50 | Domoszlai Katalin   Előzmény

él a félelem, hogy a spirituális képességekkel rendelkező emberek visszaélnek az átlag feletti hatalmat jelentő képességgel. Van aki valóban megteszi ezt. És van aki nem. Az erkölcs és a tudás nem jár kézen fogva. De akivel ez megtörténik, aki elszenvedi ezt, annak a karmája megtapasztalni. Mert valahol és valamikor ő is visszaélt a hatalmával. Ez a hatalom lehet nem spirituális erő volt anno, lehetett fizikai erő vagy társadalmi helyzetből fakadó hatalom.

A félelmeket fel kell oldani, meg kell találni miben gyökeredzenek. Mert ha maga a félelem nincs feloldva, mindenképpen megteremti és bevonzza azt a történést amire irányul.

A belső látás, tisztán látás rengeteg előnyt hozhat az emberiség életében, ahogy ez a fejlődési lépcső megvalósul. Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.
A másik ember tisztán látása kizárja a megtévesztést, a hazugságot, a manipulációt, a megcsalást, a becsapást, az értetlenséget. Az egymás győzködését az elbeszélünk egymás mellett jelenségét. Az alá és fölé rendelődést hamis értékek mentén. Mi, akik ezért hajtunk a tisztán látás elérésére, ezeket az értékeket tartjuk fontosnak az életünkben: megértés, őszinteség, önbecsülés, önmegvalósítás azon a módon, amiből a közösség is profitál.

Aditi képe
Az elmén túl a spirituális képességek is csak eszközök
2011. február 26. szombat, 16:42 | Aditi   Előzmény

"Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt."

Ez még az elme szintje. Amiről írtam és Jézusra hivatkozva, mert ő volt ennek a tanításnak az egyik estere, az túllép az elmén.

Nem értem, hogy mi nem világos itt Neked, (mit nem látsz tisztán :).

Megpróbálom egy mondatban: minden, még a szellemi látásunk képessége, a megértésünk, az önbecsülés-képességünk, a teremtésre való képességünk, az egész testünk és annak összes képessége a fizikaitól a bölcsességig (mert arra is az emberi részünk válik képessé - helye a hatodik csakra) mind - mind csupán eszközök.

Eszköz. Nem a lényeg. És nem a cél. (Legfeljebb egy lépcső, ebben igazat tudok adni magamban Neked.)

A hetedik csakrán keresztül (vagy tök mindegy melyik kultúra szóhasználatával jelöljük a jelenséget) kapcsolódó "énünk" nem a testünk. Az nem érez és nem gondolkodik. Nem akar teremteni, és egyáltalán nem "akar". Nem mérlegel, nem hazudik és nem őszinte, nincsen számára erkölcs és erkölcstelenség. Nem fél és nem bátor.

Szavakkal kifejezhetetlen.

Ugyanakkor ez a legmagasabb rendű szeretet bennünk, amely azonban egyik fogalommal sem kapcsolatos, amiket itt említettem és egyáltalán, semmilyen fogalommal, semmilyen írt vagy kiejtett szóval, hanggal, semmivel, aminek csak a legkisebb mértékben is "teste" van (még egy gondolatnak is van) - mert ezek mind a teremtett világ részei.

Jézus erre a szeretetre tanított, ami bármi furcsa, az ember fölé helyezi a kollektív (univerzális) feladatot, azt amiért megszületett. Saját maga és mások fölé, ugyanakkor ez a cél saját magáért és másokért együtt van. Egy magasabb látószögből. Mint amikor a gyermek nem érti, miért nem szabad neki valamit, miért egy tiltás, ami őérte van, amikor látszólag ártalmatlan dolgot akar csinálni. Az univerzális akaratot nem érthetjük, sőt sok részét nem is láthatjuk igen magas szintű tisztán-látó képességgel sem. Épp erre próbálnak tanítani a mesterek, hogy engedjük el ár az eszközeinket végre, na saját akaratunkból és képességeinkből akarjuk megtudni mit kell tennünk. A szavak, amit használtam az előző mondatomban mind a test és a kis "én" képességeit jelzi. (akarat, képesség, tudás) Ezek azok, amiket az isteni tudatban alárendelünk majd az isteni tervnek. Még azok, akik már benne vannak és az Univerzum tudása a rendelkezésükre áll, és bármit tudhatnak és láthatnak, ég azok sem tudnak és látnak mindent. Mert nincs szükség rá. csak annyira, amennyire a feladatukhoz van.

Olyan ez, mitha egy jó képességű varrónő a világ összes anyagából választhatna azokhoz a ruhákhoz, amit a jelmezbálba varr és megtehetné, hogy a világ összes anyagát szemlére veszi, melyikek a legjobbak. Hát nem fogja körbeutazni a Földet. (Hiába "mindent-látó") Csak addig keres, amíg a számára megfelelő anyagokat meg nem találja, amelyek kapcsolódnak az elképzeléséhez. És ehhez csak annyi energiát (keresést/utazást = itt.a látás analógiájaként) fog flehasználni, annyit fog csak a kis varázsgömgjébe nézegetni, amennyit éppen szükséges, és csak addig. Utána vacsorázni fog, meg nekiállni szabni. És ami a legfontosabb: nem az utazás képessége (a látás analógiája ismét) ad neki lehetőséget arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagot, az csak eszköz. Hanem az intuíciója (szellem, szíve, szeret hangja). Az éppen oda fogja vezérelni, ahol az anyag van, és a képességei ezt csak szolgálni fogják.

(A megvilágosodott ember, akinek a képességei határtalanok, nagyon keveset fog ezen határtalan lehetőségek közül használni. Egy cseppet. Ami az emberiség szemében csoda, a kozmosznak semmi. De azt, hogy mikor melyiket használja a feladata szabja meg és az emberi alázat-képességét gyakorolja vele. )

Épp erről szól Jézus tanítása is: ha szegény asszony vagy és nincs pénzed utazni, akkor a szomszéd faluban is rálelhetsz arra, amire szükséged van. Nem baj ha nincsenek képességeid, tehetségeid, hatalmad, intelligenciád, javaid, lábaid....stb Mert SEMMI ami teremtett nem szükséges ahhoz, hogy a "Mennyek országába juss", vagyis a szellemeddel azonosítsd magad, és azzal élj az emberiség, és a magad javára. Épp fordítva: bármid van, azzal meg kell tanulnod ugyanezt élni. És ha van, azzal nehezebb megtanulni :), mert az ego azonnal beazonosítja magát vele, te meg tanulhatsz tisztán látni, huszonhárom tanfolyamot elvégezve, mire meglátod, nem te vagy. :) Ezért mondja hogy a gazdagoknak nehezebb dolog a megvilágosodás, nem azért, mert számukra lehetetlen. Csak általában nehezebb.

Ez azért hangzik ilyen bonyolultnak, mert a tudat ezen része nem elérhető az elmével. És semmivel, ami a poláris (duális - teremtett) világból való.

Erre mondták a nagymesterek, akik már rég a Dharmájukat élik, hogy "Hogyan is írhatnám le neked, milyen az óceánban úszni, amikor te azt sem tudod mi a víz. És a sivatagban poroszkálsz.". (Nem szó szerint, bocsánat, de azt hiszem a lényeg így is megragadható.)

...

Lehet, hogy csak azt akarom mondani, a szívből jövő alázat elég.
Lehet, hogy csak azért, mert azt hiszem kezd erősödni ez a tapasztalatom. Annyi mindent megtanultam földi és szellemi képességekben is. Annyi mindet "látok tisztán", annyi mindenre tettem magam képessé, hogy az hihetetlen. Igazán gazdag lelki és szellemi életem van, a diplomáim soráról, meg a még mindig megtartott anyagi soromról (sokkal rosszabb is lehetne), a szerencsémről, a szerelmeim történetéről, egy gyönyörű és tökéletes gyermekről....stb.stb. nem is beszélve... Sok olyanom van, nagyon sok, amiért mások nagyon sok javukat odaadnák, ha átadhatnám.

Mégis, a legszebb perceim, és egyben azok, amikben igazán "ott vagyok", azok az alázatom percei. Amikor tudom és minden porcikámban érzem, hogy mindez, amit látok és érzékelek maga körül nem igazán számít. Tünékeny, és végső soron nem ér semmit. Nem azt jelenti hogy nem megbecsülendő, csak eltörpül. Végtelenül eltörpül valami mellett, amelyet ilyenkor élek.

Lehet h csak arról van szó, ennek tükrét láttam meg ebben a Jézus életéről szóló filmben.

Bocsánat, ha úgy tűnhetett, rátok akartam erőltetni. Ezért írtam a Sanyinak, hogy lehet h ez egy személyes üzenete volt a filmnek..:)

Köszönöm, hogy írtál nekem, mert azt hiszem most egy nagyon fontos dolgot ismertem fel. Talán a legfontosabbat (az én szempontomból).

:)

Te pedig vedd ki azt, ami úgy érzed, neked szól.

Namaszte

Domoszlai Katalin képe
Szívesen Aditi
2011. február 26. szombat, 19:41 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Én is teszem a dolgom, fejlődök amiben tudok és felismerem a felismeréseimet.

A dharmám pedig az, hogy a többi embernek legyenek az általam leírtaktól, elmondottaktól felismerései. Már eléggé örülök, hogy ezt tudom, de még én is nagyon sokszor meglepődöm, hogy ez hogyan működik :-)

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
2011. február 27. vasárnap, 21:22 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék..."
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
Minden, ami támad, az a javadat szolgálja. ...ha észreveszed, hogy mit tanulhatsz tőle, belőle.
Én sohasem tanítottam azt, hogy szükség van a védelemre. Habár tanítottam védekező technikákat, akár szellemi-démoni lények, rontás, ártás ellen, akár a fürkésző tekintetek ellen, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ezekre csak egy alacsonyabb tudatossági szinten van szükség, amikor még nem tudod, hogy Te álmodsz mindent, magadnak teremted a tanítást, amit egyébként úgy hívunk: az élet.

Aki ezt tudja, az nem bántást, nem kihasználást, nem lopást, vagy privát szféra megsértését látja ezekben, hanem azt kérdezi magától:
- Miért vonzottam be ezt?
- Mit kell tanuljak belőle?
- Melyik félelmemet vagy vágyamat látom ebben megnyilvánulni?

Amikor ezekre a kérdésekre megjön a válasz, megismerheted a saját feldolgozatlan tudatalattid tartalmait és azokat feldolgozva gyökerétől fosztod meg a félelmeidet, (téves) ragaszkodásodat, hamis elveidet.
Onnantól vagy nem történik veled olyan, vagy ha történik, akkor azt nem negatívumként éled meg, hanem a változás részeként.
Például a lopás csak akkor veszteség, ha ragaszkodsz a vagyonodhoz, mert még abban hiszel, hogy bármi is a Tiéd lehet. Ha viszont nem ragaszkodsz, akkor úgy élheted meg, hogy elvittek egy tárgyadat, ...talán már Neked sincs rá szükséged.
Vagy nem úgy látod, hogy megcsalt a párod, hanem hogy tovább állt, mert már nem illetek össze.
Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.

,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.'' Ez
2011. február 27. vasárnap, 21:33 | Éva.   Előzmény

,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.''

Ez jó!!!
Ugyanezt mondom én is mindig,amikor a barátnőim lehülyéznek,mikor így állok hozzá a dolgokhoz.Nem értik,pedig azóta nem szenvedek,nem reklamálok,nem mérgelődök,és nem fáj semmi:)))

Aditi képe
Védekezés: pszichológia és a spiritualitás
2011. február 27. vasárnap, 23:25 | Aditi   Előzmény

Jaja, egy ideje már én is tudom ezt, ha észrevetted...:) (Már hogy minden a mi teremtésünk.)

Viszont jó hogy felmerült, mert itt van egy dolog, ami szerintem kardinális és főleg annak, aki másokat tanít. Az egyik ok, ami miatt majdnem bediliztem a "szellemi tanítóm" instrukcióinak próbálgatása közben az éppen ez a dolog volt.

Azóta, amióta jártam pszichodrámára, ami az emberi résszel is foglalkozik és nem csak azt az állapotot szajkózza, ami már a végállapot és mellesleg egyikőnk sincs abban az állapotban itten, ugyebár, nos azóta értem, miért diliztem majdnem be. (De komolyan, és bocsánat, ha most igazán indulatosnak tűnök, de ez tényleg majdnem az életembe, meg a lelkembe került és csak egy spiri-egós marhaság, amit muszáj megvilágítanom minden kedves résztvevő számára, lett légyen az tanító vagy tanítvány, hogy ne járjon úgy, mint én. )

Egyszerű: nem kell védekezési technikákat tanítani (ez is egyébként totál megzavart, és amióta a saját álláspontom megtaláltam, matt egészséges vagyok lelkiekben és már nem akar állandóan szétrepülni az agyam, meg kiugrani a szívem), mert van egy természetes védelmi falunk: az egónk! Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Az ego nem csúnya bácsi, azért alakul ki, mert ebben a"szép" világban szükségünk van rá. Igenis, nagyon is szükségünk van a védelemre!!

Ha ez nem így lenne, én csecsemőkoromban, az első buktánál meghaltam volna. Meg azóta még sokszor. Mert a makacsság és az élethez való mindenáron, ösztönös ragaszkodás ugyebár nem a szellem tudománya. De kellett és még sok minden hogy most itt gépelhessek.... :) kinek örömére, kinek nem..:)

Ezek a falak, amikor elkezdünk fejlődni lélekben, felnövünk meg satöbbi lassan idejétmúlttá válnak, mert már nem terrorizálhat többet az apánk, vagy nem kell félnünk a kígyótól, amely félelmek nagyon is jogosak voltak és megvédtek bennünket kicsi és kiszolgáltatott korunkban. De felnőve már nincs szükségünk rá, ezért akadályoznak. Lebontani nem mindig egyszerű, attól függ milyen mélyen van a tudatban, milyen régi emlékhez, esetleg kollektív emlékhez kötődik...stb. és ilyenkor jó hallgatni a szellemi tanítókra. Oszt' ennyi, semmi csűrcsavar.

A szellemi tanítóknak nagy a felelősségük amikor azt tanítják, valójában nincs ezekre szükségünk. Mert persze, ezt ( a végállapotot) szem előtt tartva kellene lassan bontogatni lefelé a falainkat és átnézni az illúziók homályán, de ez egy komoly lelki, idegi és szellemi megterheléssel járó folyamat, amit nem lehet csak úgy durr bumbele. Van olyan ismerősöm, aki skizofrén lett, amikor megismerkedett a spiritualitással. És ne mondd, hogy ez volt a feltétlen sorsa, mer' vérmedvévé változom.... ismerem a tanítóját is - csak elfelejtette felügyelni, hogy hogyan "ne védekezzen", mert arra nincs szükség.... Úgyhogy ez inkább az ő karmája (bár nekem hihetetlen sokat tudott adni, addigra már túlestem az én hasonló beavatásomon, de vele valószínűleg én is bediliztem volna, mert annyira magas a tudtaszintje - de ezt kezelni nagyon nehéz, ezt megértem), mint az áldozaté. Ha én tanítok valakit zongorázni én felelek azért, mennyre jó vagy hibás kéztartást tanítok meg neki, ami egész pályafutását meghatározhatja.

És az életről, amelyben "nincs szükség védelemre.": ez az élet, amit éppen maguk köré vetítünk a falainkkal együtt éppen azokat a veszélyeket hordozza, amiket a falak képviselnek. Ez az élet olyan, amilyenek mi vagyunk a falainkkal, csapdáinkkal együtt. Nem Tündérország. Az egy másik mese. :)

Jobb belátni, hogy milyen világot teremtettünk és nem igaz az a kijelentésed, hogy nem kell a védelem. EGYSZERŰEN NEM IGAZ. (már ha te is ebben a világban most a kollektívra gondolok - élsz :) Még véletlenül sem az a megoldás, hogy amikor egy behemót neked esik, odatartod a másik orcádat is. Hanem fel kell mérni, milyen helyzet előtt állsz, és ha olyan előtt, akkor meg kell tudni védeni magad! (Egyébként a jógik is ezt tanítják.) És ez nem csak a fizikális részre igaz, kivéve ha szeretsz elmegyógyintézetben nyaralni, meg lelki-terápiára járni sok pénzért.

Én nagyon sokat fejlődtem azáltal, hogy ezekre rájöttem, meg megmutatták a pszichológusok, és már saját magam felelek a falaimért. És nem hiszek el mindenkinek mindent, és még a bölcsességeket is igyekszem bölcsen :) kezelni. :)) Mert az embernek egyedül a saját kivetített világa, az az ami egyedül valóságos és igaz. (Vagyis amit a saját tapasztalásán keresztül vagy érzékrendszerével érzékel.) Egyedül. Jóval és rosszal, falakkal és tisztasággal együtt.

Erről írogatunk egyébként itten már vagy két napja folyamatosan, nem olvastad? És a filmet megnézted?

Szóval, hogy a két világban, (szellemi és asztrális) egyszerre létezünk, vagy vagyunk jelen, amíg teljesen meg nem tisztítottuk magunkat ezektől a bizonyos falaktól. Az már közelít Tündérországhoz, ahol nem kell a védelem. De előbb még ott is le kell győzni a tűz elemet, a Tüzes Sárkánykígyó képében. Nem adják azt a Tündérországot ingyébe'.

Persze, minden esetben meg kell vizsgálni, mit miért vonzottunk be, és mit tudunk kezdeni vele, ez igaz. De nem igaz, hogy nincs szükség védekezésre. (lehet h még leírom egy párszor...:)

A pszichológia egy ága egyébként többféle reakció-lehetőséget sorol fel az ilyen esetekre. És csak az egyik az elfogadás. Van még a harc, a menekülés meg asszem még egy. Kipróbáltam: tényleg nincs több. Nálam bevált. Most nem tudnám itt előadni, meg hosszú is, ha érdekel, megkérdezem a pszichológia-mesteremet, hogy hívják ezt a módszert. :)

Kérlek, ne mondd a többieknek, hogy nincs szükségük védelemre. Mondd hogy VÉGSŐ SORON. DE ADDIG IGEN. Vagy valami ilyesmi. Hogy tanulják meg elválasztani. Szerintem ezt a két dolgot éppen ezért párhuzamosan kéne tanítani. A pszichológiát meg a spirituális tudományokat.

Egyébiránt örülök, hogy megjelentél, és reagáltál az írásomra. Kissé megleptél, mást vártam, de hát ez a jó az egészben. :) És tényleg lécci nézd már meg azt a filmet, mert a következő két felvetésedre (miért félünk attól ha belénk látnak, meg mér' erkölcstelen a belelátás - egyébként egy szóval sem írtam, h az... ezt a szót tudatosan nem használom. helyette az ítélkezés sokkal megfelelőbb.) egyszerűen nem tudok mást írni, mint amit már leírtam. És nem akarom mégeccer. (leírni.)

És ez bosszant kissé... :S (Még mielőtt visszaírnád, hogy vizsgáljam meg, miért bosszant....., köszönöm, inkább válaszolj a felvetéseimre, légyszi)

Namaszte

U.I.: Igaz, ha már rendelkezel a megfelelő tudatossággal, vagyis képes vagy a megfelelő szellemi erőt közvetíteni adott helyzetben ha támadás ér, vagy éppen ez a helyzet az, ahol eljutottál a szakadék szélére és csak elrugaszkodnod kell és repülsz - nos ebben az esetben igazat adok neked: kell egy kis bátorság, hogy ne védekezzünk, hanem arra a bizonyos szellemi erőre váltsuk a falainkat. És ilyenkor általában legyőzzük Góliátot, vagy a másik ember fala egyszerűen elpárolog (úgy hogy ő nem is tud róla : ilyenben már volt részem - fenomenális élmény...). De lehet h még így is megkapjuk a fülesünket, csak már nem számít (Jézus). Ellenkező esetben azonban senkinek nem ajánlom, hogy álljon ki Góliáttal egy szál alsónadrágban.

U.I.2: Tisztában vagyok vele, hogy gigászi méretű egóm van, de amíg ki nem helyettesítem tudatossággal, jól érzem magam vele, ahelyett h azon haldokolnék, nem vagyok még elég megvilágosodott, bocs. :)) Lehet h nem túl "erkölcsös", de életszerű. (Míg az erkölcs egyáltalán nem az - de ez egy másik téma.)

U. I. 3: Tudom, h még mindig sokat írok és hosszan. Rajta vagyok a tömörítő-programomon...:)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most
2011. február 28. hétfő, 11:00 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most rá.
Örülök, hogy ennyit közeledtél a földi dolgokhoz, és már úgy gondolkodsz az itteni szükségleteidről, ahogyan fentebb a védekezésről is írtad.
Egyet értek Veled, valóban szüksége van az emberek nagy részének a védekezésre, ugyanis amíg nem tudja önismereti eszközökkel kezelni ezeket a bántó, kiakasztó, elveszejtő tanításokat, addig csak menekülne vagy belehalna azokba.

De én nem is ennek a rétegnek javaslom, hogy ne védekezzen (ezt sajnos nem emeltem ki a hozzászólásomban, elnézést!), hanem azoknak, akik tisztán az önismeret útját kívánják járni. Nekik egyszerűen visszalépés lenne, ha arra használnák a belső technikákat, hogy jobban védekezzenek, titkolózzanak, birtokoljanak.
Az Ő útjuk az, hogy az élet minden rezdülését egy-egy tanításnak fogják fel és tanulnak, változnak általa, így oldva fel ezen "veszélyes" tanítások kíméletlen csapásait.

Nem könnyű út, elismerem. De senki se mondtam, hogy könnyű lesz. Akinek ez a következő lépése, az majd ezt választja, aki pedig még nem tart itt, az a Te verzióddal fog egyetérteni, azt az utat választja.

Annyiféle szintről, megközelítésből írunk ide, és minden szintnek megvan a maga részigazsága. Az olvasók pedig a maguk felelősségére eldönthetik, hogy melyik tanítást, útmutatást képesek / hajlandóak bevállalni.
Persze ez a saját egojuk, félelmeik vagy nagyképűségük miatt azért nem lesz olyan pontos, célzott tanítás, mint amilyet egy személyes Mester tudna adni, de hát ... ebből is tanulnak majd valamit.
Ismeritek a mondást: "Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!"

Aditi képe
Itt is közös nevező van..:)
2011. február 28. hétfő, 13:38 | Aditi   Előzmény

"Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!" Ha van abszolút igazság, akkor az kétségkívül ez...:))

Szóval, akkor itt is megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanis én sem CSAK a másik megközelítés lehetőségéről írtam. :))

Hanem mind a kettőről. (A pszichológiai technikák között is nem csak a menekülés meg a harc van, hanem az elfogadás is, ami pedig az a fele a dolognak, amiről te írtál, a belenézős, beengedős, megvizsgálós, szeretős, védelem és félelem-nélküli. Csak engem megijesztetett ahogy fogalmaztál, olyan kizárólagosnak tűnt.)

Szóval én a kettőt együtt csinálom. Ez segít felfelé (vagy lefelé :), a Föld bolygó felé..:) És amint azt az előző hozzászólásomban írtam, ezt tartom az emberi útnak. Mert olyan, hogy csak ilyenek vagyunk, vagy csak olyanok, nincs. Bizonyos dolgokban még védekezni kényszerülünk, bizonyos dolgokban már bevállaljuk a nehezebb utat. Ez szerintem minden élő emberrel így van, kivéve talán azokkal, akik megvilágosodottak már, vagy olyan magas tudatszinttel születtek, hogy pikk pakk megvilágosodnak, mert kell nekik a munkájukhoz.
Szerintem az téved, aki azt gondolja, e két út közül csak az egyiket járja - vagy "még védekezik", vagy már a "nehezebb, bevállalós úton van" (és lepontozott engem emiatt, hogy be merem vállalni, hogy "gyarló ember vagyok" és mindenkiről nagyjából ugyanezt gondolom, és hogy Tündérország még egy kicsit odébb van...)

Mindig igyekezek befelé figyelni, hogy egy adott helyzetben melyik út az, amit képes vagyok jól járni: felismerni, ha Góliáttal találkozom (vagyis még ott és akkor nem vagyok képes a befogadásra, mert olyan blokkok vannak még a tudatomban, amik nincsenek eléggé e felszínen ahhoz, hogy hatékony legyen a belső út, működjön az önvizsgálat - a tettek előtt). Ilyenkor sem hagyom ki az önvizsgálatot, dehogy, csak elhalasztom. Adott helyzetben azonban megvédem magam, vagy elmenekülök. De utána átgondolom, mi az, ami menekülésre vagy harcra késztetett.

A művészet, a pszichológia, drámajáték, playback-színház (legújabb "szerelmem"), barátaimmal való beszélgetések és ez az oldal is (köszönöm!), sokat segít ezekben a feldolgozásokban, és az a tapasztalatom, ilyenkor a következő hasonló konfliktusnál, (ami nyilván ugyanannak a tudattartalomnak a kivetülése) már könnyebb. De most azt hiszem a türelem az, amire a legkeményebben tanít az élet (és talán mindannyiukat), mert azt tapasztalom, sok ilyen feldolgozni-való, kiásni-való van, és még sok olyan is, ami nagyon mélyen van és sok apróbb "seb"et hordoz a felszínén. Tehát újra és újra nekifutok, és igyekszem tanulni látni. De már nem tudnak megölni, mint azelőtt...:) Legalábbis remélem.

Sok olyan dolog termett azóta az életemben ahol már nem azok a tudattartalmak dominálnak, amelyek "öltek" (mert tudat alatt öltem magam), és a támadóak is jóval csendesebbek. És azt gondolom, ez azért van, amit ott fentebb leírtam. Hogy az elfogadás és a szeretet tanulása mellett megtanultam harcolni, és bölcsen futni is, ha kell. :)

"He that fights and runs away, may turn and fight another day; but he that is in battle slain, will never rise to fight again. by Tacitus." Azt hiszem így szól az idézet. Naggyon bölcs. :)

Egyszer talán találkozik a két út, és összeér bennünk. :)

Addig is, valószínűleg a dolog, ami eldönti, mit tehetünk adott helyzetben az, hogy menyire látjuk meg magukat. Amennyiben már gyakorlottak vagyunk és olyan ügyesek hogy azonnal látunk, nincs szükségünk védelemre. Amennyiben azonban tévelygünk a szituációban, jobb ha hagyjuk az ösztöneinket működni, legalábbis az önvédelem erejéig. Szóval, ezek a szintek, amiről írtál, szerintem párhuzamosan működnek az emberi tudatban.

Mert vannak dolgok, amiket már kiástunk, vagy eleve nem olyan blokkolt, és vannak, amikhez egy egész élet is kellhet, hogy feloldhassuk.

Nekem úgy tűnik, minél mélyebbre ásunk, minél "bölcsebbek" vagy ügyesebbek vagyunk, minél több technikával rendelkezünk, amit jól használunk, minél tisztábbak vagyunk lelkiekben, annál nagyobb feladatokat találunk az ásónk hegyénél. Melyet úgyszintén önmagunkból (esetleg a kollektív tudatból) ástunk ki. éppen akkorát, ami felér azzal a sok tudással, és képességgel, és tisztasággal és türelemmel és kitartással, amelyhez hozzájuttattuk magunkat. :)

Namaszte

U.I. Figyelted a pontozást? Hihihi :)), Jól felpontoztak, engem meg le, pedig lényegében ugyanarról beszéltünk végig. Megvédenek a báránykáid a "gonosz boszorkánytól" Hihi. :) Gondoltam, egyébként h nem sok mindenre lesz jó ez a pontrendszer, de tiszteletreméltó próbálkozás a részedről, meg azért bizonyos esetekben, bizonyos emberek számára, lehet h támpont. (Egyszer én is adtam pontot :) Amúgy amióta a Waldorf iskolába jár a kisfiam, látom, mennyire felesleges a jutalmazós-büntetős rendszer visszajelzése, kétségkívül azonban, az anélküli világ a legnagyobb kihívás. De ezt "bevállaltuk" :))

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ezekben egyet értek Veled. De akkor miben nem? : )
2011. február 27. vasárnap, 21:30 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak."
Erről beszélek én is. Ha szükség van rá, akkor használja az ember, ha nincs rá szükség, akkor nem használja. Ugyan minek kellene mindig, mindenkinek másokba belelátni? Mikor néznek akkor saját magukba a látók?

"...miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk?"
Remélem nem írtam ilyet, mert akkor nem értek egyet magammal! ; )

"Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek..."
Teljesen igazad van, egyetértek Veled!

Aditi képe
Megvan, hol az elcsúszás! Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a
2011. február 27. vasárnap, 23:33 | Aditi   Előzmény

Megvan, hol az elcsúszás!

Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád "előírja" (az intuíció jelez.stb.), akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!

Ebben az esetben egyszerűen nem kérdés az, hogy mi erkölcsös és mi nem, hogy szabad-e vagy nem belelátni a másikba!!!

Ezért van, hogy "majdnem" egyetértettünk!

Erről egyébként meg akkor tanít Jézus, amikor azt mondja:"Ne botránkoztass meg!" És ez alatt nem csak azt érti, h ne kérkedj a "csodával", hanem azt is, hogy abszolút a helyzetre szabva és nem a te kényedre és kedvedre használd azt, amivel "megáldottak".

Így már stimmel?

(A védekezésben azonban egyáltalán nem értünk egyet!!!)

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre