Vannak viccek, amelyekben a poén mellett meghúzódik egy önismereti tanítás is.

Nevessünk jót rajtuk és közben ismerjük fel, hogy mit tanítanak mélyebben, mi az üzenetük számunkra!

Az igazság az, hogy mostanában többször előfordul velem, hogy jön egy gondolat, ami ott akkor mindenféle elemzés, megvizsgálom jobbról-balról nélkül, jó ötletnek tűnik. Csakhogy nem cselekszem azonnal. Azt szoktam gondolni, hogy ha most eszembe jutott, akkor 10 perc múlva vagy később is eszembe fog jutni. Ez egy jó vagy esetleg fontos gondolat, vagyis egyértelmű, hogy eszembe jut később is. Csak hogy ezt az egóm mondatja velem. A gondolatokat ugyanis később mindig elfelejtem, és csak akkor jutnak eszembe mikor már késő. Így már többször megfogadtam, hogy mikor jön egy gondolat és elsőre jónak érzem, akkor cselekszem. Azonnal, amikor a gondolat felmerül, vagy felírom, ha az ötlet későbbre vonatkozik. Ilyen sztori ez a pénz is:

Ítéletidő, havazás, hóvihar, katasztrófahelyzet. Ez jellemezte a hosszú hétvégét Magyarországon. Rengetegen az utakon ragadtak, áram nélkül maradtak, fáztak, éheztek, féltek.
Joggal merül fel ilyenkor a kérdés, vajon milyen égi jel, figyelmeztetés vagy tanítás van ezek mögött? Valamit akar üzenni nekünk az Univerzum? Vagy csak egyszerűen most ilyen volt az időjárás?

A kérdések hiteles megválaszolásában sokat segít nekünk, ha eltávolodunk egy kicsit a ránk ragadt, -rakódott ezoterikus hitrendszerektől és józanul, tisztán önismereti szempontból vizsgáljuk meg az ügyet:

Ne szólj, tudom ki vagy.
Egy a sok milliárdból. Unalmas, fárasztó, önmagát ismétlő szemfényvesztés.
Eltakar az árnyékod, ideje mozdulnod.
Nyisd tágra a szemed, zuhanj és repülj. Hasítsa bőröd a jeges fagy, a tikkasztó hőség.
Szenvedj, nevess, hazudj, szeretkezz, próbálj ki mindent, ami embernek megadatott.
Gyűlöld és szeresd magad érte, hisz minden Te vagy.

Nem sok kedvem volt mostanában dolgozni, el is kerültem két hétig a munkát! Ha néha mégis megpróbáltam kötelességből dolgozni, perceken belül a munkaundorom kerekedett felül. Egy ideig még lelkiismeret furdalásom is volt miatta, aztán beláttam, hogy nincs miért haragudjak magamra, ha egyszer nincs kedvem, akkor nem szabad erőltetnem!

Évekkel ezelőtt, még magamra erőltettem a munkát egy hasonló helyzetben, aminek az lett a következménye, hogy pocsék végeredmény került ki a kezeim alól, plusz egy betegséget is mindig összeszedtem, hogy legalább alibim legyen a munkakerülésre!