Aurafotózás és következményei | Önmegvalósítás.hu

Aurafotózás és következményei

Most nagy-nagy dühöt érzek, és nem akarok. Ebben kérem a segítségeteket.

Lehet most hosszú leszek. Voltam néhány hete aurafotózáson. Szánalmas volt az ok, amiért elmentem, leírom mégis (bár nem tartozik a tárgyhoz), hogy sajnáljatok egy kicsit. :)

A vállalt sorsfeladatomtól még mindig kiver a víz. Mondták már, hogy nemcsak a feladat van meg, hanem a képességek is hozzá, csak az a baj, hogy kishitű vagyok. ( Mint megtudtam, Inyó pont a ló túloldalán vágtázik, milyen viccesek vagyunk mi, emberek. Jól megbonyolítjuk saját magunknak az életet, nehogy már túl egyszerű legyen és jól érezzük magunkat!) Szóval éreztem én, hogy a kishitűségben van valami, meg azt is tudom, hogy ezzel az egóm bástyázta körbe magát önnön védelmére. Ugyanis, ha emiatt nem kezdek bele nagy dolgokba, tutira nem fogok elbukni. Szóval meguntam, hogy úgy táncikálom körbe-körbe az én drága egócskámat, ahogy ő fütyül, és nem jutok egyről a kettőre. Ezzel az aurafotózással hoztam magam kényszerhelyzetbe. A két szememmel láthassam egy papírra kiprintelve, hogy milyen képességeim vannak, és tényleg mire is vagyok hivatott itt e világban. Láttam.
Vicces, de ez kellett ahhoz, hogy végre HAJLANDÓ legyek szembenézni a kishitűségemmel, érdemben foglalkozni vele és felszámolni a gyökereit.

De. Az aurafotózáson más is kiderült. Azt mondta az auraszakértő, hogy egy nemrég elhunyt lélek jelenlétét látja az aurámban. Valamit szeretne tőlem. Nekem mindkét nagymamám múlt nyáron halt meg. Az anyaival rendszeresen tartottam a kapcsolatot, erős egyénisége mellett is nagyon szerettük egymást. Az apai nagymamám még gyerekkoromban értésemre adta, hogy jelenlétem nem kívánt az ő számára, soha nem érdeklődött felőlem, teljesen egyértelműen tudomásom volt róla, hogy ő fiú unokát akart, nem lányt. Én el is fogadtam ezt, nem látogattam, se rosszat-se jót nem gondoltam róla, gyakorlatilag nekem is tökmindegy volt, hogy él-e hal-e. Még azt is kibumliztam magamnak, hogy a temetésére se érjek rá elmenni megoldhatatlannak tűnő munkahelyi ok miatt. Szóval amikor kiderült, hogy az apai nagyanyám van az aurámban, igen nagyra kerekedtek a szemeim. Azt mondta az aurafotós srác, hogy talán az apukám miatt van lelkiismeretfurdalása, hogy nem tett meg mindent, és arra szeretne kérni, hogy én segítsek neki helyette. Namármost, nekem az apukám alkoholista. Egyértelmű a számomra, hogy bár nem szereti magát ilyennek, de nem is akar változtatni a helyzetén. Akkor én kívülről mit tudnék neki segíteni? Szerintem semmit, de kértem a mamám szellemét, hogy valamilyen úton-módon mutassa már meg nekem, hogy mit tehetek érte.
Hát, ma rájöttem. És emiatt vagyok dühös. Kiderült, hogy a nagymamámnak van egy olyan blokkja, amely miatt a régi rossz kapcsolatát nem akarta lezárni helyet engedve ezzel az újnak, valamiféle önbüntető, "én csak ilyet érdemlek" program. Az is kiderült, hogy ezt ő is átvette a saját anyukájától, és én majom, szintén átvettem tőlük. És azért van velem, mert azt várja, hogy ezt kidolgozzam magamból, és ezzel ők is felszabaduljanak a hatása alól. Na, az ilyenekben segít a Hellinger terápia, de én tudok egy másik módszert is. Tehát megvan a tudásom, a módszerem hozzá. Már épp neki is akartam kezdeni, amikor hirtelen elöntött ez a fenenagy düh. Hogy egész életében le se tojt, aztán most meg rám vár, hogy dolgozzam helyette is! Ha ő is dolgozott volna magán, nekem most mennyivel egyszerűbb lenne!!

Azt mondta a fotós, hogy egy elhunyt lélek jelenléte nagyon jó dolog, mert jól lehet velük bizniszelni. Teljesítem a kérését, és cserébe én is kérhetem, hogy segítsen odafentről engem valamiben. Az biztos, hogy csak a biznisz fog működni, az is csak azért, mert ezáltal önmagamon is segítek.

Így érzek, de nem akarok így érezni. Valahol azt gondolom, hogy valamit nem értek, és emiatt vagyok most dühös a nagymamámra. A tegnap emlegetett tükröződés elve alapján kérlek benneteket, hogy szóljatok már be nekem valamit, amitől észhez térek!

Persze nem csináltam meg a gyakorlatot. Haraggal a szívemben nem tudom. Úgyhogy bármilyen apró gondolatfoszlány érdekes lehet most számomra...

Beküldte: | 2009. ápr. 29. szerda - 13:18

Hozzászólások

12 hozzászólás
Kire vagy dühös?
2009. április 29. szerda, 14:38 | Tima (útkereső)

Szia!

Kire is vagy dühös? Valószínű talán magadra, mert feljönne benned az érzés, hogy mennyire hiányzott neked ez a nagymamád is! S megint "megvezetted" magad, hogy neked mindegy volt, hogy életében foglalkozik-e veled, vagy sem, és bosszant, hogy ezek után te még mindig szereted! Ez dühít? Pedig ez normális így, engedd fel a szeretet érzését benned, éld át a fájdalmat egy kicsit, hogy mennyire bántott-rosszul esik neked még ma is, hogy fiút szeretett volna és nem lányt. Hellinger terápiával ezt helyrehozhatod, megindíthatod köztetek a szeretet áramlását, ami régen blokkolódott köztetek. Csak a biznisz nem megy! Félsz újra megnyitni a szívedet a szeretete előtt, mert egyszer már csalódtál, de most a nagymamád hív, most már nem fog neked fájdalmat okozni, odaátról már ő is másképp látja a helyzetet, hagyd, hogy segítsen és szeressen! Jobb későn, mint soha! Hasonló dolgon megyek keresztül én is, ezért is írok neked, nagyon ismerős a helyzet.
(A Hellinger módszer nekem is nagyon sokat segít.)Bocsáss meg mindenkinek!
Szeretettel: Timo

aurafotózás
2009. április 29. szerda, 14:52 | Szabó_Péter

Merre van ill. lehet aurát fotóztatni? Elgondolkodtatott a történetet és fel keltette a kíváncsiságom!

Köszönöm!
2009. április 29. szerda, 15:30 | csaesz   Előzmény

Amióta megírtam ezt a blogot, összeszorult mellkassal járkálok fel-alá a lakásban. Aztán jött egy érzés, hogy megvan a válasz a kérdésemre, úgyhogy újra ideültem a számítógép elé. Mostanra jól kibőgtem magam. Igen, ez volt a tévedés: a nagymamám nem az apu miatt van az aurámban, meg nem is saját maga miatt, hanem miattam! Hogy jóvá tegye, bepótolja, amit életében elmulasztott!! Kész vagyok. És igazad van: tényleg nagyon szeretem.

Szaboxnak üzenem, hogy www.auraszakerto.hu

Puszi nektek!

Program
2009. április 29. szerda, 16:01 | Hiteles06   Előzmény

Kedves Csaesz!
Esetleg megosztanád velünk a másik módszert, amivel kidolgozható a generációról generációra öröklődő program?

Módszer
2009. április 30. csütörtök, 10:26 | csaesz   Előzmény

Kedves Vera!

Nehezet kérsz, nem tudom Veletek megosztani. Ez nem egy egyetemleges dolog, nincs is neve. Azért mondom én is inkább a Hellingert, mert az le van írva, tudományosan meg van fogalmazva, utána lehet járni interneten. Amivel én dolgozom magamon, azt meg úgy ollóztam össze innen-onnan, és a megérzéseimre hagyatkozva csinálom hol így- hol úgy. Azt tudom leírni, hogy kik ihlették. Az egyik a Sanyi, a CD-in levő gyakorlatai közül szoktam alkalmazni néhányat. A másik pedig egy szintén pesti nő, én nagyon sokat köszönhetek neki, mindig hálás szívvel és szeretettel gondolok rá, remélem, érzi :) Az ő honlapja: www.belsogyermek.hu
Egyrészt utam elején annyira össze voltam szakadva, hogy jártam hozzá külön gyógyításokra, hogy egy kicsit tegyen a helyemre, mert abban az állapotomban egyedül nem tudtam volna ilyen hatékonyan elindulni. Ott alkalmazott egy módszert, amit itthon is tudok használni. A másik pedig, hogy elvégeztem a belső gyermek tanfolyamát, és ott is kézhez kaptam nagyon hatékony öngyógyító módszereket. Az biztos, hogy a kineziológiához van köze, pl meridián programozás, csakra harmonizálás, de mivel a színtiszta kinezt. sem ismerem, ezért nem tudom, hogy mi az, amit már ő adott hozzá égi vezettetéssel és mi az, amit a kineziológiából hozott.

De tudod, Vera, az jutott az eszembe, hogy ugyanahhoz a ponthoz rengeteg út vezet. Neked most az a megfelelő, ami a rendelkezésedre áll. A meditációval is meg tudsz oldani sok problémát. Az elején én is csak vezetett meditációkat csináltam nagyon sokáig. Amit biztosan tudok, hogy belső bölcsessége mindenkinek van. Szerintem az nagyon fontos, hogy megtaláld őt magadban. Én sokáig azokat a meditációkat csináltam, amikor egy kristálypalotához érve leülök egy nekem kijelölt helyre, és megjelennek a felső mestereim. Az elején még több volt, aztán a végén már csak egy lett. Képzeltem hozzá arcot is, érdekes, hogy az idők folyamán ez is változott bennem. ( Az ősz öregúrból egy fiatal életerős, gyönyörű világítózöld szemű férfi lett. Ez azért volt jó, mert mindig alig vártam, hogy újra találkozzunk...khm...)És vele találkozva mindig őt kértem, hogy mutassa meg az adott problémám gyökerét, és hozzá a megoldást. Volt úgy, hogy egy kezemben tartott kristályban mutatta meg, volt úgy, hogy mozizhattam egy nagy kivetítővásznon.
Szóval szerintem azt csináld, amit már tudsz, és bízz az égi vezettetésben, hogy mindig megkapod azokat a lehetőségeket, amikre éppen szükséged van.
Az eredményt nem a módszer milyensége adja, hanem a befektetett munka.

Üdv: Eszti

válasz
2011. január 19. szerda, 10:53 | sámán (útkereső)   Előzmény

Én erről azt gondolom,hogy ha valaki melletted van az nem azt jelenti ,hogy neked kellene megoldani az ő életével kapcsolatosan bármit is.a jelenléte nem törvényszerűen ezt jelenti.lehet hogy neked magadnak kell valamit megoldani,érzés vagy lélek szinten.vagy a tudat alattidból most jött fel a hiány érzet a mamáddal kapcsolatban.én azt gondolom nekünk nem az a feladatunk hogy családi szinten megoldjuk a mások élete során meg nem élt dolgokat. én azt vallom mindenki önmagáért felelős,és te valamiért nem vagy a középpontodban.erre azt szoktam javasolni előbb önmagad találd meg,tudd hogy ki vagy .ha tudod ki vagy és miért vagy itt a földön akkor soha nem fogod ezeket a dolgokat problémaként kezelni.mert nincs probléma soha ,csak útkeresés van .és te azt keresed a gyökereidtől.ha tudatossá tudsz válni nem tudnak ezek a dolgok kibillenteni.soha nem függsz senkitől csak önmagadtól.minden ami veled történik az a te teremtésed.ha egységet teremtesz abban élsz.ha káoszt ,leragadsz abban a pontban ahol azt érzed hogy hogy gátol valami vagy valaki.

ha kérdésed van irj.
üdv rita

Hellinger
2009. április 29. szerda, 19:13 | Szabó_Péter   Előzmény

Eddig hálistennek volt szerencsém eljutni, mint segítő egy Hellinger féle családállításra. Elsőzör nagyon féltem. 2 állítás volt aznap. Az elsőben kimaradtam... de erőteljes volt, mind nézni, mint benne lenni. A második körre kaptam én egy "szerepet". Tanulságos volt!

Akinek van rá lehetősége, ha csak segítőnek is menjen el, ajánlom! Az a "szerep", amit ott kapsz vagyis a vezető kiválaszt, nem véletlen!!!! :)

Inyó képe
Én mit tennék elsőként...
2009. május 01. péntek, 21:07 | Inyó

Szia Eszti!

Tanácsot nem tudok adni, csak azt mondom el, hogy én mit csinálnék. Én első nekifutásra, hagynám, hogy a düh feljöjjön belőlem, átengedném mindem sejtemnek, hagynám, engedném hagy borítson el, megadom neki amit akar!:-) Eleinte biztos baromi kellemetlen és kínzó, lehet sírnék, lehet csapkodnék, de aztán igyekeznék csak figyelni! Csak figyelni az érzést és lassan csillapodni fog. Ha ezt kipörgetted, akkor bizonyosan - Téged ismerve- megkapod a választ, hogy mi legyen a következő lépésed! :-)

Hát..., csak segíteni szerettem volna, viszonozni...:-)

Sejtemlékezet tisztítás
2009. október 24. szombat, 19:32 | Karmatörlő (útkereső)

Szia Csaesz!

Itt találsz egy gyakorlatot.
Regisztrálni kell, hogy meghallgasd, utána eldöntheted, hogy meg akarod-e csinálni.
Szerintem hasznos.

A magam részéről bármilyen forrásból származó meditáció és közvetítés előtt azt kérem, hogy csak a számomra hasznos és nekem megfelelő energiákat kapjam meg.

Üdv:
Karmatörlő

elengedés
2011. január 19. szerda, 11:32 | szeti87

Szerintem hasznos elhunyt hozzátartozóinkat elengedni, hogy járják tovább a maguk útját. De ne úgy képzeld, hogy elhunyt nagymamád szelleme állandóan az aurádban tartózkodik. Inkább arról lehet szó, hogy halála után felismerte saját hibáját, hogy nem adott elég szeretetet, és valahogy ezt próbálja meg jóvá tenni. Ezért megpróbálja újra meg újra felvenni a kapcsolatot Veled. A legnagyobb segítség az lenne, ha kölcsönösen megbocsátanátok egymásnak. Javaslom a következő formulát:"Szeretettel megáldalak, feloldozlak és szabadon bocsátalak.

Köszönöm, szeti..
2011. január 19. szerda, 12:29 | csaesz   Előzmény

elment már. Igazad van, tényleg azért volt itt. Üzente, hogy sajnálja, én meg mondtam neki, hogy sajnálhatja is. :D Szóval feloldozás nélkül ment el...de majd egyszer rendbe rakom ezt is.

megbocsátás
2011. január 19. szerda, 13:38 | szeti87   Előzmény

Megbocsátani nem a másik érdekében kell, hanem önmagunk lelki békéjének érdekében. Arra gondolunk, hogy az illető csak a tőle telhető legjobbat tette, jobbra, többre nem volt képes,és úgy döntünk, hogy nem táplálunk magunkban emiatt haragot, neheztelést. De a haragot nem elfojtani kell, hanem nem táplálni tovább. Jó, ha megéled a haragodat, aztán elengeded, és igyekszel nem sokat rágódni a témán. Igazán jelentősége annak van, hogy Te magad hogyan érzel, cselekszel, és nem annak, amit mások cselekednek, éreznek.

Feliratkozás Hírlevélre