Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Lassan egy éve kitartóan kapok leveleket ettől a férfitől.

Sejtitek szerintem mit akar.

Küldjek pénzt, ő valami hókusz-pókuszt csinál, és lám, enyém ennyi+ennyi millió pénz.

Persze a cím DM.

Honnan tudja a címem és nevem? Fogalmam nincs.

Mit szóltok az ilyen spiritualitáshoz?

Megfàzàsom végét jàrta.... màr csak köhögtem.... ez viszont nagyon mélyről tudott jönni.... a repülőgépen voltam éppen, amikor rámtört a köhögés..... becsuktam a szemem....és köhögtem, azt vettem észre, ha becsukom a szemem és befelé figyelek, akkor a köhögési roham abbamarad.... ez a módszer többször is bevàlt....amikor becsukom a szemem és megpróbàlom kizàrni a külvilàgot valahogy megnyugszom....

elengedett pillangó.jpg

A kezdők és a tudatlanok bátorságával írok ide. Én, aki szinte soha nem hittem semmiben, most önfeledten merülök bele teljes valómmal az ezotéria, a spiritualitás csodáiba. Milyen régóta keresem ezt az utat, nagyon hiányzott, de nem tudtam a létezéséről. A fájdalom mélységét kellett megjárnom, hogy rám találjon. Nagyon friss az élmény, de általa a napoknak üzenete lett, még ha nem is mindig ismerem fel valós tartalmukat. Még az egóm által szemlélem a dolgokat, de már figyelek, keresek, megtapasztalok, az időm végtelen, semmit nem lehet sürgetni.

harry-potter háttér.jpg

Kedvenc mesémmel a Harry Potterrel kapcsolatos élményemet szeretném megosztani, röviden leírni, hogy miért kedvenc, és mi köze ennek az önismerethez.

Van a környezetemben egy kislány, 17 éves. Az apja meghalt rég, az anyja alkoholista. Sokat van nálunk, jól ismerem. Ültünk a konyha asztalnál, és beszélgettünk. Minden hókusz-pókusz nélkül célirányosan belevittem egy nagyon komoly fájdalmába az anyjával kapcsolatban, ez a becsapottság és elhagyatottság érzése volt. Elkezdett sírni.
Akkor megkérdeztem tőle: - Adok energiát, felveszed?
- Igen - mondta, mert tisztel és bízik bennem, meg tud nyílni felém.
- Add a kezed, megfogom.

Tornado3.jpg

Sziasztok,

Megint rég voltam erre, viszont gondoltam hozzátok kellene fordulnom tanácsokért, mert itt talán járt már valaki hasonló cipőben. Egy kritikus ponthoz érkezett az életem és nem tudom hogyan, milyen formában tovább.

Ez most másképpen fáj. Nem úgy, ahogyan szokott. Ismét a szennyes város esős árnyai telepedtek reám, s valami új árnyékot hoztak. Leírni is nehéz már. Egyre nehezebbek a betűk a nyelvemen és az ujjamon is. Mintha feledném a kifejezéseket és nem tudnám magyarázni az érzelmeket. Mintha egyre jobban távolodnék a szavaktól, s valami egészen más, jelenleg még ismeretlen nyelven, csak így át paszíroznám az érzéseket beléd. Vajon hogyan bírnánk, ha szavak nélkül élnénk, s csak át át lökdösnénk érzelmeinket a másikba. Vajon elbírnánk? Talán jobban megértenénk egymást, és egyszerűbb lenne ez az egész.