Honnan tudod, hogy az elméd vagy az Univerzum által hoztad a döntést? | Önmegvalósítás.hu

Honnan tudod, hogy az elméd vagy az Univerzum által hoztad a döntést?

2009. augusztus 23. vasárnap, 22:17 | Inyó

Már elég régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mi az a határ, ahonnan akarattal irányíthatom a tetteim, és mikor van az, hogy hagynom kell  az Univerzum által vezettetni magam!? Nyaralásunk során kétszer is előfordult velem, hogy kocsiban utaztam társaimmal és tudtuk, hogy mit szeretnénk enni vagy vásárolni, de nem ismertük a helyet és nem tudtuk pontosan, hogy hova is megyünk.
Én mindkét esetben, beleszóltam és döntöttem, hogy szerintem, ahova érkeztünk az jó-e nekünk. Mindkét esetben nagy pofára esés lett a vége, még jó, hogy a társaim velem voltak és nem hagyták magukat befolyásolni általam!

A mindennapjainkban igen sokszor kell dönteni. Ti honnan tudjátok, hogy most az elmétekkel, vagy az Univerzum által vezetve hoztátok meg az adott döntést?

Szia, Inyóka! Anno a belső gyermek tanfolyam első napján én is
2009. augusztus 23. vasárnap, 23:58 | csaesz

Szia, Inyóka!

Anno a belső gyermek tanfolyam első napján én is feltettem ezt a kérdést a tanfolyamtartó hölgynek, aképpen, hogy hogyan kell azt csinálni, hogy nem az eszemre, hanem a szívemre hallgatva hozom meg a döntéseimet? Úgy érzem, a Te kérdésed is ugyanez, hiszen az Univerzum sugallatai a szíven keresztül jönnek...
Akkor ő azt mondta, hogy vigyem le a lehetséges döntéseket a szívembe, és ott vizsgáljam meg azokat, melyik milyen érzetet hoz, melyik választása a kellemesebb, jobb érzés a szívemnek. Ne keressek benne logikát azzal a nagy analizáló agyammal (na, jó nem így mondta), csak az érzéseimre figyeljek. Én akkor nagyon nem értettem, hogy hogy a túróba viszek le egy kérdést a szívembe, de mégis megmozdított bennem valamit ez a mondat, mert ezután egyszercsak magamtól ráéreztem hogyan kell ezt csinálni...

Aztán ezen a honlapon találtam egyszer egy imaginációs gyakorlatot, szerintem ez is előmozdíthatja a dolgokat, úgyhogy bemásolom most ide:

Egy nagyon gyors hegyi folyamon száguldasz lefelé. A folyam mindig kettéágazik, az elágazások életed döntéshelyzeteit szimbolizálják. Azonnal kell választanod, tanulj meg gyorsan dönteni. Hová jutsz el így?

Megteszed, hogy ha megcsinálod, leírod, milyen tanítást hozott neked ez a gyakorlat? Én máig emlékszem a hatására, nekem nagyon tanulságos volt!

Hol találtad?
2009. augusztus 24. hétfő, 11:08 | Névtelen (útkereső)

Hol találtad azt az imaginációs gyakorlatot. Mivel nekem is állandóan, mint valami háttér folyamat, jár az agyam, már azon is jár, hogy most jár e vagy nem jár. Sokat kell gyakorolnom a kikapcsolt állapotot.
Nekem eddig a "ráérzés" csak úgy műkdött, hogy csak tettem, nem agyaltam. Mint az őriszentpéteri dödölletalálkozó!
Ha már maga a gondolat is felmerült, hogy mit csinálok, már késő. Valamikor egy gyorsan döntő ember voltam, ma már sokszor nem döntök, hátha történik valami "magától" és akkor nem kell megrágnom, hogy ez most honnan jött.

Puszi
Hédi

Itt találod
2009. augusztus 27. csütörtök, 19:46 | Nagy Edit2   Előzmény

Kedves Hédi!

Csaesz helyett válaszolok Neked, mert én is olvastam már ezt a gyarkorlatot, de nem csináltam meg:(

Ezen az oldalon a Web mester adja ezeket a tuti kis imaginációs gyakorlatokat, meg egyebeket. MÁr sokat megcsináltam közülük, és klassz volt.:))

puszi

Honnan?
2009. augusztus 26. szerda, 7:38 | pajkos

A tapasztalatom:

A problémák megoldásához előkészületeket teszünk, melyek
1. információ gyűjtés (ismeretek, tapasztalatok, módszerek, eszközök, stb
2. ezek súlyozása, sorba állítása
3. a jól bevált hagyd érlelődni, az eddigieket, ne tapadj állandóan rá, lebegjen a tudatodban, mint ha csak egy kis jelentőségű háttér legyen

A következő lépés: "Használd" hitedet!
Aludj-meditálj rá és kérd a választ a Teremtőtől . Ne görcsölj, egódat zavard el azzal a tudattal, hogy megkapod amire szükséged van. Csak lazán, mert ebben a fázisban csak levelesláda vagy, nem te "dolgozol"

Fogadd teljes és nyitott szívvel a választ - bontsd és olvasd a levelet- és HIDD, HOGY A LEGBIZARABBNAK TŰNŐ VÁLASZ A TIÉD.

Érzés szintjén:

Első lépcsőben izgalom, felfedezés öröme, nyugtalanság tölt el
másodikban: A kegyelemben való nyugodtság tölt el
Rádöbbensz, hogy az ilyen döntések "pottyannak" semmi erőfeszítés-görcsölés

Ha elengeded a döntést a Teremtőnek, végtelen nyugi és bizalom tölt el, nem aggódsz hogy esetleg rosszul döntesz, mert ez kizárt.

Nekem életemben ez az út járható. A görcsöléses-egós nem, ezért leállítom magam, he feltolakszik.
Egy próbát Neked is megér az én tapasztalataim útja:

Sok sikert!

Inyó képe
Csaeszka meditációja
2009. augusztus 26. szerda, 7:57 | Inyó   Előzmény

Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Különösen pajkos elemző leírása tetszett!

Csaeszka meditációját hamarost meg is csinálom, kiváncsi leszek!:-)

Puszi nektek!

Univerzum vagy ego döntése?
2009. augusztus 27. csütörtök, 15:20 | Catea

Sziasztok!

Nekem az egyik ismerősöm - szerintem nagyon gyakorlatias - gondolata segített: ha egy gondolat, vagy döntés az ego "szülötte", akkor érzelmek kísérik, ha pedig az univerzum által küldött "levél", akkor nem társul hozzá érzelem, max. az, hogy magától értetődő.

Kati

hermess képe
Mégis társul hozzá
2009. augusztus 27. csütörtök, 17:34 | hermess   Előzmény

Kibővíteném, hogy társul hozzá egy, a szívcsakra környékén érezhető, kinyíló belső tér, átjárhatóság, kiáramlás a jó dolgok esetében, avagy egy szorító, lezáró, nyomasztó érzés, amely a rossz dolgokra figyelmeztet. Fizikailag görcsös izom összehúzódás, ami lezárja az áramlást. Ez a lelkiismeret, ha valaki megszokta a befelé figyelést.

Ez az érzés (akár jó, akár rossz), sokkal enyhébb és tartósabb, mint az egos gondolathoz kapcsolódó, viharosan változó, intenzív érzelmek. Azokban "bennük" van az ember, beléjük van vonódva, vagy képtelen gondolkodni (leblokkol), vagy túlpörög az elméje. A Felsőbb Én (Univerzum) üzenetét inkább mint külső megfigyelő lehet érzékelni, és nem jár pánikkal, még akkor sem, ha tiltó üzenet. Egyszerűen egy információ felkínálás.

Ha inkább érzés - akkor intuíció a buddhikus síkról. Ha inkább pengeéles gondolat, ami előzmények nélkül ott van a fejedben - akkor felismerés, a felső mentál (kauzális) síkról, ahol a Felsőbb Én lakik. Az intuíció a megbízhatóbb, mert magasabbról jön. Ezen kívül van még megérzés és sugallat is, de ezek inkább mások pszichéjéből, vagy a kollektív tudattalanból jönnek át.

Döntéshelyzetben egyszerűen képzeld el az egyik és a másik döntést is, hogy már meglépted. Éld bele magad, és figyeld az szívcsakra környékét egy hirtelen figyelem ráirányítással. Különbség fog jelentkezni.

Ugyanezt célszerű csinálni a bevonzandó dolgok ellenőrzésénél, de ott előbb egy magas rezgésű tudatállapotot illik előállítani, és ahhoz képest érzékelni a változást, amikor elképzeled, hogy megkaptad, elérted, amit szeretnél.

Üdv: hermess

Én is azt gondolom, hogy kell, hogy társuljon hozzá valamilyen
2009. augusztus 27. csütörtök, 19:41 | Kassay Noémi   Előzmény

Én is azt gondolom, hogy kell, hogy társuljon hozzá valamilyen érzés, mert számos szentírási hely igazolja azt, hogy mindaz, ami épít, buzdít, vigasztal, az kizárólag Isten szent Lelkéből forrásozik, és
minden ember lépten-nyomon találkozik olyan szellemi hatásokkal, melyek rombolnak, elkeserítenek, kétségbe ejtenek. Nos ez biztos, hogy nem tőle jön, mert ezt tapasztalatból tudom, hogy Isten még a számunkra nehéz élethelyzeteket sem közli úgy, hogy az számunkra negatív érzést keltsen.
Inkább amolyan beletörődő érzést vált ki.
Ha mégis ilyen hejzetbe kerültök, akkor is van ki út, mert Isten nem hagyja magára övéit.
Bármikor kinyitható az a forrás, mely semlegesíteni képes ezeket az ártó szellemi erőket.
Az egyszerű ima is segít ilyenkor.

Noa

kiegészítés
2009. szeptember 10. csütörtök, 15:04 | pajkos   Előzmény

Ami "felülről" jön, csendes, halk szavú, nem felkavaró, és itt a lényeges különbség!
Amit Te )(egód által vezetve) csinálsz, zajos, viharos sokszor, vagy heves érzelmek kísérik.

A Bibliában mindig azt olvasod, hogy Isten halk hangon szól, és a megszólítottakat végtelen béke, nyugalom tölti el.

Életem nehéz döntései voltak a legkönnyebbek, mert az egészből eltünt az egóm, és hagytam (kértem) működni Teremtőm. Persze amíg átadtam gondomat, kínlódtam, és volt, hogy átadása után mégis visszavettem.

Ma már nem teszem, mert mély hittel és bizalommal élem életem nehéz pillanatait.
Hála Teremtőmnek!

Feliratkozás Hírlevélre