Megfàzàsom végét jàrta.... màr csak köhögtem.... ez viszont nagyon mélyről tudott jönni.... a repülőgépen voltam éppen, amikor rámtört a köhögés..... becsuktam a szemem....és köhögtem, azt vettem észre, ha becsukom a szemem és befelé figyelek, akkor a köhögési roham abbamarad.... ez a módszer többször is bevàlt....amikor becsukom a szemem és megpróbàlom kizàrni a külvilàgot valahogy megnyugszom....

a múltkori táncórán is tapasztaltam ezt, amikor mindenki a maga tàncàt jàrja, úgy éreztem, könnyebb ha becsukom a szemem...... ha nyitva van a szemem, nézem magam a tükörben, vagy figyelem a többieket.... ha becsukom a szemem akkor befelé figyelve teljesen màsképp érzem magam....

màr mondtàk nekem egy pàran, - olyan csendes vagy - ...... régen sokkal többet "jàrt a szàm" .... igen csendesebb lettem, keveset beszélek. Màr a gyerekek is megjegyezték, hogy nem beszélek sokat.. igen.....néha egyszerűen nincs mit mondanom..... inkább hallgatok és figyelek.... figyelem, hogy miről beszélnek....hogyan reagálnak, hogyan működnek....és közben magamat is figyelem, hogy mit gondolok a témárol, mit vàlt ki belőlem a reakciójuk....
Hétvégi meditációm közben eszembe jutott ez a keveset beszélek téma.....azt éreztem, bent zajlik az igazi élet, bent kell valamit megtapasztalnom, befelé kell figyelnem.... ha kinyitom a szàmat, akkor az "egóm" fog beszélni belőlem.... és egyelőre most jobban szeretek bent lenni, mint kint megszólalni....jelenleg jobban érdekel az, hogy mi zajlik bennem belül....és azt is érzem még keresem, hogy hogyan tudnék úgy beszélni, hogy csatorna vagyok és úgy szólok és beszélek, hogy az mindenki legjavát szolgálja...úgy éreztem bölcsesség rejlik a csendben…..

autóval mentem dolgozni, késésben nem voltam, mégis úgy éreztem sietek…. Azt hiszem egy autó kifordult elém, persze tudtam lassítani, meg az is eszembe jutott, néha én is szoktam ilyet csinàlni mégis idegesitett…és éreztem, hogy ki tudna belőlem törni a düh és a harag….persze màr azt is tudom ez az én haragom és dühöm, és semmi értelme, hogy kitörjön…és azon kezdtem elmélkedni, hogy vajon ki kellene törnie vagy nem kellene kitörnie…. arra gondoltam…épp ez a fontos, hogy megtanuljuk uralni ezeket az érzéseket, kerüljünk tudatába az érzésnek és éljük át teljesen….

a csendben benne rejlik a „minden”….