Reggel korábban kelt a kedvesem mint szokott, ezért átment a másik szobába, megnézte a Vacsoracsata és a Barátok közt egy-egy epizódját. Én meg újabban délelőttönként tornázok, miközben NCIS és CSI sorozatokat nézek. De hiszen ezeket este vetítik!

Ja igen, van egy IPTV előfizetésünk, amellyel több hétre előre beállítva bármelyik műsort, sorozatot fel tudjuk venni, és akkor nézzük meg, amikor nekünk tetszik.
Tudod: "Majd akkor kezdődik, amikor én akarom!"

Mit jelent számunkra a halál?

Vannak-e visszajáró lelkek?

Volt már érdekes tapasztalatotok a halállal és a halál utáni léttel kapcsolatban?

Miért sírunk ha egy szerettünk meghal? Kit siratunk olyankor egyáltalán....!?   

Azon filóztam a múltkor, hogy vajon az elfogadás az az, hogy feltétel nélkül elfogadva magam, el tudom fogadni a másik ember úgynevezett "hülyeségét" is, ugye? De vajon az is elfogadás, amikor bosszant a másik, aztán látom, hogy mi benne a mozgatórugó? Persze azért látom, mert magamban is megláttam, és emiatt nem bosszant már a másik ember viselkedése? Na, persze, attól még, hogy "látjuk", hogy mi motiválja azt a cselekvését, attól még nem biztos, hogy elfogadjuk! ...szerintem.
Ez lenne az elfogadás?

Ganga (Mira), hívei, követői, barátai szerint az 1997-ben eltávozott H. W. L. Poonja (Papaji) kegyelméből Srí Ramana Maharsi áldását hordozza tovább.
Sri Ramana Maharsi a múlt században élt, tizenhat évesen megvilágosodott, majd élete hátralévő részét az Arunacsála hegynél töltötte. Keresők ezreinek (a világ minden tájáról) szavak nélkül adta át tudását, akik Erőteljes Jelenlétében, Intenzív Csendjében szavak nélkül pillanthatták meg Önvalójuk Fényét és Ébredhettek rá arra, hogy Kik is Ők valójában.