Az apukám csak az anyagban hitt, mindig irritálta, ha valaki másról is mert beszélni.
Az apukám (nem az édes volt különben) 3 hónapig haldoklott mielőtt meghalt.Részben kórházban volt, részben otthon. Korban is és testileg is itt volt, eljött az ideje, hogy menjen. Az utolsó időben végig vele lehettem, amikor is ténylegesen rádöbbentem, mennyire szeretem őt! Milyen furcsa, hogy akkor derült ez ki valójában a számomra, ez a nagy szeretet....

Nagyon zaklatott voltam az elején.Megvoltam ijedve, hogy lesz, mint lesz ez a halál, stb. Mig nemsokára felfedeztem egy óriási önsajnálatot magamban, mert igazából az volt az, ami nyugtalanitott.
Mi lesz Velem? Hogy fogom ezt ÉN viselni?

Érdekes, hogy az apukám iránt érzett szeretet segitett hozzá egy teljes pálforduláshoz.
Megkérdeztem magamtól, ki most a fontosabb?
Te, vagy az, aki épp menni készül?
Kinek van nagyobb szüksége a segitségre, támogatásra? És mennyivel lesz jobb a helyzet, ha pánikolsz az önsajnálat miatt?
Ezek után hagytam, hogy elöntsön az iránta érzett szeretet és minden erőmet arra összpontositottam, hogy rá figyeljek. Csak az ő lelki igényeivel törődjek.

Gondolatban beszélni kezdtem hozzá.Tudtam, hogy bár nincs mindig tiszta tudatánál és válaszolni sem tud már, azért a lelke tökéletesen veszi az adást és mindent ért. Bátoritani,biztatni kezdtem, hogy ne féljen az átlépéstől, mert jobb lesz neki odaát!
Elmondtam neki mennyire szeretem és felsoroltam, hogy mennyi mindenért hálás vagyok neki. Felidéztem minden szeretetteli pillanatot kettőnk életéből és azt is elmondtam, hogy a szeretetem oda is elkiséri, nincs határ.És ő is tud szeretni engem onnan is.
Aztán a végefelé arra kértem, mindenképpen "szóljon", amikor átmegy, mert lehet, hogy épp nem leszek bent nála a kórházban.

Aznap, abban az órában amikor meghalt, épp a metró mozgólépcsőjén mentem lefelé. Egyszercsak megjelent egy kép előttem, az a pillanat, amikor hátracsuklott a feje. Utána ő maga jelent meg teljes életnagyságban, vagy 30 évvel fiatalabban, világoskék sugarakat bocsájtva ki magából és azt mondta jól hallhatóan "szellemi lény lettem".

Szia Erika!

Az olyan emberek, mint apukád, nem várnak viszonzást, sem Tőled, sem mástól. Nekik az adás a lényükből fakad, nem valamiért adnak. Milyen viszonzást várhatott volna egy hajléktalantól, egy kóbor kutyától....?
Az egyetlen, ami egy ilyen embert boldoggá tesz, ha látja, hogy őszintén örülsz annak, amit ad. Ha viszonoznii akarod, ettől fosztod meg.
Ha mégis úgy érzed, adósa vagy a Létezésnek, add tovább a szeretetet, amit kaptál. Légy néha kedves azokhoz, akikhez egyébként nem lennél. Bocsáss meg azoknak, akiknek egyébként nem bocsátanál meg. stb.( egyben elfogadás gyakorlat is...) Ha rendeződik az anyagi helyzeted, segíts másokon.
Azt hiszem, apukádnak is ezzel szerezhetnél igazán örömet, és boldogan fog lenézni "odafentről" az ő mindig jó gyerekére.

Szeretettel...

Van egy történet, piros üveggolyó címen kaptam egy barátomtól, a főhőse talán hasonlít apukádra.
( kissé hosszú lesz, elnézést érte)

- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:

- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a
férfinak a csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom
fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték
lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket
törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi
történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a
színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.