Halál | Önmegvalósítás.hu

Halál

Hozzászólások

7 hozzászólás
Halál
2009. november 20. péntek, 12:40 | Bochecha

Szerintem a vég és a kezdet egyben. Valaminek a vége, és egy új kezdet.

Amikor meghalt a Nagymamám, 14 voltam. Ez volt az első eset, hogy Valaki elment a szűkebb környezetemből. Aznap este fürödtem, akkor már tudtam, hogy elment. Feküdtem a kádban, és a szemem sarkából azt láttam, hogy a fali kampóról leesett a törölköző (fizikai képtelenség, mert a törölközőre varrt akasztó nem szakadt el, és fel kellett, hogy emelje Valaki ahhoz, hogy le tudjon esni...) Abban a pillanatban jött a bizonyosság, hogy ott van mellettem. Rögtön szóltam Anyunak, csak annyit kérdeztem, hogy 'Érzed?'
Ő erre bólintott... :)

Az egész család sírt, szomorú volt- én nem sírtam. Egy csepp könnyet sem sírtam el. Tudtam teljes valómmal, hogy sokkal jobb helyen van (persze a Családom nem értette, hogy mi ütött belém. Mert ugye ha Valaki elmegy, akkor illik megsiratni... :)

Szerintem saját magunkat sajnáljuk/ síratjuk gyász címszó alatt. Azt, aki elmegy, felesleges, hiszen sokkal jobb helyen van, mit mi. Emellett ugye tipikus kérdés: Mi lesz VELEM Nélküle? Akkor kiről is szól az egész?
Egy halotti tor nem más, mint kollektív önsajnálat annak álcázva, hogy márpedig az elhunytat siratjuk...Jó nagy (ön)átverés szerintem...

szeretettel: Bochecha

az apukám halála
2009. november 20. péntek, 13:39 | Ramina   Előzmény

Az apukám csak az anyagban hitt, mindig irritálta, ha valaki másról is mert beszélni.
Az apukám (nem az édes volt különben) 3 hónapig haldoklott mielőtt meghalt.Részben kórházban volt, részben otthon. Korban is és testileg is itt volt, eljött az ideje, hogy menjen. Az utolsó időben végig vele lehettem, amikor is ténylegesen rádöbbentem, mennyire szeretem őt! Milyen furcsa, hogy akkor derült ez ki valójában a számomra, ez a nagy szeretet....

Nagyon zaklatott voltam az elején.Megvoltam ijedve, hogy lesz, mint lesz ez a halál, stb. Mig nemsokára felfedeztem egy óriási önsajnálatot magamban, mert igazából az volt az, ami nyugtalanitott.
Mi lesz Velem? Hogy fogom ezt ÉN viselni?

Érdekes, hogy az apukám iránt érzett szeretet segitett hozzá egy teljes pálforduláshoz.
Megkérdeztem magamtól, ki most a fontosabb?
Te, vagy az, aki épp menni készül?
Kinek van nagyobb szüksége a segitségre, támogatásra? És mennyivel lesz jobb a helyzet, ha pánikolsz az önsajnálat miatt?
Ezek után hagytam, hogy elöntsön az iránta érzett szeretet és minden erőmet arra összpontositottam, hogy rá figyeljek. Csak az ő lelki igényeivel törődjek.

Gondolatban beszélni kezdtem hozzá.Tudtam, hogy bár nincs mindig tiszta tudatánál és válaszolni sem tud már, azért a lelke tökéletesen veszi az adást és mindent ért. Bátoritani,biztatni kezdtem, hogy ne féljen az átlépéstől, mert jobb lesz neki odaát!
Elmondtam neki mennyire szeretem és felsoroltam, hogy mennyi mindenért hálás vagyok neki. Felidéztem minden szeretetteli pillanatot kettőnk életéből és azt is elmondtam, hogy a szeretetem oda is elkiséri, nincs határ.És ő is tud szeretni engem onnan is.
Aztán a végefelé arra kértem, mindenképpen "szóljon", amikor átmegy, mert lehet, hogy épp nem leszek bent nála a kórházban.

Aznap, abban az órában amikor meghalt, épp a metró mozgólépcsőjén mentem lefelé. Egyszercsak megjelent egy kép előttem, az a pillanat, amikor hátracsuklott a feje. Utána ő maga jelent meg teljes életnagyságban, vagy 30 évvel fiatalabban, világoskék sugarakat bocsájtva ki magából és azt mondta jól hallhatóan "szellemi lény lettem".

u.erika képe
Nekem is...
2009. november 20. péntek, 22:33 | u.erika

Nekem is meghalt az édesapám.

Èreztem amikor ,,ott" volt,és éreztem amikor leszületett...Ekkor veszítettem el igazán. Amikor meghalt nagyon sokat volt velem...

Akkor még nem volt szabad tudnom hogy miért látogatta meg az apja aki 10éve ,,elment" ... Azt mondtuk neki biztosan csak álmodta nem lehetett itt!

Hogy miért mondta nekem ?:-Mindíg jó gyerek voltál....!

Búcsúzott mindenkitöl,pedig nem tudtuk hogy miért,és ö sem tudta!!Ez biztos!

Váratlanul kellet érjen mindanyionkat,ez így volt megírva!

Visszatérés
2009. november 21. szombat, 11:28 | szma (útkereső)

Számomra ezt jelenti... Nem foglalkoztat nagyon (minden nagy dolog sok kicsiből áll); viszont azt vettem észre, hogy azon emberek halálánál, akit ismertem, egyszerűen csak nyugalmat érzek... a temetést, persze megkönnyezem - de ez inkább a körítésnek szól -

S mivel a képeket és az érzést jobb szeretem, mint a monológ-szavak egymásutániságát (tőlem-mindenkinek):

Év-tizedek

Évek jönnek, évek után hosszan
Fény után a sötétség, mi lobban.
Árnyékod mindig közelebb toppan
Mióta létezel: ő titokban.

Régi hangodnak vagy most kitéve!
-mi énednek első lélegzése -
Tudatlan magad jöttél el érte,
Ahogyan majd akkor is, ha vége.

Sok idő, mi eltelt már azóta:
Új ismerős, évtizedes nóta,
Mely bár, csupán töredék a múltba
Mégis évezredek hullám-sodra.

u.erika képe
Sziasztok!
2009. december 10. csütörtök, 1:35 | u.erika

Volt egy hosszabb témázás egy másik blogban amikor arról írtam hogy nekem jó volt a kapcsolatom az apámmal.Nos páran bele bele kötöttek hogy miért is érzek így....!?Erre én elkezdtem megmagyarázni amit nem kellett volna,hiszen átmentem védelmezöbe hogy igen is szeretett engem az apám...!

Ezek a kérdésekkel most találkoztam elöször életemben,és talán ezért éreztem hogy meg kell öt védenem!

Már 8 éve hogy itthagyott (meghalt)és úgy tünik azóta cipelem azokat a láthatatlan súlyokat amit az elmult párbeszédek során megláttam!

Az apámnak én voltam a kedvec gyereke(van egy 11évvel idösebb bátyám).Nagyon sokat dolgozott,és két kézzel szórta a pénzt.Ìgy nekem is eléggé korán rendszeresen pénzt adott.Nem is keveset!Na jó nem milliókat,kb.annyit mint egy alacsony fizetés.De mégis csak egy gyerek voltam!Nagyon sokan nem nézték jó szemmell és gyakran megjegyezték hogy csak a pénzéért járok hozzá...!Mondjuk amikor már felnöttem és dolgoztam akkor nem fogadtam el,de hát ugye ezt senki nem tudhatta!Amikor adott,azt sem verte nagy dobra.Mondjuk én nem láttam ebben semmi rosszat,hiszen nekem természetes volt.

Lehet hogy hihetetlen de nekem tényleg nagyon jó apám volt!Tiszteletben tartotta hogy én is egy ember vagyok,felnöttként kezelt.Nem akart megváltoztatni,és nem voltak elvárásai.

De nem csak egyedül velem volt jó,hanem mindenkivel a környezetében.Gyakran hajléktalanokat fogadott be,kóbor kutyákat vitt haza pénzt adott másoknak,és mivel saját teherautoval fuvarozott gyakran tett szivességet.Ès biztos voltak még egyebek amiröl nem tudok.

Nem voltam még olyan temetésen ahol ennyi ember volt.

55évesen halt meg agyvérzében hirtelen.Magas vényomással kezdödött (pedig soha egyáltalán nem ivott,nem dohányzott,és nem volt tulsúyos sem)és egy hónap mulva meghalt.

A kö amit azóta cipelek az,hogy esélyem sem volt rá hogy visszaadjak neki valamit abból amit töle kaptam...Hogy egy parazita vagyok...

Persze mondom magamnak hogy jobb hogy igy kellett meghalnia,mert nem szenvedett,és ugysem birta volna ki ha nem dolgozhat....stb. stb.De bennem mégis ott a hiányérzet hogy nem viszonoztam,a semmit!

Èn soha nem lennék olyan türelmes és jószívü és odaadó szülö mint az apám volt,és tudom hogy az én gyerekemnek nem lenne mellettem olyan jó dolga mint ami nekem megadatott!Ez is egy ok a sok közül hogy nem akarok gyereket.;)

Szóval amikor ezt a témát felhoztam és kérdéseket tettetek fel,azért éreztem hogy meg kell védenem az apámat,mert úgy éreztem ezzel visszaadhatok neki egy keveset!

Bocs hogy túlságosan hosszú voltam,de azt gondolom ha kiírom magamból,akkor megszabadulok mindattól a súlytól ami bennem van!

Tudom hogy ö nem gondolta hogy kihasználom,és tudta azt hogy szeretem!Azt mondta hogy:,,Mindíg jó gyerek voltál"

Szeretettel:Erika

Viszonzás
2009. december 10. csütörtök, 13:29 | Névtelen (ermi) (útkereső)   Előzmény

Szia Erika!

Az olyan emberek, mint apukád, nem várnak viszonzást, sem Tőled, sem mástól. Nekik az adás a lényükből fakad, nem valamiért adnak. Milyen viszonzást várhatott volna egy hajléktalantól, egy kóbor kutyától....?
Az egyetlen, ami egy ilyen embert boldoggá tesz, ha látja, hogy őszintén örülsz annak, amit ad. Ha viszonoznii akarod, ettől fosztod meg.
Ha mégis úgy érzed, adósa vagy a Létezésnek, add tovább a szeretetet, amit kaptál. Légy néha kedves azokhoz, akikhez egyébként nem lennél. Bocsáss meg azoknak, akiknek egyébként nem bocsátanál meg. stb.( egyben elfogadás gyakorlat is...) Ha rendeződik az anyagi helyzeted, segíts másokon.
Azt hiszem, apukádnak is ezzel szerezhetnél igazán örömet, és boldogan fog lenézni "odafentről" az ő mindig jó gyerekére.

Szeretettel...

Van egy történet, piros üveggolyó címen kaptam egy barátomtól, a főhőse talán hasonlít apukádra.
( kissé hosszú lesz, elnézést érte)

- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:

- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a
férfinak a csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom
fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték
lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket
törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi
történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a
színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

u.erika képe
Viszonzás-Válasz
2009. december 10. csütörtök, 15:30 | u.erika   Előzmény

Mostanában gondolkoztam is ilyesmin a ,,pénzes pasi" blog kapcsán,hogy mit is tennék ha nekem is lenne egy ,,pénzes pasi"m?Mondjuk csak annyira ,,pénzes" hogy nem kellene magamat eltartanom.

Nos,dolgozni szeretek.Vegyem el mástól a munkalehetöséget hogy kiéljem a munkairánti igényemet...?Inkább valami karitativ munkát csinálnék.Mondjuk kórházban,vöröskeresztnél vagy ilyenek.De aztán jött egy még sokkal jobb ötletem!Àllatmenhelyen dolgoznék!Mivel itt élek most Németországban elmennék egy helyi állatmenhelybe,és ott talán lenne lehetöségem megvalósítani egy titkos vágyam.Mégpedig hogy segíthessek a Magyar gazdátlan és rossz sorsú kutyákon macskákon!Itt jó életük van az állatoknak,és szeretném megtalálni a módját hogy otthoni menhelyekröl mondjuk Németországba a kutyák ill.macskák kijussanak.

Ha mindezt sikerülne ebben az életben elérnem nem csak a saját hanem az apám álma is teljesülne!

Na jó tudom hogy nem a ,,pénzes pasi" jelenti az egyedüli megoldást!;)Csak a blog témája ihletett.

Üdv:Erika

Feliratkozás Hírlevélre