Halál | Önmegvalósítás.hu

Halál

Hozzászólások

7 hozzászólás
Halál
2009. november 20. péntek, 12:40 | Bochecha

Szerintem a vég és a kezdet egyben. Valaminek a vége, és egy új kezdet.

Amikor meghalt a Nagymamám, 14 voltam. Ez volt az első eset, hogy Valaki elment a szűkebb környezetemből. Aznap este fürödtem, akkor már tudtam, hogy elment. Feküdtem a kádban, és a szemem sarkából azt láttam, hogy a fali kampóról leesett a törölköző (fizikai képtelenség, mert a törölközőre varrt akasztó nem szakadt el, és fel kellett, hogy emelje Valaki ahhoz, hogy le tudjon esni...) Abban a pillanatban jött a bizonyosság, hogy ott van mellettem. Rögtön szóltam Anyunak, csak annyit kérdeztem, hogy 'Érzed?'
Ő erre bólintott... :)

Az egész család sírt, szomorú volt- én nem sírtam. Egy csepp könnyet sem sírtam el. Tudtam teljes valómmal, hogy sokkal jobb helyen van (persze a Családom nem értette, hogy mi ütött belém. Mert ugye ha Valaki elmegy, akkor illik megsiratni... :)

Szerintem saját magunkat sajnáljuk/ síratjuk gyász címszó alatt. Azt, aki elmegy, felesleges, hiszen sokkal jobb helyen van, mit mi. Emellett ugye tipikus kérdés: Mi lesz VELEM Nélküle? Akkor kiről is szól az egész?
Egy halotti tor nem más, mint kollektív önsajnálat annak álcázva, hogy márpedig az elhunytat siratjuk...Jó nagy (ön)átverés szerintem...

szeretettel: Bochecha

az apukám halála
2009. november 20. péntek, 13:39 | Ramina   Előzmény

Az apukám csak az anyagban hitt, mindig irritálta, ha valaki másról is mert beszélni.
Az apukám (nem az édes volt különben) 3 hónapig haldoklott mielőtt meghalt.Részben kórházban volt, részben otthon. Korban is és testileg is itt volt, eljött az ideje, hogy menjen. Az utolsó időben végig vele lehettem, amikor is ténylegesen rádöbbentem, mennyire szeretem őt! Milyen furcsa, hogy akkor derült ez ki valójában a számomra, ez a nagy szeretet....

Nagyon zaklatott voltam az elején.Megvoltam ijedve, hogy lesz, mint lesz ez a halál, stb. Mig nemsokára felfedeztem egy óriási önsajnálatot magamban, mert igazából az volt az, ami nyugtalanitott.
Mi lesz Velem? Hogy fogom ezt ÉN viselni?

Érdekes, hogy az apukám iránt érzett szeretet segitett hozzá egy teljes pálforduláshoz.
Megkérdeztem magamtól, ki most a fontosabb?
Te, vagy az, aki épp menni készül?
Kinek van nagyobb szüksége a segitségre, támogatásra? És mennyivel lesz jobb a helyzet, ha pánikolsz az önsajnálat miatt?
Ezek után hagytam, hogy elöntsön az iránta érzett szeretet és minden erőmet arra összpontositottam, hogy rá figyeljek. Csak az ő lelki igényeivel törődjek.

Gondolatban beszélni kezdtem hozzá.Tudtam, hogy bár nincs mindig tiszta tudatánál és válaszolni sem tud már, azért a lelke tökéletesen veszi az adást és mindent ért. Bátoritani,biztatni kezdtem, hogy ne féljen az átlépéstől, mert jobb lesz neki odaát!
Elmondtam neki mennyire szeretem és felsoroltam, hogy mennyi mindenért hálás vagyok neki. Felidéztem minden szeretetteli pillanatot kettőnk életéből és azt is elmondtam, hogy a szeretetem oda is elkiséri, nincs határ.És ő is tud szeretni engem onnan is.
Aztán a végefelé arra kértem, mindenképpen "szóljon", amikor átmegy, mert lehet, hogy épp nem leszek bent nála a kórházban.

Aznap, abban az órában amikor meghalt, épp a metró mozgólépcsőjén mentem lefelé. Egyszercsak megjelent egy kép előttem, az a pillanat, amikor hátracsuklott a feje. Utána ő maga jelent meg teljes életnagyságban, vagy 30 évvel fiatalabban, világoskék sugarakat bocsájtva ki magából és azt mondta jól hallhatóan "szellemi lény lettem".

u.erika képe
Nekem is...
2009. november 20. péntek, 22:33 | u.erika

Nekem is meghalt az édesapám.

Èreztem amikor ,,ott" volt,és éreztem amikor leszületett...Ekkor veszítettem el igazán. Amikor meghalt nagyon sokat volt velem...

Akkor még nem volt szabad tudnom hogy miért látogatta meg az apja aki 10éve ,,elment" ... Azt mondtuk neki biztosan csak álmodta nem lehetett itt!

Hogy miért mondta nekem ?:-Mindíg jó gyerek voltál....!

Búcsúzott mindenkitöl,pedig nem tudtuk hogy miért,és ö sem tudta!!Ez biztos!

Váratlanul kellet érjen mindanyionkat,ez így volt megírva!

u.erika képe
Sziasztok!
2009. december 10. csütörtök, 1:35 | u.erika

Volt egy hosszabb témázás egy másik blogban amikor arról írtam hogy nekem jó volt a kapcsolatom az apámmal.Nos páran bele bele kötöttek hogy miért is érzek így....!?Erre én elkezdtem megmagyarázni amit nem kellett volna,hiszen átmentem védelmezöbe hogy igen is szeretett engem az apám...!

Ezek a kérdésekkel most találkoztam elöször életemben,és talán ezért éreztem hogy meg kell öt védenem!

Már 8 éve hogy itthagyott (meghalt)és úgy tünik azóta cipelem azokat a láthatatlan súlyokat amit az elmult párbeszédek során megláttam!

Az apámnak én voltam a kedvec gyereke(van egy 11évvel idösebb bátyám).Nagyon sokat dolgozott,és két kézzel szórta a pénzt.Ìgy nekem is eléggé korán rendszeresen pénzt adott.Nem is keveset!Na jó nem milliókat,kb.annyit mint egy alacsony fizetés.De mégis csak egy gyerek voltam!Nagyon sokan nem nézték jó szemmell és gyakran megjegyezték hogy csak a pénzéért járok hozzá...!Mondjuk amikor már felnöttem és dolgoztam akkor nem fogadtam el,de hát ugye ezt senki nem tudhatta!Amikor adott,azt sem verte nagy dobra.Mondjuk én nem láttam ebben semmi rosszat,hiszen nekem természetes volt.

Lehet hogy hihetetlen de nekem tényleg nagyon jó apám volt!Tiszteletben tartotta hogy én is egy ember vagyok,felnöttként kezelt.Nem akart megváltoztatni,és nem voltak elvárásai.

De nem csak egyedül velem volt jó,hanem mindenkivel a környezetében.Gyakran hajléktalanokat fogadott be,kóbor kutyákat vitt haza pénzt adott másoknak,és mivel saját teherautoval fuvarozott gyakran tett szivességet.Ès biztos voltak még egyebek amiröl nem tudok.

Nem voltam még olyan temetésen ahol ennyi ember volt.

55évesen halt meg agyvérzében hirtelen.Magas vényomással kezdödött (pedig soha egyáltalán nem ivott,nem dohányzott,és nem volt tulsúyos sem)és egy hónap mulva meghalt.

A kö amit azóta cipelek az,hogy esélyem sem volt rá hogy visszaadjak neki valamit abból amit töle kaptam...Hogy egy parazita vagyok...

Persze mondom magamnak hogy jobb hogy igy kellett meghalnia,mert nem szenvedett,és ugysem birta volna ki ha nem dolgozhat....stb. stb.De bennem mégis ott a hiányérzet hogy nem viszonoztam,a semmit!

Èn soha nem lennék olyan türelmes és jószívü és odaadó szülö mint az apám volt,és tudom hogy az én gyerekemnek nem lenne mellettem olyan jó dolga mint ami nekem megadatott!Ez is egy ok a sok közül hogy nem akarok gyereket.;)

Szóval amikor ezt a témát felhoztam és kérdéseket tettetek fel,azért éreztem hogy meg kell védenem az apámat,mert úgy éreztem ezzel visszaadhatok neki egy keveset!

Bocs hogy túlságosan hosszú voltam,de azt gondolom ha kiírom magamból,akkor megszabadulok mindattól a súlytól ami bennem van!

Tudom hogy ö nem gondolta hogy kihasználom,és tudta azt hogy szeretem!Azt mondta hogy:,,Mindíg jó gyerek voltál"

Szeretettel:Erika

u.erika képe
Viszonzás-Válasz
2009. december 10. csütörtök, 15:30 | u.erika   Előzmény

Mostanában gondolkoztam is ilyesmin a ,,pénzes pasi" blog kapcsán,hogy mit is tennék ha nekem is lenne egy ,,pénzes pasi"m?Mondjuk csak annyira ,,pénzes" hogy nem kellene magamat eltartanom.

Nos,dolgozni szeretek.Vegyem el mástól a munkalehetöséget hogy kiéljem a munkairánti igényemet...?Inkább valami karitativ munkát csinálnék.Mondjuk kórházban,vöröskeresztnél vagy ilyenek.De aztán jött egy még sokkal jobb ötletem!Àllatmenhelyen dolgoznék!Mivel itt élek most Németországban elmennék egy helyi állatmenhelybe,és ott talán lenne lehetöségem megvalósítani egy titkos vágyam.Mégpedig hogy segíthessek a Magyar gazdátlan és rossz sorsú kutyákon macskákon!Itt jó életük van az állatoknak,és szeretném megtalálni a módját hogy otthoni menhelyekröl mondjuk Németországba a kutyák ill.macskák kijussanak.

Ha mindezt sikerülne ebben az életben elérnem nem csak a saját hanem az apám álma is teljesülne!

Na jó tudom hogy nem a ,,pénzes pasi" jelenti az egyedüli megoldást!;)Csak a blog témája ihletett.

Üdv:Erika

Feliratkozás Hírlevélre