Ahogy a kicsiséget láthatatlanságként éltem meg, a nagyságot pedig csodálatosságként, a hétfői klubon a félelmek megismerését és oldását kezdtük el boncolgatni, ahol is arra jutottam, hogy a jelentéktelenségtől való félelem húzódik az önhazugságaim, játszmáim mögött...
Az élet úgy hozta, hogy nem bontottam tovább ezt a csomagot, sőt, folytattam azt a hozzáállást, amit a felismerés előtt... meg is kaptam a magamét: jól lebetegedtem. Azzal a mondattal jöttem el, hogy "gyerünk, csináljuk, felvállalom magam", és homlokegyenest az ellenkezőjét csináltam. Nem csoda, ha stoptáblát kaptam.
