Mi a tudat materialista szemszögből? Azért így írom, hogy nehogy megint kiakasszak valakit.
Látás, hallás, (egyéb érzetek) és emlékezés. Azt persze tudjuk,hogy ezek csak éber állapotban működnek egyszerre és megfelelően.
De mi marad ha ebből kivonjuk az emlékezést? Ébren látnánk,hallanánk,éreznénk mindent,de nem emlékeznénk aztán semmire az egészből. És a régebbi emlékeket se tudnánk felidézni. Csak a jelen pillanat. Nincs elmélkedés a múlton,a múltban szerzett élményeken,tudáson. Üres fej,nincs gondolat,semmi nem jut eszünkbe,leköt a jelen pillanat látványa stb. Nincs tanulás sem. Nincs fejlődés, csak reagálás a jelen pillanatra.

Vasárnap utaztam hazafelé a buszon és valami különleges hangulat kerített a hatalmába. Mindenki ült, csak én álltam a busz végében. Csend volt. Még úgy is, hogy a motor valójában igen hangosan működött. Ahogy végig néztem az utazó embereken, az a gondolat kúszott a lelkembe, hogy az élet valójában csendes, nyugodt és sima.
Nyugodt, csendes, és sima. Semmi küszködés, semmi görcsösség, semmi harc.

„A kudarc az, amivel Isten tudtunkra adja: Ne haragudj, de most rossz irányba mész.” (Oprah Winfrey)

Karácsony előtt egy nappal, amikor már jártak a vonatok Debrecenbe, a családomhoz igyekeztem és pechemre egy olyan vagonba szálltam fel, amelyikben rossz volt a fűtés, így egészen Debrecenig fagyoskodhattam.
Persze ez nem csak pech kérdése volt, hanem a saját lustaságomé is, mert akár át is mehettem volna a következő vagonba, de gondoltam kibírom azt a 2 órát, majd összehúzom magam, meg biztos bemelegszik az utasoktól a fülke!