A torokcsakra felelős az önfegyelemért és a kommunikációért. Szegycsontunk apró mélyedése elvezet saját belső valóságunkhoz, megmutatja az adás és elfogadás egyensúlyát önmagunkban.
A torokcsakra a beszéd, a kommunikáció és a hallás központja. A külső és belső hangok alapján tudjuk eldönteni, mit várnak tőlünk, és mit várunk el mi a külvilágtól.

Mindannyian kedveljük az állatokat, közben nem biztos, hogy tudatában vagyunk annak: az állatok legközelebbi rokonaink, és lelki síkon nagyon közel állnak hozzánk. Erőt adó állataink, az úgynevezett totemállatok vigasztalóink, tanácsadóink, tanítóink és barátaink lehetnek.
Kíváncsi lennék, hogy akad-e itt az oldalon rajtam kívül olyan, akinek van totemállata? Ki, mit gondol a témáról?
Érdekelnének, az esetleges tapasztalatok, vélemények is!

Rájöttem, teljesen rossz szemszögből közelítem meg ezt a felébredés dolgot. Úgy állok hozzá, és szerintem sokan még, hogy az én az aki megvilágosodik. Majd én megvilágosodom, majd Te megvilágosodsz, stb.
Viszont! Ki is az az én ugye? Egy kreálmány. Aki itt ül és gépel, az tuti nem fog soha megvilágosodni, mert aki itt ül, és gépel, az valójában nem is létezik. Létrehozta a világ, a társadalom, de ahogy létrehozta, úgy el is pusztítja egyszer. A megvilágosodást én, aki most írok, soha sem fogom elérni, mivel az én, természeténél fogva a sötétség, ami eltakarja a világosságot. Az én annyit tud tenni, hogy félreáll a világosság útjából.
De hiszen nincs is ki megvilágosodjon!