Mióta itt vagyok, elég gyakran megyek haza. Úgy érzem, szükségem van rá. Augusztus közepén jöttem vissza és terveztem, hogy november első hetében hazamegyek, utána pedig Karácsonykor. Megérdeklődtem a jegyet, lefoglaltam, de még nem fizettem ki. Először fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha itt maradnék Karácsonyig, vagyis majdnem 4 hónapot. Ki akartam próbálni. Természetesen bennem volt a gondolat, hogy oké, most jól érzem magam, de mi van, ha októberben meg már nagyon vágyom haza, jegy meg sehol. Jegyet talán még vehetek, csak esetleg jó drágán.

Részt vennék akkor én is a Szabó Peti által felvetett játékban, ha van rá(m) igény.
Forrás:
http://onmegvalositas.hu/topik/onismereti_jatek

Arra kérnék mindenkit, hogy inkább legyen névtelen a hozzászólás csak legyen és legyen kíméletlenül őszinte, ahogy én is szoktam tudjátok, köszi.
(pl ötlet kezdésnek: az írásbeli stílusomról, megnyilvánulásaimról mi a véleményetek?)

Álarcosbálban

Maskarába öltöztem
Ez illik a bálba.
Csak előtted veszem le,
De tán ezt is hiába.

Táncra kérlek,
S kaplak.
Te vagy itt az egyetlen
Akit akarlak.

Rizsparóka,
porcelán arc,
minden élet
egy - egy kudarc.

Magukat takarva,
Féltve,
Ropják a táncot
Az éjjeli zenére.

Habos ruhák,
Éles szmokingok,
Bábuk, kik betöltik
E nagyszerű porondot.

Nyikorog a faláb,
Csörög a pálcika - csont,
Összegabalyodtak a huzalok
S a bábmester is csak zokog…

Bejglit sütött, megígérte az édesanyjának, hogy süt bejglit, minden évben sütött, kivéve tavaly, mert csak látogatóban volt itthon.
Megfogadta, hogy igyekszik betartani az arányokat, tészta is lesz a bejgliben, nem csak töltelék.
Mert a bejglije többnyire úgy nézett ki, hogy csak kívül látszott a tészta, olyan vékonyra nyújtotta, de az íze az finom volt.
Most csak kétfélét készített, mákosat és diósat, a gesztenyés és a gyümölcsös az idén kimaradt, nem volt sem kedve, sem türelme többféléhez.

Péntek este volt, elmentek a vendégei, kiürült a ház.
Gondolta megnézi mi van az öregekkel akik a szomszéd házban laktak, átment hozzájuk.
- Nálad sincsen villany?- kérdezte az anyja.
- Nem tudom, nem kapcsoltunk villanyt- mondta ő.
- Sötétben ültetek?
- Meditáltunk, meg különben is még mindig világos van, csak ti lehúztátok a redőnyt, azért van itt sötét- mondta a lány.
- Na ne nevettess azért jöttek hozzád, hogy meditáljanak- mondta az anyja és hangosan kacagott.
- Mit kell ezen nevetni, mi olyan vicces? –kérdezte a lány.

Pár éve dolgoztam ki egy igen izgalmas gyakorlatot!

Már előtte évekkel rendszeresen szerveztem DÜH feloldó napokat, amelyek nagyon sikeresek voltak.
Igen ám, de észrevettem egy különleges dolgot. Ha az illető a DÜH mellé, LELKI FÁJDALMAT is érzett, akkor ugyan a megbocsájtás megszületett a DÜH feloldás során, ugyanakkor a LELKI FÁJDALOM ott maradt.