Tervezett, vagy spontán cselekvés? No halogatás ezután! | Önmegvalósítás.hu

Tervezett, vagy spontán cselekvés? No halogatás ezután!

Annyira sok cikket, bejegyzést, könyvet olvastam már időgazdálkodás témakörben...és egy-két olyan pont, ami szinte mindegyikben megtalálható, az a tervezés és az így elkészített cselekvési terv végrehajtása. De sajnos eddig még ezt is halogattam - az írásban való tervezést. Mondhatnám, hogy a spontán cselekvés híve voltam, vagyok...de ez a halogatás szokását nevelte belém, ugyanis így mindig azt tettem, ami éppen jött, vagyis a dolgokra csak reagáltam, a proaktív cselekvés helyett.
Egyik célom, hogy a halogatás szokásával felhagyok. Ezt pedig MOST el is kezdem. Miközben írom ezt a bejegyzést, fejben átgondolom, sorba veszem a holnapi teendőimet. A bejegyzés elkészülése után pedig elkészítem az úgynevezett holnapi cselekvési tervemet is. Ezáltal már nem csak reagálok az egyéb felém érkező információkra, történésekre, hanem én döntöm el, hogy mit teszek, hogy előrébb jussak, és ne halogassam tovább az egyébként fontos teendőimet.

Természetesen jó a spontán cselekvés is, de azt jobb meghagyni a szabadság idejére és hasonló időszakokra.

Ti szoktatok előre tervezni? Vagy inkább a spontán cselekvés mellett szavaztok? Hogyan zajlik nálatok a tervezés? Akinek sikerült, hogy küzdötte le a halogatás szokását, vagy mit tesz ellene?

Beküldte: | 2010. szep. 18. szombat - 23:41

Hozzászólások

2 hozzászólás
Kavics22 képe
Nos, én kipróbáltam
2010. szeptember 19. vasárnap, 7:31 | Kavics22

Nos, én kipróbáltam mindkét oldalt. Voltam és olykor vagyok is túltervező, de listát már szerencsére nem készítek a tennivalókról. Szerintem az a legrosszabb megoldás, főleg ha nem tudsz eltekinteni attól, hogy valamelyiket nem vagy képes bepréselni a napodba, vagy egyszerűen valami miatt el kell halasztani.

Kellenek a napi és a távlati tervek, mert enélkül szétfolynak, céltalanná válnak a napok. De az irreális elképzelések könnyen átlendítenek a túloldalra, nincs kedvem nekifogni, halogatok.

Szóval a magam módján tervezem a napot és homályosan a jövőt is, de már sokkal könnyebben hagyom, hogy alakuljon úgy, ahogy nekem a legjobb. Próbálom persze a legtöbbször kihozni belőle a maximumot, de ez nem mindig megy. Ettől aztán nem vagyok túl boldog, de igyekszem tudomásul venni, hogy a dolgokra csak kisebb-nagyobb részben tudok hatással lenni, a többi nem rajtam múlik.

Az nekem kevés, ha a dolgokra csak reagálok, abban csak kis részem tudok kiteljesedni. A saját céljaim, terveim adják a lendületet, nem beszélve arról, ha valamelyiket sikerül megvalósítanom. A "nemszeretem" dolgokat előre veszem, de ha túl sok van belőlük, be kell iktatnom egy-egy happy tennivalót, hogy átlendítsen a holtponton.

A teljesen spontán cselekvés nálam nem működik. Szeretek tervezni és szeretem az ebből adódó sikerélményeket, ez adja a lendületet a továbbiakhoz. A kudarcok pedig arra sarkallnak, hogy újabb terveket, célokat tűzzek ki. Bevallom, nem mindig van hozzá erőm, főleg a nagyobb zuhanások után, de elképzelhetetlennek tartom, hogy a életemben ne legyen valamiféle tervezés, jövőkép. Enélkül nem lenne inspirációm. Az nem az én formám, hogy csak úgy sodródjak a történésekkel.

Mindennek ideje van. A tervezésnek, a kivitelezésnek, a spontaneitásnak és a semmittevésnek is, emberenként eltérő igényekkel, de nekem mindegyikre szükségem van, csak még az egyensúlyt kellene valahogy megtalálnom közöttük.

Szia! Köszi a hosszú és
2010. szeptember 19. vasárnap, 11:56 | moi108   Előzmény

Szia!
Köszi a hosszú és segítő választ!
Nálam azért jött elő ez a téma, mert lustaságból, stb. nem ültem le, nem álltam meg egy-egy pillanatra, hogy egy picit is tervezzek...így csak a napok teltek, rohantak, és bár mindig elfoglalt voltam, valójában nem voltam hatékony. Terv nélkül csak reagáltam a dolgokra, így bár azok lefoglaltak, a saját személyes céljaim (amik inkább csak 'álmok' terv és határidő nélkül) felé nem haladtam igazán. Van, aki a túltervezés hibájába esik, én most a halogatáséba estem, ami a másik szélsőség. Keresem a középutat... :)

Feliratkozás Hírlevélre