19 évvel ezelőtt megismertem egy akkor még csak srácot,én is csak csitri voltam,de beleszerettem,végzetesen...majd elveszítettük egymást szem elől,s én SOHA nem feledve Őt,a szép együtt töltött napokat,pillanatokat,mindent a szívemben őrizve szerelmes maradtam.Persze voltak időközben kapcsolataim,komolyabbak és kevésbé komolyak is,ám én mindig mindenkiben őt kerestem,őt akartam látni...Nem telt el egyetlen nap sem úgy,hogy ne gondoltam volna rá,hogy ne mondtam volna ki a nevét,hogy ne kérjem Istent arra,hogy adja vissza csak egy pillantás,egy kézfogás,csak p

A buszon himbálózva azon gondolkodtam, hogy mennyire fontos számomra ennek a weboldalnak a felállítása, megvalósítása és ez miatt az elszenvedett kudarcok, sikertelenség mennyiszer frusztrál, rendszeresen rossz érzéseket kelt bennem. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha elengedném ezt a tervemet és csak úgy élnék a nagyvilágba!

Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.