Villanások | Önmegvalósítás.hu

Villanások

Nem is tudom hol kezdjem...
Valahogy teljesen megváltozott minden. Nehéz elmagyarázni. És nem tudom mi történik. Már jó ideje hogy tart ez a bizonyos "dolog", és egyre csak erősödik. Régebben visszahúzódó és csöndes lány voltam, de mára ennek a szöges ellentéte. Jó, erre lehet van magyarázat, mégpedig az hogy tinédzser lettem. De egyszer csak elkezdtem... érezni valamit.

Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, még akkor is, ha teljesen üres volt a szoba ahol tartózkodtam, esetleg még a ház is. Aztán e mellé jött az hogy "jobb emberismerő" lettem, de annyira, hogy megérzem mit akar mondani nekem egy ember, sőt azt is, hogy mit gondol rólam, vagy mit érez velem kapcsolatban. Tehát nem az arcáról tudom leolvasni, hogy mondjuk mérges, vagy boldog. Ez ennél sokkal bonyolultabb.

Aztán most nem régen jöttek valamilyen álmok, és miután felkeltem, nem emlékeztem rá ugyan, de nagyon zavaros érzések voltak bennem, és egyszerűen nem értettem a mindennapi életet. Minden olyan furcsa volt reggelről. De a legrosszabb most történt.
Még kb. három napja volt egy bevillanásom, mintha valaki hirtelen felém mozdult volna. (a szobámban ültem a laptop előtt) És a bevillanás alatt kicsit sötétebb lett minden. És alig egy napja már láttam is valamit, bár ez nem hasonlított az előzőre.

Egy lány volt, az arca enyhén barnás, sötét hosszú haja, és sötétkék szeme, nagy szája, és pisze orra. Olyan egzotikusnak kell elképzelni. Ez viszont nagyon megrázott. Amikor aztán tükörbe néztem, majdnem kiejtettem a kezemből, annyira idegen volt az arc amit benne láttam. És ez az érzés azóta is tart.
Nem tudom mi ez, vagy mitől van. Ez vajon szokásos dolog?

Egyébként lefekvés előtt mindig teljesen összezavarodok. Ebbe bele fogok bolondulni. Mintha úgy érezném hogy ez nem én vagyok. Most joggal tarthattok bolondnak, lehet tényleg az vagyok, de nem bírom tovább.
Legalább azt mondjátok meg, van-e valami magyarázata ennek? Nem földöntúli dologra gondolok, csak valami egyszerűre. Ja és egyébként amit az elején írtam a megérzésekről, nem mindig van így.
Inkább... nem is tudom, talán csak néha "kapcsol be" ez a dolog.
Lécci, segítsetek!

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:

Beküldte: | 2010. nov. 07. vasárnap - 23:17

Hozzászólások

14 hozzászólás
Michaelita képe
kedves Sophie!
2010. november 08. hétfő, 8:14 | Michaelita

Lehetnek akár előző életbeli bevillanásaid, emlékeid, akár valami olyan képet produkálhat a tudatalattid, ami nagyon intenzíven rögződött beléd (látványból, filmből), én úgy gondolom.

A legfontosabb amit tenned kell, hogy megnyugtasd magad és imádkozz, fohászkodj, kérj védelmet a Felsőbb Énedtől, az Angyaloktól, Buddhától, Jézus Krisztustól... szóval bárkitől, akit Te mint hatásos védelmezőt önmagad számára el tudsz fogadni. Kérd, hogy segítsen körülötted megtisztítani a légkört, s ha valamit tudnod kell a bevillanásokkal kapcsolatban, akkor azt segítsen Neked úgy megérteni, hogy ne okozzon benned félelmet.

Ebben az életkorban most nagy változáson mégy át, ami nem könnyű időszak, de mindenképp jó, ha igyekszel megbarátkozni azzal akit itt és most látsz a tükörben és szeretettel elfogadod, bárkit és bármit is látsz, hisz az is Te vagy, csak átalakulóban egy önálló személyiség kialakítása felé.
Az érzékelés képességei megerősödtek Nálad, de ez egyben azt is jelenti, hogy érzékenyebbé váltál egy másik világ felé, ezt az érzékenységet fogadd el szeretettel és vonj magad köré védelmet, hogy csak az jöjjön át a védelmi hálódon, amit Te tudatosan átengedsz.

Lélekben és gondolatban szeretettel Veled vagyunk és biztosan tudjuk, hogy meg tudod védeni magadat!
Csak bátran dolgozz a saját védelmi rendszered kialakításán!

Próbálj koncentrálni szerintem arra, hogy mik pl életed céljai.
2010. november 08. hétfő, 10:26 | KatiPotter

Próbálj koncentrálni szerintem arra, hogy mik pl életed céljai. Jelenben és jövőben, és ezek mellett tarts ki. :) Ezek lehetnek egyszerű, "hétköznapi", de szép célok. Ha ezekre koncentrálsz, megerősödik önálló személyiséged, időről időre, és akkor már nem tudsz úgy összezavarodni, akkor helyén lesz az énképed. Vagyis nekem ez válik be. Ez lehet egy átmeneti állapot, valaminek a feldolgozása. Egyébként hallottam olyat is, hogy Földön maradt lelkek is okozhatnak ilyet, és próbálnak befolyásolni, esetleg ennek is érdemes utána járni, hogy lehetséges-e, hogy ilyesmi történt (ha igen, erre is van megoldás, vannak olyanok, akik értenek az ilyesmihez, nem kell félni).

Hát én ezt már a leírt tünetek alapján konkrétan ki is
2010. november 08. hétfő, 12:14 | Éva.   Előzmény

Hát én ezt már a leírt tünetek alapján konkrétan ki is mondanám.
Minden tünet amit írtál,és ahogy az összeáll ,,,szellemi megszállásra''utal.
Ahogy megláttad azt az egzotikus lányt és ahogy utána nem ismerted meg magad a tükörben ,mert akkor éppen ő nyilvánult meg,szóval az én nézetemben ez elég egyértelmű.

A többi dolog,zavarodottság,egyebek,mástól is lehetne,de ez így együtt szerintem azt jelenti ,hogy kapcsolódott hozzád ez a lélek.
Egyelőre meg kéne nyugodnod,mert lehet ezen segíteni,de tényleg komoly szakembert kéne hozzá keresni,nem valami ,,sarlatánt'',mert az esetleg fokozhatná a problémát.

Nem tudom ,hogy addig is mi lehetne a helyes hozzáállásod a dologhoz?
Hogy megpróbálsz kommunikálni vele,és megbeszélni,hogy nem jó ez így,ez nem az ő helye,vagy erősíted magadat,és megpróbálod kizárni őt ?
Az lenne a legjobb ,ha mielőbb tényleg értő segítséget kapnál,mert ez hosszú távon hasadt személyiséghez vezethet ez az állapot.

Tarts ki,próbáld megérteni ,mi történt,és mi előbb kérj konkrét segítséget,olyan elismert szakember személyében,aki valóban el tudja segíteni ezt a lelket.Ez már nem csak körülötted van,hanem az elmédet, tudatodat is használja,tehát egyértelműen ,,szellemi megszállás''.

Hasonló dolgokkal találkozom én is mostanság ,úgy érzem minden
2010. november 08. hétfő, 13:21 | DavidJohnson   Előzmény

Hasonló dolgokkal találkozom én is mostanság ,úgy érzem minden rendben van de elalvás előtt néha tapasztalok rémkép-szerű történéseket bár ezek sosem fordulnak elő ha kellőképpen fizikailag elfárasztom magam, amelyet általában sport útján érek el. Nem tudom mi a teendő de leírom én mit szoktam tenni ami enyhíti az egészet.
Semmiképp nem szabad bepánikolni, elalvás előtt relaxációs zenéket hallgatok ha kellőképp elfáradok fizikailag sosem áll fenn ez a lehetőség.
Az én véleményem az, hogy ezek a történések, amiket tapasztalsz nem itt maradt lelkek,szellemek játéka hanem a gondolataid szüleményei.

Michaelita képe
Sophie!
2010. november 09. kedd, 14:33 | Michaelita

Többen több féle megközelítésből próbáltunk segíteni...
Jó lenne tudni mi van Veled?

Lééégccciiii adj hírt magadról, bármilyen formában, hogy mi van Veled?

sokáig gondolkodtam hogy írjak e.nem egyszerű. szeretném tudni
2010. november 11. csütörtök, 0:47 | Névtelen (útkereső)

sokáig gondolkodtam hogy írjak e.nem egyszerű. szeretném tudni hogy érdekel e még ez a téma,és beszélnél e róla. kösz

Aditi képe
Szia Sophie! Hát, ez sok mindentől lehet, vagy inkább
2010. november 11. csütörtök, 21:39 | Aditi

Szia Sophie!

Hát, ez sok mindentől lehet, vagy inkább többféleképpen meg lehet fogalmazni. Én kettővel élnék most itt, mert mindkettő eléggé világos és megfogható, kezelhető, érthető. Az egyik, ahogy szokták mondani "nyílik a harmadik szem", ami földi nyelven valami olyasmi: érzékenységed az érzékelésben elért egy olyan fokot, kinyílt a világra olyannyira, hogy a belső szenzoraiddal fogható dolgokat is hasonló erősséggel fogja, mint a külsőket. Ezek valóban, ahogy írtad lehetnek mások: mások gondolatai, érzései, egész asztrál-lények (amolyan "szellemek, lelkek"), stb. És lehetnek a saját , tudatalatti gondolataid, családi lelki "hagyatékod", bármi, ami a te lényegből került a felnőtté válásod küszöbén a felszínre.

Ez nem véletlen. Felnőtté válásunk része, hogy önállóan kell magunkra vállalnunk, megismernünk és letennünk azt a hagyatékot, amit ránk hagyományoztak tudatlanul őseink, és saját magunkat elválasztani ezektől, meghatározni, megerősödni és új utat törni. Ezen mindenki átmegy, ha akar, ha nem. Aki tudatosan teszi ezt, az talál egy ösvényt az " nagy kerek, sötét erdőben", aki nem, az sokat szenved.

Nekem is nemrég pörgött be a harmadik szemem, és történnek olyan dolgok, amiket eddig csak hallomásból ismertem. Szerencsére jártam olyan helyekre, ahol sokat hallottam efféle dolgokról, ezért már nem olyan ijesztőnek elsőre sem, mint enélkül. De még így is azok.

Leírom neked, én mit teszek, ami segít, hátha neked is bejön.

Először is, az egészet úgy tekintem, mint az életem részét, mint a részemet, és nem valami külső "megszállókat" meg efféle marhaságok. Ugyanis, először is, tudjuk, hogy minden csak kivetülés, még a saját gondolataink is, bármi, ami körülvesz, közös teremtésünk, amire hatásunk van. Ami a részem, afelett szerezhetek uralmat. Ami máson múlik, az miatt maximum 9mádkozhatok. Ismerek technikákat, amivel fel lehet dolgozni az efféle eseményeket, hasonlóképpen, mint pl. az álmokat. A legtöbb ilyen egyébként is fél-éber állapotban, mélyebb tudatállapotokban érzékelhető, mint az általános ébrenlét, legalábbis általában. Ezek az erők a te saját erőid, amelyeket fel tudsz dolgozni, és/vagy olyanok, amelyektől el tudod határolni magad. Én pl. a napokban "küldtem el" egy barna hajú leányzót, aki itten akart érdeklődni nálam félálmomban, és működött, pedig nem tudok semmi olyasmit, amit a "szelleműzők". Egyszerűen csak eldöntöttem, hogy ezzel a dologgal vagy valakivel nincs dolgom, vagy nem akarom h legyen. Ennyi elég. Ezért írtam, hogy jobb, ha érzed, tehetsz valamit, mint ha azt gondolod, imádkoznod kel, meg szellem-űznöd a "gonosz" meg "sötét" erőkkel szemben.

Semmi nincs szemben, ha csak szembe nem állítjuk magunkat vele. Semmi sem sötét, ha csak nem félünk tőle hogy megismerjük.

Amikor saját magad látod a tükörben másnak, az sem feltétlenül személyiségzavarból, meg énkép-gyengeségből fakad. lehet egyszerűen egy másik arcod, éned, amit a különböző tudás-tárak nagyon különbözően fogalmaznak meg: előző élet-beli, párhuzamos univerzum-beli, más dimenzióban létező tested....stb. Ezeket az u.n. Akasha krónikából, a mindenség tudás-összességének tudat-tárából lehet "letölteni" azokkal a szenzorokkal, amelyek nálad most kierősödtek. Ez egyébként kapcsolódás az univerzális energiákra, és inkább izgalmas és letehetetlen könyv, ha megismered, mint ijesztő. Én szoktam álldogálni olykor a tükör előtt és nézegetni ezeket az arcaimat. Némelyik tényleg ijesztő, némelyik azonban szép, vagy érdekes. Ennek a gyakorlatnak a jellemzője, hogy a képek között elsötétül a látás, ez hozzátartozik az Akasha-ból ,való olvasás technikájához. Olyankor "lapozunk". :)

Úgyhogy ne félj, mert semmis sem árthat neked, amit megismersz. határold el magad attól, ami éppen zavar, és légy kíváncsi a többire. Kérj segítséget az álmaid és a látomásaid feldolgozásához. Beszélgess olyanokkal, akikek van hasonló élményük. de ha meg tudsz hallgatni egy tanácsot, kerüld a filozófiákat. Engem összezavartak.

Ami leginkább segített, az az a szemlélet-mód, hogy minden miértünk és végső soron általunk van, minden erő a saját énünk kiterjedése, ezért végső soron meg tudjuk szerezni az uralmat fölötte, meg tudjuk ismerni és irányítani a tudatunkkal, a tudatosságunk erejével. (pont mint a mesékben).

A te énedet nem tudja senki hatalmába keríteni. Legfeljebb csak illúzórikusan. A végén úgyis rájön az, akivel ez meftörténik mégis, hopgy csak ő hitte el, hogy elvettek tőle valamit. Ezt nekem elhiheted, mert én átestem ezen, és a őrület-közelségén is. Rájöttem, hogy az őrület csak egy menekülési technika, amit a psziché rendez, mert olyan nagy féleemt gyárt, hogy nem tudja kezelni. de ha tudod, hogy az élet törvénye az, hogy a te döntéseid határozzák meg az utad, és hogy mindnen döntést újra meghozhatsz, ha úghy érzed nem úgy sült el, ahogy te akartad, akkor egyszer csak megérted, hogy valójában semmi okunk félni semmitől.

Az életünk egy mese, amit magunk írtunk, sok próbával, újabb és újabb helyzetekkel, és a lényeg valami olyasmi, hogy hogyan tanulunk meg viszonyulni ehhez az egészhez. A meséhez, a feladatokhoz, a jóhoz, a rosszhoz, és önmagunkhoz. De mindenre bennünk van a válasz és az erő.

Figyeld most ezzel a szemmel a környezeted és azt, ami történik.

Írj majd, hogy segített-e valamit.

Namaszte

tvir képe
Aditi! már nem először kívánkozik ki belőlem, úgyhogy most
2010. november 18. csütörtök, 4:51 | tvir   Előzmény

Aditi! már nem először kívánkozik ki belőlem, úgyhogy most hangot adok neki.;)
(Bár lehet, hogy a te szemszögedből nincs jelentősége az én visszajelzésemnek.)

Annyira jó olvasni, amiket írsz, tiszta, világos, érthető/érezhető és érződik benne, hogy nem egy könyvből olvastad. Hiába hosszabb a bejegyzés, nem önmagad ismétled, nem érzem úgy, hogy csak ömlik belőled a szó, nem üres filozofálgatás, nincs mindenféle ezoterikus nagy szavakkal teletömve, hanem az érzéseid, nagyon is valósan hangzó megtapasztalásaid, emberi nyelven közölve.

Szóval köszönet érte.:)
Virág

Ez mind igaz,csak nekem is lenne egy észrevételem,mert ez is
2010. november 18. csütörtök, 9:31 | Éva.   Előzmény

Ez mind igaz,csak nekem is lenne egy észrevételem,mert ez is hozzátartozik az igazsághoz.

,,és nem valami külső "megszállókat" meg efféle marhaságok. ''

Ez a megjegyzés itt,ami itt két másik ember véleményét is tükrözi,de Aditi simán lemarhaságozza.
Pedig én sem a kisujjamból szoptam,hanem sajnos tapasztalat,bár nem én voltam az áldozata,és nagyon sok ilyen eset van klinikákon is,tehát semmi esetre sem marhaság:)
Úgyhogy úgy kéne szépeket írni,hogy a másik véleményét ne ,,marhaságozzuk'' le.

Nem szóltam volna,de a dicséretedhez viszont ez is hozzátartozik,mert így tiszta a kép Aditi írásáról.
Azonkívül szép dolog az én elméletemet favorizálni egyedüli igazságként,de minimum fel kéne tételezni,hogy más lehetséges ok is létezhet,még ha nem is értünk vele egyet esetleg,és azt nem kéne maharságnak minősíteni.
Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni a dicséretedhez.

tvir képe
Éva, én nem a te véleményeddel szemben dicsértem Aditit, eszembe
2010. november 18. csütörtök, 9:54 | tvir   Előzmény

Éva, én nem a te véleményeddel szemben dicsértem Aditit, eszembe sem jutott összehasonlítani.
Igazából nem is a véleményének a részleteire vonatkozóan írtam a dicséretet, hanem úgy általában, mert már korábban is írtam volna teljesen más témában, hogy tetszik, ahogy megfogalmaz dolgokat, csak olyan hülyén hangzik, hogy valakit dicsérgetünk azért, mert így vagy úgy ír, és épp az nekem tetszik. (De most kikívánkozott belőlem.)

Szóval nem is értem, miért az én hozzászólásomhoz írtad a "marhasággal" kapcsolatos véleményed.
Egyébként ebben igazad van, hogy mivel korábban te pont ezt támasztottad alá (azt jóval korábban olvastam, most csak az újabb kommenteket), a marhaság jelző durván hangzik, még ha Aditinek ez is a véleménye. Fogalmazhatott volna másként, tiszteletben tartva a te véleményedet, ezt elismerem.

De szeretném hangsúlyozni, hogy a dicséret nem valami/valaki ellenében szólt. Nem kívántam összehasonlítani semmit, Sophienak pedig valószínűleg az a legnagyobb segítség, ha mindenféle véleményt, egymás lehúzása nélkül hallhat.

Na ez jó Tvír, ezen megint lehet gondolkodni,hogy miért gondols
2010. november 18. csütörtök, 15:17 | Éva.   Előzmény

Na ez jó Tvír, ezen megint lehet gondolkodni,hogy miért gondolsz ilyeneket?
Miért hiszed,hogy nekem ez egyáltalán megfordult a fejemben,hogy Te ezért dicsérted volna Aditit./az én ellenemben:))) /
Jól is néznék ki,ha én ilyen lennék,hogy ilyesmit feltételezek,hogy Te azért dicsérnél valakit,mert az a valaki a másik véleménye ellen írt esetleg. Juj:)))

Nekem is tetszett ,amit és ahogy írt,ez /a marhaság minősítés/ viszont nem ,és ezzel kiegészítettem a dicséretet.
Ez így adódott,bennem semmi célzatosság nem volt.Teljesen jogos a dicséret,de szerintem az én észrevételem is.
De még az is lehet,hogy Aditi nem is olvasta az előző hozzászólásokat,se KatiPotterét,se az enyémet,és
azt sem tudja ,miről beszélek,mert nem a hozzászólásokat méltatta ezzel a véleményével,csak egyszerűen felmerült benne.
Ezt csak ő tudja,mennyire ártatlan ez a megjegyzése,nem is biztos,hogy az előző vélemények kritikája.
És,ha nem olvasta azokat,akkor még igazságtalan is lehet a megjegyzésem.

Most esett le nekem is a tantusz,hogy én itt csodálkozom,hogyan gondolhatsz ilyet,
Aditi meg lehet hogy szintén csodálkozik,hogy én hogyan gondolhatom,hogy ő a mi hozzászólásunkat marhaságozta le:)
HAHAHA...ez szépen összeállt most:DDD
Mégis jó,hogy írtad ezt ,mert nekem is leesett a tantusz.Köszi.
De azért ne gondold,hogy én azt gondolom,hogy Te azt gondolod:)))

Bocsánat, hogy nem írtam, de igazából féltem megnézni, hogy mit
2010. november 17. szerda, 20:04 | sophie.xxx (útkereső)

Bocsánat, hogy nem írtam, de igazából féltem megnézni, hogy mit szólnak ehhez mások. most lehet azt hiszitek félős vagy gyenge vagyok, pedig nem így ismerem magam, csak ezek a "dolgok" lelkileg ledöntöttek egy kis ideig a lábamról. Igazán köszönöm mindenkinek aki megpróbált segíteni. úgy érzem jobban vagyok, és talán tudom is mitől. teljesen átlagos dolog hogy nem emlékszünk az álmainkra, de én álmomban úgy szoktam érezni mintha nem is aludnék, hanem ugyanúgy napközben élném az életem. ezekből az álmokból eleinte semmit nem tudtam kivenni, de mára már hozzászoktam, és valahogy mindig megnyugtatnak. mintha álmom közben egy megnyugtató helyen lennék, és ébredésnél mindig sokkal nyugodtabb vagyok. amióta megértettem ezt (alig egy hete) azóta nincs bevillanás, és sokkal nyugodtabb vagyok. az emberekről változatlanul meg szoktam érezni hogy miről akarnak beszélni, de ez sem zavar, sőt, inkább jobb, mert fel tudok készülni arra amit hallani fogok. még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek aki segíteni szeretne, úgy érzem hogy már jobban vagyok.:)

tvir képe
nagyon örülök, hogy jobban vagy
2010. november 18. csütörtök, 4:35 | tvir   Előzmény

Kedves Sophie,
sajnos én nem tudtam érdemben tanácsot adni neked, de nagyon örülök, hogy jobban vagy. És ami a legjobb, hogy egyedül sikerült, MEG TUDOD OLDANI!!
Amellett, hogy semmi nem véletlenül történik, hiszek abban, hogy olyan dolgokat hoz az élet, amit képes kezelni az ember. Valószínűleg azért ért el egy olyan pontra az életed/ azért kaptál ilyen képességet, mert "nem túl magas már neked ez a mérce", képes vagy megtalálni az ebből tanulhatót. Legalábbis én így gondolom.:)
(Talán nem ártana magamnak is mantrázni ezt...;), mert bár nekem nem ilyen jellegűek a nehézségeim, én is tudom, úgy érezni, hogy ebbe beledilizek.. Szóval még ezekkel a gondolatokkal sem vagy egyedül.;)

Michaelita képe
Sophie köszi hogy írtál
2010. november 18. csütörtök, 7:20 | Michaelita   Előzmény

Nagyon örülök neki, hogy jobban vagy, s annak meg még jobban, hogy saját erőből sikerült eljutnod idáig.
Ügyes és bátor vagy, ezek nagyon jó alapok csak így tovább.

Azzal, hogy mások mit szólnak bármihez is, meg ne foglalkozz, szokjál le róla, hogy ez érdekeljen, mert "a mit szólnak" az mindig az igazi önmagunk ellen dolgozik és a szégyenérzet elfedi az igaz valóságot, amire pedig a legnagyobb szükségünk van.
Közöttünk bármikor bármit megkérdezhetsz, mi is sok mindent megéltünk már, nem szólni fogunk, hanem írni:)

Ne feledd mindentől meg tudod védeni magadat ébren is meg álomban is!

Jó volt hallani Felőled, írj máskor is bátran:)

Feliratkozás Hírlevélre