Miért akarnak URALKODNI a Nők? És a Férfiak miért nem?
Az utóbbi időben egyre több Dominálni, Parancsolgatni, Irányítani és Vezetni, Uralkodni akaró, Hatalmaskodó (Úr?)Nőt láttam a környezetemben... akik megpróbálják ELNYOMNI a férfiakat, és az alá-fölé rendeltségre "esküsznek", ahelyett, hogy Harmóniában, 50-50%-os mellérendeltségi társas, partneri párkapcsolatban akarnának élni... Egyre többször merült fel a Kérdés bennem: De vajon miért akarnak Uralkodni a Nők? És ez az Uralkodási-Igény, Hatalom-Vágy miért van egyre inkább kihaló félben a Férfiakból? Akik már nem akarnak uralkodni és dominálni, csak egyszerűen szeretni akarják a Nőt és Harmónikus, Egyszerű, Nyugodt, Kiegyensúlyozott, Boldog, Kellemes, Szeretet-Teljes Párkapcsolatban élni... Nem harcolni és rivalizálni... Csak Szeretni és Együtt Örülni... Nem együtt Őrülni... hanem Együtt Örülni... ;-) Szerinted?
Miért AKARNAK URALKODNI a Nők?
És miért nem akarnak már uralkodni és dominálni a Férfiak?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Van egy barátom, akit az új "Kedvese" elmart a Legjobb Barátja mellől, és a Kedvenc Hobbyja űzésétől (ami a dobolás)(együtt alapítottak egy dobolós együttest, és egyre komolyabb fellépéseik is voltak már), féltékenységből, hogy nehogy valamelyik Hastáncos-lánnyal összejöjjön véletlenül...
(És több hasonló megmagyarázhatatlan hülye példát is tudnék mondani az ismerettségi körömből...)
Bár szerintem Ő a hülye... hogy ezt hagyta...
Mert mindenhez Két Ember Kell...
Az is Aki "Adja", Csinálja, és Az is, Aki Hagyja, Aki Eltűri és Elviseli...
Kevés az, ha Valaki valamit meg akar a Másikkal csinálni... ha Az ebben nem partner, nem vevő rá, és van annyira "Tökös Gyerek", hogy ezt nem hagyja, és nem engedni...
Mindig Kettőn áll a Vásár...
Nemrég például egy Hölgy ismerősöm kerek perec meg is mondta, hogy Ő az olyan Pasikat szereti, akiket Ő tud Irányítani... és azt csinálják, amit Ő mond... Minden úgy van, ahogy azt Ő akarja...
Tehát a Másik csak egy "kiszolgáló-" avagy "végrehajtó-személyzet"...
De miért?
Miért van ez így?
Lányok, Asszonyok! Várom a Válaszaitokat!
Miért jó az Nektek, ha elnyomhattok egy férfit és uralkodhattok rajta, fölötte?
Miért nem jó, jobb inkább Harmóniában élni egymással 50-50%-os fifti-fifti KÖLCSÖNÖS Adok-Kapok Párkapcsolatban?
És Szerintetek melyik férfinak jó ez így, egy ilyen Nő-Uralmú Kapcsolat? És meddig?
Ki tudja és akarja ezt hosszú távon elviselni?
Hm?
Várom a Válaszokat...
Csizike ;-)
Szerintem a férfiak is érzik,hogy tonkretették a világot.Most már probálnak bízni a híres "noi"megérzésben!!!
Egyébként hogyan tették tönkre a férfiak a világot?
Aztán nehogy kiderüljön, hogy minden nagy világromboló mögött egy erős nő állt. ;)
Bocs, de így érzem, az előző blogból kifolyólag.
Nos, az csak az én példám volt, de poén lenne, ha pont 1 férfi kérdőjelezné meg a hatalmi drámát 1 párkapcsolaton keresztül:
társadalmi szinten innen indul: Kedves Uraim (!!) Már a megszólítás is sokat mondó, s talán már Benne van a válasz: az asszonyok dolga régi időkben kiterjedt a háztartásra és a családi kőrre. Volt idő,mikor se nem szavazhattunk, se nem volt munkához jogunk.
Aztán jött a háború, sok férfi elment a hazát szolgálni, és nem volt mit tenni, az asszonyokat "engedni" kellett dolgozni. Megtapasztalták a munkát, a pénzt, az egyedül oldom meg a problémákat, megállok, helytállok az életemben, mégakkor is, ha csak Nő vagyok. Mehetnék messzebb is, de az csak szócséplés lenne.
Visszajöttek a katonák , mire (sajna nem tudom melyik faluból, így nem egész infót tudok leírni, bocsi), hazánkban 1 falucskában rejtelmes módon nagyon megszaporodtak a férjek halálai. Nyomozás indult, kiderült, a kedves feleségek tették el őket láb alól. Gondolom nem azért, mert hálásak voltak az addig eltőltött évekért, mert hiszem, voltak azért jó házasságok is, abban az időben.
Nők élete napjainkban: hiába van jogom dolgozni, mégis kevesebb fizu jár, nekem, mint 1 férfinak. Nem lehetek szomrú, ideges, vagy nagyon boldog, mert vagy : menszeszem, vagy szex-hiányom vagy stb. van a férfiak poénos, vagy komoly hozzászólásaiban.
Még itt is kialakult 2 fél közti szöges ellentét, hát akkor mit várok 1 gyárban? Ahol, mi nők dolgozunk, és a teremtés koronái, vagy a gépbeállítók, akik kikészülnek, ha fel kell állniuk, mert valami gép elromlott, vagy a főnökeink. 200 nő, kontra kb: 20 férfi.
Mégis, 1 nő (több is van) került feljebb, akkor már ezt sugtották róla: biztos tárgyalt, mint Monika Clintonnal. A másik nő, aki nem olyan csinos, meg felvette a férfiasan komoly vagyok, és diktátor szerepet, mert mikor nőként kívánt szót emelni, nem vették komolyan. Most az a bajuk, nincs meg benne a NŐ. ???
Tehát a jogrendszer már, de a közfelfogás még nem változott, generációról, generációra átrakódott.
Még ma is emlékszem Mamám elkeseredett dühére, mert Nagyapám nagy kujon volt, minden nőt szeretet, kivéve a Mamám. Őket együtt tartotta a tény, Mama háztartásbeli, nincs pénze sem elmenni, sem 3 gyereket felnevelni. Kiszolgáltatottság 1 életen át.
Vagy Anyám, kontra Apám. Anyu érzelmileg, szexuálisan zsarolta, amikor csak tudta Apámat, hogy az ne igya el 1 d.u.án a fizetését, és ha lehet, ne erőszakolja meg, és minket se öljön meg, még ha meg is rugdos minket.
Ez a 2 Női kép kialakított bennem 1 képet: a férfitől félni kell, és csak akkor vagy biztonságban, ha Te irányítasz, nem fordítva.
Amikor Apám úgy gondolta , elég érett vagyok a felvilágosításhoz (kb.7-8 éves lehettem) és olyan részeg volt, hogy Anyám félt beengedni a lakásba, én kimentem hozzá, mert hát szegény Apu ne legyen egyedül. Elmondta részegen a kapcsolatuk lényegét: minden nő 1 ku..va , csak hitelbe lehet du..ni őket, de ha jön a fizetés, keményen behajtják a tartozást.
Kislányom, igérd meg, te soha se leszel k..va.
Féltem akartam, hogy szeressen, elfogadjon. Anyunál is ezt éreztem. Persze Anyu a másik felett hordta le mindennek.
Kitalálhatod, nem is mentem férjhez.
Csak a vágy ne lett volna, hogy majd ha a szülőktől nem kaptam meg, talán jó, szép, okos leszek valakinek. Jöttek a kapcsolatok.
Nos a szerelem, olyan, mintha savval leöntenénk az arcunkra ragadt maszkokat, és felszínre jönnének a már elfeledet "szőrnyek".
Én kevés vagyok, hiszen Anyám sem, Apám sem TUDOTT szeretni, akkor majd pont ő?? Biztos megcsal, elhagy, stb.
Arra rájöttem, Anyu a szexel sakkozik, én is így tettem. A szex csak eszköz volt nekem, nem élvezet. Eszköz, hogy kicsinyességi hiedelmem leplezzem, Önmagam és mások előtt. Ennyi volt az URALKODÁS.
Volt. Hál Istennek. Sok mindent oldottam, de sok minden hátra van. Ma sem akarok férjhez menni, csak 1 társra vágyom, akivel minden téren, játszmák nélkül lehet élni.
Mert hajlamosak a férfiak ellaposodottnak, unalmasnak hinni 1 régi kapcsolatot, és hiába adna meg mindent a nő, ő akkor is azt mondja, hívott a vadászösztön. A férfi vállát megveregetik, mekkora macsó, de ha 1 nő tenné u.ezt?
Mindkét félnek tenni kell, dolgoznia kell azért a kapcsolatért. Sajna ez van. És ha nem megy, megtanulni, elengedni, mert ha tényleg szeretem, azt AKAROM, hogy boldog legyen. Ha mellettem nem az, menjen. Amíg viszont saját magunkról nem tudjuk, mi tesz teljessé, "boldoggá", kérem, ne várjuk el a másiktól, hogy ő azért született, hogy ENGEM boldoggá tegyen. Úgy se sikerül.
De pont te írtad a barátod , az 5000-es, és a feleség történetét.
Szerinted ez jó? Érzelmi zsarolás úgy hiszem. Ha tudom, hogy valamit nem akar, azt nem erőltetem, ez is 1 erőszak.
Én adtam volna 1 db 5000-est, mehetsz, Fiam, boldog-ulj. Aztán lehet hivatalosan az ügyet elintézni. Sem tisztelet, sem megbecsülés nincs ebben a kapcsolatban, pláne nem kölcsönös szeretet. Ez üzlet.
Akkor nem mindegy melyik nemből jöttünk? Mindenki benne van a játékban. Akár nő, akár férfi.
Uralkodás/hatalmi játék: mintkét fél harca 1 párkapcsolat, mindegy milyen nemű vagy. Ez a tény. A kis szerencsétlen lényünkből indul, mely szeretne "nagy" lenni, és azt hiszi, félelmeit így leplezi.
Minden férfitől szeretnék elnézést kérni, aki magára vett levelemből valamit is. Csak a saját múltamból idéztem.
Valamint beszélgetéseim során, már eleve 2 nő képe él a férfiak fejében ideaként: 1. "szent", ő a szextől kislányosan elpirul.
2. a temperamentumos nő, aki szenvedéllyel él, és szeret.
Mikor az egyik van, akkor a másikra vágyik. A nőknél u.így.
Feleség/férj szerep: hosszútávú kapcsolatokra valahogy az ismeretségi körömben úgy alakultak a helyzetek, hogy azokat a nőket vették el, akik legjobban illettek Anyukájuk képéhez, amit saját magukban dédelgettek. Nők szintén így férjeket.
De ha én a másikhoz eleve 1 ideált viszonyítok, helyes-e? Őt szeretem magát, vagy azt a képet, akit "látok" benne, holott lehet, nincs is ott.
Ha olyan kapcsolatomra gondolok, ahol megismerkedéskor a vonzalom volt az uralkodó, és nem a nyitottság, hogy Én ez vagyok, hát Te ki vagy, akkor azok viszonylag hamar tönkre mentek. Ellenkező esetben, tartalmas, hosszú kapcsolat alakult ki. Nagyon sokat köszönhetek Neki. Pont arról a képről mondtam le, amit felétek, férfiak felé irányítottam. Hogy hogy alakult? Vége lett.
Összegezve a levont tapasztalatom: minek a játszma? Nyíltnak kell lenni, merni a másikat magunkba engedni, hogy Engem szeressen, ne a kialakult ábrándját. El kell dobnom magamból az általánosítást. Igen, vannak ilyenek és vannak másmilyenek. Ha akar engem, nem kell bizonygatnom, vagy eleget tennem, másnak mutatkoznom. De adjam meg másnak is az esélyt, hogy ugyanezt tegye.
Vannak viszont esetek, amikor igenis, ki kell állnunk magunkért. (5000)
Ezek a játszmák ugyanúgy folynak minden szinten, ismeretségben.
Nekem ez a tapasztalatom
Szia Kedves Anita!
Köszönöm szépen a Válaszodat.
Ez igen-igen Korrekt.
Sok ilyen Őszinte, Megnyílós és Felvállalós Választ kívánok még... Mindenkinek...
És Mindenkitől...
Csizike ;-)
Egész nap Rád gondoltam.
Levelem nem volt-e túl kemény, meg hasonlók. Nem bántam meg, hogy beküldtem. Sajna, vagy nem, ami a szivemen az a számon.
Értsd úgy, ahogy szeretnéd :)
Köszönöm, hogy ilyen nyílt vagy.
Továbbra is: puszilom a lelkedet,
Buddhanita :)
Ferfi letemre teljesen aterzem, amit Buddhanita irt.
Valoszinüleg hogy a Nők "URALKODASIVAGYA" meg mindig nem erte el azt a szintet, ahogyan a ferfiak evezredeken keresztül elnyomtak a nöket. Valoszinüleg Csizike egy nö öntudtos fellepeset mar uralkodasivagynak ertelmezi. Bar nem tudhatom pontosan, hogy milyen a helyzet magyarorszagon, mivel mar regota nem ott elek.
25 eve kivandoroltam es azota Nemetorszagban elek. Az elejen engem is sokkolt a nemet nök öntudatos fellepese es visszavagytam a kedves aranyos magyar nöket. A haboru utan itt meginkabb raszorultak a nök, hogy megalljak a helyüket, keves ferfi elte at a haborut. De meg itt is megmaradtak a nyomai a különbsegtetelnek. A nök kevesebb fizetest kapnak es keves van vezetöbeosztasban.
Az ittelö Törököknel pedig teljesen el vannak nyomva a nök. Ha egy törk nö esetleg annyira "öntudatos" , hogy elhagyja azt a ferfit, aki veri, megalazza, akkor a "becsület" megköveteli, hogy a ferfi megölje a feleseget. Itt europa közepen, egy felvilagosodott orszagban meg mindig elöfordul, hogy egy ferfi megöli a feleseget, vagy a növeret. Az ö szokasuk szerint ez egy jogos cselekedet.
Ha mind ebbe belegondolsz Csizike talan raerzel arra, hogy a nök többsege nem akarja es nem is tudna a ferfiakat elnyomni. A berögzült szokasok meg mindig elege gatoljak, hogy egyaltalan egyenjoguak legyenek a ferfiakkal. Szaz- szazötven evvel ezelött meg nem volt valasztojokuk se a nöknek. Eppen ideje, hogy öntudatosabbak legyenek.
Szerintem a párkapcsolat egy nagy baromság. (15 év házasság mondatja ezt velem.)
Az egységet csak saját magunkban tudjuk felfedezni és megélni. Nem kell hozzá másik ember! Sem férfi, sem nő. Egyedül vagyunk!!!! Szabadon kell élnünk. Mindenkinek meghagyni a szabadságát, de kikövetelni a magunkét.
A párkapcsolat csak egy iskola, ahol lassan megtanul az ember sokmindent, adni-kapni, gondoskodni stb. A végén meg rájön, hogy az egész HIÁBAVALÓ.(?)
Ha a barátod hagyja magát zsarolni, akkor úgy kell neki. Mi szüksége van egy ilyen nőre? Ez nem lehet szerelem. Majd tanul belőle.
Ne nevezzük ezt nőuralomnak, és ne általánosítsunk!
Ági
Ági! Te haragszol valakire? Sok sérülést kaptál adtál a házasságodban? Csalódtál? Csalódtál valakiben? Magadban?
Nem haragszom. És ez a legszebb az egészben, hogy, józanul, tudatosan, egy felemelkedett pillanatban (szinte megvilágosodva) úgy döntöttem, hogy egyedül jobb.
Akárki megtudja, hogy válunk, jönnek a sajnálkozó megjegyzések, hogy "pedig ti egy mintapár voltatok"....
A barátaim, faggatnak, hogy biztos egy új pasi van a dologban, mert annyira feldobott, és tündölkő vagyok azóta. Nem hiszik el, hogy nincs!! Mert nem kell.
A csalódás, pedig inkább magamban van/volt, hogy ezt a lépést eddig nem volt bátorságom megtenni. Mert rabságban éltem, egy aranykalitkában. Ház, kocsi, nyaralások.... De ezeket nem éreztem magaménak.(nem tanultam még meg elfogadni??).
Uralkodott rajtam. És rajta keresztül ítélem meg a többi férfit, így azt gondolom, mindegyik uralkodik.
Azt hiszem most válok felnőtté. Jobb későn, mint soha :-)
Ági
Vigyázzunk!!
A vonzás törvénye, meg a tükőr efektus ránk is érvényes. Ha 1-ből ítélünk az összes többi felet, jönnek a pofonok, az "önigazolások", és elmondhatjuk magunkról-persze tévesen-, na ugye, én megmondtam, hogy milyen szemetek!
Mindenki sérül /még a ffi is/. Mindenki levon ilyen-olyan tapasztalatot. Kialakít magának 1 viszonyítási képet, globálisan. Ha helyes a felismerés, akkor felemel, de ha nem ....
Akkor újabb és újabb ilyen Basa jön be a mi utcánkba, egészen addig durvul ez a folyamat, amíg az Élet vissza nem pofoz minket a helyes mederbe.
Nincs olyan, hogy én szegény áldozat, csak ilyenek ragadnak, rám, pedig Én olyan tökéletes vagyok!!!
Van hiba, mégpedig Bennem, ha ilyenek jönnek, mert minden belőlem ered. :)
Uraim, ez nem mentesíti Önöket a szemétségek alól. Önökre ugyanígy hatnak a törvények.
Ki-ki döntse el magának, melyik utat választja: a tapasztalásét, vagy az Önmagunk hibájával való szembesülést, majd a munkát, hogy ezeket "tisztába tegyük".
Én maradok az utóbbinál, úgy is minden útnak ez a vége :)
Béke
Szia Ági!
Azt írod: "Ha a barátod hagyja magát zsarolni, akkor úgy kell neki. Mi szüksége van egy ilyen nőre? Ez nem lehet szerelem. Majd tanul belőle."
És ez miért nem lehet Szerelem?
Ezt egyébként már más is mondta... és arra hivatkozva pl. hogy Csernus A NŐ-ben is ezt írja... hogy aki szemétkedik és bunkó a Másikkal, az Nem Szereti Őt... csak (ki)használja...
Az meg nem szép dolog...
De mi van akkor, ha mégis Szereti a Férfit pl. az a Nő, aki uralkodni próbál fölötte és dominál, zsarnokoskodik, és néha (nem is kicsit) bunkó, erőszakos és agresszív?
Mi van akkor, ha Ő mégis szereti a Férfit... csak ÍGY... ilyen Furcsán...???
Ez biztos, hogy egy ilyen Kapcsolat, és egy Ilyen Hozzáállás és Viselkedési-Forma soha és semmi szín alatt nem lehet Szerelem és Szeretet Alapú és Központú/Motorú?
Az nem lehet, hogy Valaki így (is) szeret?
???
Csizike ;-)
A Mennyi Próféciából, a Felismerések tömörített változatából is kitűnik valami kis válaszféleség a dominálni-akarás miértjére...
És ennek ismeretében hogyan tovább a Valós Életben?
(A Felismerések esszenciáját Bencétől vettem kölcsön innen: http://www.bencelap.hu/aktualis/mennyei_profecia_felismeresek.htm
Ezúton is köszönöm szépen, hogy használhattam. ;-)
"4. A negyedik felismerés: harc a hatalomért, hogy energiát szerezzünk
Az energiát látva felismerjük, hogy ez emberek elvágják magukat ettől a spirituális forrásuktól, az energiától. Az ember ettől gyengének érzi magát és sose érzi magát igazán biztonságban. Ezt a bizonytalanságot és energiahiányt másokból próbálja pótolni: elkezdi a másik embert dominálni, így szerezve energiát. Ez a küzdelem a dominanciáért az oka minden emberi konfliktusnak. Amikor sikerül másokon uralkodni, akkor átmenetileg erősnek érezzük magunkat, de azon az áron, hogy a másik ember elgyengül és gyakran vissza is vág. A szűkös emberi energiáért való versengés az oka minden konfliktusnak az emberek között.
5. Az ötödik felismerés: a misztikus megtapasztalás – a harc vége
A bizonytalanság és az erőszak akkor ér véget bennünk, amikor kifejlesszük a személyes visszakapcsolódásunkat az isteni energiához, a forráshoz. Ez egy olyan spirituális élmény, melyről minden nagy hagyomány misztikusa beszámol a Földön. Ez a misztikus megtapasztalás és átalakulás élménye, ami végtelen mennyiségű energiával és szeretettel tölt el minket. Ez a szépség és öröm sosem tapasztalat élményét adja, és a Magasabb-Én Tudatosságának állapotába helyez minket. Ennek az élménynek jellegzetes velejárói vannak, például a könnyűség, a lebegés, és a fényesség érzése. Ha ezek jelen vannak, az élmény valós, ha nem, akkor csak tettetett.
6.A hatodik felsimerés – felismerjük a játszmáinkat, és a küldetésünket, a múltunk megtisztítása
Ezen megtapasztalás során elengedjük a saját kontrollálási mintáinkat, és felfedezzük a küldetésünket, a specifikus igazságot. Ekkor felismerjük, hogy azért vagyunk itt, hogy az emberiséget segítsük ezen új valóságszintre való átalakulásában. Amikor kiesünk a kapcsolatból- általában stresszes helyzetek hatására -, akkor ismerjük fel, hogy mi magunk hogyan lopunk energiát másoktól. Amikor a manipulációinkat tudatosítjuk, akkor a kapcsolatunk egyre gyakoribbá és állandóbbá válik a spirituális valósággal, és felismerjük a saját utunkat az életben, a küldetésünket, ahogy mi specifikusan tudunk hozzájárulni a világhoz.
7. A hetedik felismerés – az áramlással haladunk
Amikor próbáljuk beteljesíteni küldetésünket, felfedezzük a belső intuíciónkat, mely megmutatja hová menjünk, mit csináljunk. Ha ráállunk a dolgok pozitív értelmezésére, akkor a véletlen egybeesések áramlásába lépünk, mely megnyitja a kaput a küldetésünk beteljesítéséhez.
A személyes küldetésünk felismerése megszaporítja a misztikus egybeeséseket és a jeleket utunkon, egyre inkább vezetve vagyunk a sorsunk beteljesítése felé. Kérdések merülnek fel bennünk, majd álmok, bevillanó képek, nappali álmodozások vezetnek a válaszokhoz, melyekkel gyakran szinkronisztikusan egybeesnek más emberek éppen jókor elhangzó bölcs kijelentésivel.
8.A nyolcadik felsimerés – egymás felemelése és a személyközi etika
Ha közülünk elegen lépnek be ebbe az evolúciós áramlatba, és folyton-folyvást a Magasabb Én energiáját adják át azoknak akikkel csak találkoznak, akkor egy új kultúrát hoznak létre, ahol a testük egyre magasabb és magasabb energetikai és észlelés állapotokba jut.
Ha felemelünk egy embert, aki az életünkbe lép, akkor a saját jeleinket, útmutató „véletlen” egybeeséseink számát is növeljük. Ha energiát adunk, a sajátunk is megsokszorozódik és nő. Ügyelni kell arra ezen a ponton (is), hogy ne veszítsük el a kapcsolatunkat az istenivel el a romantikus kapcsolatokban. Mások felemelése különösen hatékony csoportokban, ahol mindenki érzi a másik energiáit. Gyerekekkel különösen fontos ezt végezni, hogy a korai szakaszban kialakuljon a biztonságérzése és a megfelelő növekedése. Ha mások arcában meglátjuk a szépet, azzal felemeljük őket a saját felsőbb énjükbe, és elősegítjük, hogy meghallják a szinkronicitásos üzeneteket. "
És még egyszer a fontossága kedvéért:
"Ha energiát adunk, a sajátunk is megsokszorozódik és nő."
Tehát a megoldás és a "RECEPT":
Adj és ne elvonj! ;-)
És akkor -érdekes módon- Neked is Több lesz!!! ;-)))
Szeretettel:
Csizike ;-)
Az Igazán Erős sohasem használja az Erejét... mert nem arra való.
Aki használja: Nem Erős...
Gyengének érzi magát, Kicsinek, Bizonytalan és Fél...
Ez csak a Látszat...
Így Kompenzál...
A Sérelmek és az Elnyomás miatt, amit Más(ok)tól szenvedett el...
Most tovább adja...
De Aki kapja, annak Mi szüksége erre?
Csizike ;-)
Szernitem a nemek összeolvadnak! Már egyre nehezebb különbséget tenni a fiuk és al ányok közt.De ez van ez az evolucio!Èn például kitünöen érzem magam a férfias gondolkodással a nöies testemben! Ez baj?
Szó se róla ! Én is jól éreztem magam egészen addig ,amíg egy asztrológus a fejemhez nem vágta, hogy akkor viszont ne ábrándozzak olyan férfiakról, akikre fellehet nézni, szeretni.vagy tisztelni lehet.
Ezt a szerepet ugyanis én töltöm be.
Már pedig bizony én csak ilyen férfit tudtam magamnak elképzelni.
Nem tudom másnak hogy sikerül.de én megoldottam!
A munkahelyemen én vagyok a főnök, de otthon ,ha hazamegyek leveszem ezt a szerepet, mint ahogy a rajtam lévő ékszereket is. Otthon nem én akarok ragyogni.
Ja! és még valami! A vacsorával mindig meg kell várni a papát!
Kedves Névtelen!
Ez így igaz, amíg a nő viseli a nadrágot, addig nincs mellette férfias férfi.
Hogy miért akarnak uralkodni a nők?
Hosszú időkig teljes elnyomásban volt részük, a mai társadalmi berendezkedés megengedi, hogy ők is azt tehessék amit "akarnak", ahogy eddig a férfiak tették. Most megtehetik ők is, hogy női testben férfias minőségeket is megtapasztaljanak.
Az uralkodást, mint minőséget ugyanúgy meg kell tapasztalni, mint bármi mást az életben.
Ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban a teljességet, akár férfiak, akár nők vagyunk, minden minőséget tudnunk kell használni, ismernünk kell.
Női és férfi minőségeket tudnunk kell integrálni magunkban, és ez nem könnyű feladat.
Mint minden új dolognál, eleinte óriási elcsúszások lehetnek, de ahogy tudatosodunk szépen helyre áll a rend.
Tehát ezzel szerintem nincsen semmi probléma. Aki igazi pasit akar, tudjon férfi lenni, de működtesse magában a Nőt, és fordítva.
Kedves Csizike:) ez is csak az evolúció része.
Üdv.:
Mackó
Minden elismerésem
Üdv,
Béke
Akkor te nem vagy domináns nő, domináns ember. A felnézésnek szerinted nem kölcsönösnek kellene lennie? Te nem igényled? Az én mértékeim szerint például "kislány" vagy, aki apaszerepű férfit akar. Persze, ez csak az én értelmezésemben van így. Lehet, hogy egyszerűen csak nem vagy domináns, de léteznek nem domináns férfiak (és domináns nők) is- őket békén kellene hagyni, had éljenek, ahogy jólesik nekik. :)
Csernus, Popper Péter és még sok más Nagy Magyar Guru szerint ez Gáz... egy egyfajta elferdülés, hogy így van... és nem egészséges folyamat...
Az az érdekes, hogy nagyon sok ilyen "Dominálni Akaró Hölgy" begyűjt magának egy kis pincsi kutyát, akit kedvére vezetgethet az általa megfelelőnek tartott hosszúságúra engedett pórázon... akit persze ennél fogva nem tisztel... hiszen nem rá felnézni...
De 1. részben Ő teszi ilyenné.
2. Ő választott -lehet hogy csak tudat alatt- direkt ilyet...
Akkor meg mit reklamál?
És ha utána elégedetlen és szüksége van másra is...
akkor kinek hazudik?
Kit csap be?
És miért?
Csizike ;-)
Gáz??? Ahonnan nézzük.
Állítólag a gén mutációk sorozatán keresztül jutottunk ki a vízből a szárazföldre, és a mai fizikai állapotunkhoz. Az evolúció során (fizikai, tudati) mindig voltak félrecsúszások, és azok a "tulajdonságok" el is tűntek, mert nem szolgálták az életbenmradást.
Megnyílást kértél Csízike, hát megnyílok Neked:)))
Én ugyanilyen uralkodni vágyó nő voltam. Uralkodtam is, hiszen kaptam hozzá egy olyan embert akin lehetett. És élveztem, nagyon élveztem, hogy nem tud bántani, nem tud elnyomni. Viszont nem voltam nő. Tökösebb férfi voltam, mint Ő. Melyik férfi kíván egy női testben lévő tökös férfit? Hosszú-hosszú szenvedések után, mert gondolhatod milyen boldog volt a párkapcsolatom, elkezdtem kutatni boldogtalanságom okát.
Miért kell nekem uralkodni, és férfibbnak lenni a férfiaknál?
1. Nagyon félek, hogy bántani fognak, és megaláznak. (A kollektív tudatalattiban is bőven van erre tapasztalat, hiszen a nők igen rég óta ezeket a minőségeket tapasztalták)
2. Nagyon klassz érzés ám az uralkodás.
Feldolgoztam egy nagy részét ezeknek, ma már nem félek annyira a bántástól, a megalázástól, másrészt egyre jobban tudom képviselni magamat. És megéltem belül mélyen az uralkodást is.
És amennyire haladtam ezek feldolgozásában, annyival kevesebb mértékben van szükségem az uralkodásra, és egyre férfiasabb férfiakkal vesz körül az élet.
A gáz az, ha nem tanulunk a sz.r helyzetünkből. De talán az sem gáz, csak el kell fogadni a következményeit, vagy csak egyszerűen tűrni a szenvedést.
HÁt így működik ez szerintem és tapasztalataim szerint, nincsen ebben számomra semmi gáz.:)
Üdv.:
Mackó
Mert az uralkodás férfias tulajdonság? Szerintem inkább a gyenge ember tulajdonsága. :) A vezetés, dominálás kicsit más fogalmak- azok lehetnek pozitívak, ha a másik számára imponálók (ha férfi, ha nő).
Az írásod kicsit olyan, mintha attól tekintetted volna magad "tökösnek", hogy leuraltál valakit. És miután túljutottál ezen, "férfias férfiakkal" veszed körül magad (akik, analógiádból ítélve, szintén uralkodó jellemek).
Tehát, az uralkodás (és gyanítom a dominancia, vezetés) számodra nem lehetnek nőies jellegek (jelzem- pozitív értelemben értem).
Persze, te a negatív részét, a gyengeségből fakadót tapasztaltad meg. De megjegyezném, hogy a nők identitászavarának, és nem-reális énképének részben az az oka, hogy nagyon sok "pozitív-jelleget" igyekeznek kizárni az életükből, önmagukból. A női nem a hiányra épül. A férfi hiányára. Nőiesnek a "gyengét" tekintik- és ez nagyon nincs jól. Egyrészt a nők nem gyengék (a férfiak sem jó esetben, de most nem erről van szó- egyébként gyenge az, aki egy másik "erőset" nem tud megtűrni maga mellett :))
Másrészt, a férfi épp ezt akarta elérni- hogy a nő az ő tökéletes hiánya legyen (testileg-lelkileg-szellemileg), így vágyakozzon rá, és ne létezhessen nélküle.
Tehát- a "tökös férfi" aki gyenge és ezért leuralja a másikat, hogy a másiknak legyen szüksége rá? Bár igaz, akit le lehet, az bizonyos fokig meg is érdemli. Egy igazi nőnek nem igen kell "kegyelemkenyér". Egy igazi nőnek nem kell megadni a méltóságát, mint ahogyan egy igazi férfinak sem. Továbbá ők elvenni sem akarják senkitől. Tehát, a dolog mindig kétoldalú. :)
Nekem is van 1 pincsi kutyám, sőt 1 tacskóm is, + 2 cica
Még sem szexelek velük.
:)
Jobb ma 1 férfi, mint holnap 1 medúza :)
Többet tanultam a kutyáimtól a szeretettről, a tiszteletről, az elfogadásról, mint több ismerősömtől.
Vannak ilyenek, meg mások.
Ez az élet szépsége.
Milyen unalmas lenne, ha mindenki olyan lenne, mint ÉN?
Bár belegondolva, biztos sokat röhögnénk :)
Rémes, hogy ezzel a felnézéssel vagytok megakadva. A nőre nem kell felnézni? Amelyik nő domináns, és igényli a társától, az már nem tiszteli a másikat? Olyan nehéz elképzelni, hogy egyes férfiak olyan nőket szeretnének, akikre felnézhetnek, és akik dominánsak- de tudjátok mit? Inkább tekintsétek ferdültnek, vagy nem normálisnak az ilyen kapcsolatokat, csak hagyjátok békén őket. Mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar. Majd a jövőben kiderül (ha mindenki természetesen élheti meg azt, amit szeretne), hogy melyik kapcsolattípus lesz a legáltalánosabb. De az is lehet, hogy mindegyik- hisz sokfélék vagyunk, mi emberek. :)
Azok nem dominálni akaró hölgyek, hanem főleg birtokolni akaró gyenge hölgyek. Meg persze dominálni is akarnak, mindemellett. De főleg birtokolni. Elferdülés- abban az értelemben, amilyenben a férfi nő fölött dominanciája, és birtoklása is az volt. Szüksége volt a nőre, ezért csinálta. Az említett nők is ezért teszik. S miért ellentmondásosak a női igények? Mert a társadalom, a normák, a régi nőkép azt várja a nőtől hogy domináns férfit akarjon, akire felnézhet (egyoldalúan!), aki mellett kislány lehet, aki inkább az apukája, rabszolgatartója, vezetője, felettese, stb
Míg természetes emberi igénye a legalábbis valamilyen szintű dominancia, amely az elnyomottak felszabadulásának erejével tör belőle elő most már. Emellett emberi gyengeségéből adódó birtoklásvágya szintén arra készteti, hogy elnyomjon valakit. Hisz könnyebb birtokolni az elnyomottat.
A férfi épp így volt ezzel- emberi gyengeségéből fakadóan szüksége volt a nőre, hát kizárta mindenből, hogy a nőnek legyen szüksége rá. Egyáltalán, az hogy régen a szerepek egyenlő megosztásáról volt szó, legalább akkora kamu, mint hogy a föld kocka alakú. :) A nő mind testiekben alacsonyabb rendűnek számított (nem térek ki rá, hogy ez egyfajta irigységből fakadhatott- tisztelet a kivételnek!), mind szellemiekben (ez meg talán félelemtől? hisz állítólag a szellemi vezetők nők voltak), de még lelkiekben is (bizonyos időkben híven vallották, hogy a nőknek még lelkük sincs, épp ezért egy férfinek csak egy férfi lehetett méltó "lelki társa"- gondoljunk a homoszexualitás nagy divatjára az ókorban, mely legalábbis a mostani divatleszbikussággal volt egyenértékű, de nagyságrendekben inkább tekinthető elterjedtebb szokásnak!)
A férfi épp úgy járt a nővel, mint most a nő a férfival. Elnyomott nőre vágyott, akit bezárhat, birtokolhat, akit kontrollálhat, aki "mindig ott van", sőt- akivel szemben el tudta érni, hogy nagyobb szüksége legyen rá, mint fordítva. Viszont nem tudta tisztelni, nem tudott felnézni rá. Ez a vágya csak a művészetben nyerhetett kielégülést, idealizált szerelmek, költemények, szentnek, és angyalinak kikiáltott Istennők által.
A nő egyszerre "lett" valami magasabb rendű, nemesebb, felsőbbrendű, már-már isteni-angyali princípium, akit a férfi idealizálhat, és tisztelhet. A bölcsesség, élet, nagyszerűség, tökéletesség mintaképe. Érdekes módon a "Sophia" nőnemű szó jelölte a bölcsességet egy olyan népnél, akik a hétköznapokban minden bölcselkedésből kizárták az asszonyaikat. És a nő lett a mocskosság, állatiasság, tudatlanság, gyengeség, kiszolgáltatottság, szükség, gyámoltalanság stb ideája is, mert a férfi minden erejével lefelé nyomni igyekezett.
Csakhogy egy nőre valahogy egyik eltúlzott kép sem passzol igazán. Ez is az oka a nők szerepzavarának- nem szentek, és nem megrontók. Egész egyszerűen csak emberek. Mégpedig sokfélék, sokféle vággyal, céllal, szükséglettel.
A mai korban a nők még mindig sok helyütt hátrányt szenvednek, és igen- ferdült, és torz az identitásuk (legalábbis általában), a vágyaik ellentmondásosak, és bátran mondhatjuk hogy szinte mindegyikük identitászavarban szenved női szerepének tekintetében. De már egyre több közöttük aki tudja mit akar, akinek nem ellentmondásosak a vágyai, és aki nem férfin igyekszik "kompenzálni", vagy a férfihoz hasonlóan saját gyengeségeit kiegyenlíteni, kielégíteni. És természetesen férfiból is van ilyen. Szerencsére.
Miért lenne baj? Bár szerintem nincs olyan, hogy férfias gondolkozás, ez egy minősités. Ahogy irtad, közelednek a nemek, amit sokan egyenjogúságnak neveznek. (szerintem csak azért, hogy mozgalmat lehessen belőle csinálni)
Sanyinak volt korábban erről egy szinvonalas blogja, ahol leirtam, hogy ma már nem kell a férfi erő a megélhetéshez, mert a technika sokmindent kiváltott és igy a férfiak is megengedhetik maguknak, hogy "gyengék" legyenek. Más kérdés, hogy ezt sokan közülük kihasználják. Szerintem ugyanis azért vannak (ha vannak) uralkodni vágyó nők, mert egyes férfiak átestek a nőies oldalukra. Egyébként meg mindenki maga tehet róla kit vonz be. Ugye?!?!
Érdekes, én pont az ellenkezőjét tapasztalom, nap, mint nap.
Szerintem a férfiak elkorcsosultak, ha egyáltalán voltak valaha "normális" "rendes" férfiak. Persze én is ismerek klassz, jóságos, kedves, okos férfiakat (kettőt).
Az uralkodás, hatalmaskodás nem női szerep, és nem is női tulajdonság. Az a nő, aki erre kényszerül, nem tehet mást. A mai világban nem lehet másképp érvényesülni. Azért, mert férfiuralom van, amit csak az erőszakos, férfitulajdonságokkal rendelkező nők tudnak megdönteni. Talán.
Biztos más körökben forgunk, hogy én pont az ellenkezőjét tapasztalom. A férfiak még mindig "felsőbbrendűnek" érzik magukat, hatalmaskodnak, erőszakosak, osztják az észt.. ..
Pedig jó lesz, ha összekapják magukat, mert egyre kevésbé van rájuk szükség. A nők nagyszerűen boldogulnak nélkülük. Családot tudunk fenntartani, dolgozunk, jótékonykodunk, tanulunk, fejlődünk....
Mindenki a saját megélései után ítél. Te most lehet, nagy csapást kaptál néhány nőtől. Én pedig egy férfitől. Ezért más a véleményünk.
Üdv. Ági
Dehogyis akarunk mi uralkodni!
Mi csak alkalmazkodunk!
Talán van abban valami hogy a gyenge az eröset vonza az erös pedig a gyengét..?
Az uralkodási vágyatokat a paradicsombol hoztátok,amikoris Adámot rászedtétek a tiltott gyumolcs megevésére.Már akkor vágytatok uralkodni a férfiállat folott.Miattatok nem élunk most paradicsomban!
Na de Skorpió??
Mindegy.
Én Akkor is szeretlek, Te nagyra nőt DACOS GYEREK :)