Az élet viharai (Írta: Dobiné Olasz-Papp Nóra)

Mikor megszülettél,
Egy fejlődőképes, boldog életben reménykedtél.
Tudtad és hitted,
Célod teljesülhet.
Nem akartál mást,
Csak hogy ne zárják be szívedben a csodák kapuját.
De ha szüleid és a körötted élők már hitüket vesztették,
Saját céljukat már szem elöl tévesztették,
Rá is álltál erre az irányra: tedd magadévá ezt az eszmét.
Nem érted, mi történhetett,
A világ mégsem olyan, mint amilyet egy kisember magának elképzelhetett?
Kicsi vagy, s kicsiként nem tudsz mást tenni,

Megszülettem 35 évvel ezelőtt. Majd mintegy fél évvel a mostani nap előtt öntudatra ébredtem, kicsit olyan Neosan. Most fogta fel a tudatom, hogy milyen mély a nyúl ürege.
Túl vagyok egy sikertelen házasságon, több sikertelen párkapcsolaton, a szüleimmel való félig-meddig megtörtént elszakadáson. Mindegyik megviselt a maga módján.
Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy puszta kellős közepén lennék teljesen meztelenül. És semmi és senki nincs mellettem.

Az ibogainról annyit tudni kell, hogy egy nagyon erős halucinogén növény. Állítólag olyan transz élményekben részesülünk általa mint testen kívüli élmények tanítókkal való találkozás (Jézus, Buddha...)
A mellékhatása pedig olyan, hogy át állítja a receptorokat és leszoktat mindenről. Olyan mintha éppen most születnél meg semmi berögzült megszokásod nincs. Összesen annyi a különbség, hogy míg gyermekként nem emlékszel a megszerzett tapasztalataidra itt viszont igen.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.

Tisztelettel köszöntök mindenkit! Bevezetésként, csak annyit szeretnék tudatni, hogy nem "mai" gyerek vagyok, bár néha azt kell hinnem, hogy a körülmények arra késztetnek,(vagy "akarnak") rávenni, hogy annak higgyem magam.