Meddig kell elviselni...? | Önmegvalósítás.hu

Meddig kell elviselni...?

A mostani párkapcsolatomról szeretnék irni,kiváncsi vagyok a véleményekre.(Hosszú i-m és ü-m nincs,ezért elnézést kérek)
"Véletlen" folytán,az interneten találtuk meg egymást,ő Izraelben él. Én is éltem itt,mondhatni második hazám,állampolgár is vagyok.
Sokat beszélgettünk,levelek,telefon,minden,ami kell,mig végül kijöttem hozzá. Az első 1 héten nagyon sokat segitett nekem munkát találni,le is voltam nyügözve. Az első nap óta itt lakom nála,most volt 2 hónapja,hogy együtt vagyunk,de már mennék tőle....Egyszerüen pokolnak élem meg a vele töltött napokat.És hogy miért?Kezdeném azzal,hogy egy szoba van. Ami talán nem is lenne baj,ha nem viselkedne úgy,ahogy.Hogy közölte,hogy ez az ő lakása és azt csinál,amit akar.Hogy éjjel 3kor felkel és felkapcsolja a nagy villanyt,miközben alszom,zörög,tvt néz full hangerőn,vagy épp telefonon beszél,de ki nem menne a konyhába esetleg,h fel ne keltsen,neem,itt beszél a szobában.Vagy, egy számotógép van,az övé,de elromlott és ki kellett fiztenem a felét,de csak akkor ülhetek le elé,ha megengedi,vmint,ha tv-t akarok nézni,de őt zavarja,ki kell kapcsolnom.És minden hónapban fizetem a rezsi felét.Nem ingyen lakom nála.Vagy,amikor hulla fáradtan 9 órás munka után,éjjel jövök haza,mert éjszakás voltam,akkor még le kell vinnem az ő kutyáit,mindkettő egy idegbeteg állat,pedig én imádom a kutyákat,nekem is van otthon Mo.-on.És ezek után,mert ő csak éjszaka van fent,nappal alszik,rájön a jaj-de-nagyon-szeretlek olyan éjfélkor,vagy éjjel 1kor és nem hagy aludni.Rengeteget veszekszem vele,már egy csomószor eljöttem tőle,meg el akartam jönni,de még mindig itt vagyok,csak tudnám,h miért??Mire akar ez a kapcsolat tanitani engem??Mit kéne csinálnom,tanulnom?vagy,amikor rosszul lettem egy bulin és alig akart hazahozni,utána meg ordibált velem,h tönkretettem a buliját,önző vagyok és egoista.
És hogy én mindig csa kérek,kérek és kérek.
És akkor még a szexről nem is beszéltem.Jó lenne vele,sőt jó is,amikor nem jön rá az agresszivitás.Szeret fájdalmat okozni,ami még vhol ok nekem,de ő már túlzásba viszi.És a legújabb most,h legyek egy nővel,ő csak nézi,mert kell a változatosság.Nem akar hozzá nyúlni,csak hozzám,sőt meg sem akar csalni,sose csalt meg senkit.
És akkor a másik oldala: ha elmegy vásárolni,mindig nekem is vásárol,amit én szeretek. Minden nap hiv,vagy üzen,h minden ok-e velem.Egy héten egyszer elmegyünk beülni vhova,minden nap rájön ez az ölelgetés,meg puszilgatás,stb.És szte ő már túlteljesit,senkiért nem tett meg ennyit,mint értem,mert szeret.A családjának is bemutatott már,minden pénteken ott vagyunk,nagyon szeretem őket.Családról meg házasságról beszél,pedig nem is akarok férjhez menni hozzá,sem pedig gyereket tőle.Nem vagyok szerelmes,mégis érzem (még ezek után is),h valahogy rossz lenne nélküle...Vicces,tudom.
Legszivesebben lelépnék tőle és mennék vissza Mo.-ra a családomhoz,ahol bár nincs munkám,se pénzem,se kapcsolatom,de talán lelki békém igen.Én úgy érzem,h semmiben sem segit,még abban sem,h A pontból,hogy jutok el B-be,egy csomószor el is tévedtem.
A kérdésem az,hogy vajon megtehetm-e,hogy kilépek ebből a kapcsolatból,vagy nem?Mi az értelme,hogy egy ilyen pasit találtam?Mit kell ebből tanulnom?
Kérlek segitsetek a válaszaitokkal,köszönöm előre is!


Beküldte: | 2009. szep. 26. szombat - 16:09

Hozzászólások

49 hozzászólás
orsi76 képe
Tanulás?
2009. szeptember 27. vasárnap, 13:01 | orsi76

Kedves Zizi!

Amiket írtál kicsit a fiatalkori énemet idézte számomra. Először is tisztázni kéne, hogy ez egy karmikus kapcsolat, avagy csak a mártír szerepében akarsz szenvedni.
A mai fejemmel én tuti már rég ott hagytam volna ezt az önző, egocentrikus, pasinak nem nevezhető "valakit". Mert az ilyen a számomra, aki a nőt semmibe veszi,az igencsak messze áll attól, hogy férfinak lehessen hívni.
Ha te azt akarod megtapasztalni, hogy milyen az, hogy semmibe vesznek, eltipornak, akkor pont jó helyen vagy. Lehetséges, de ha te is tudod, hogy nem akarsz ettől az embertől semmit, minél előbb juss a végére a tapasztalásoknak, aztán uzsgyi jó messzire:)
Én már megtapasztaltam ezeket, a hátam is borsózik hasonló alaktól, a mai eszemmel tutira mérföldekre elkerülném..

Köszönöm a választ!
2009. szeptember 28. hétfő, 22:37 | Zizi07   Előzmény

Kedves Orsi!

Sajnos ez az,amit nem tudok jelenleg tisztázni:hogy karmikus kapcsolat-e,vagy sem.
Ha karmikus (amire gondolok),akkor pedig elvileg szenvednem kell,hiszen mindennek oka van és nem tehetem meg,h kilépek belőle,mert majd megint újra visszakapom,az élet megint elém dobja ezt a helyzetet.Vagy mert tanulnom kell ebből a kapcsolatból vmit,csak nem tudom,h mit...Mondjuk alkalmazkodást,mert azt sose tudtam...Vagy nem tudom. És ez itt a kérdés,h ez most akkor a sorsom?Vagy megtehetem,h élek a szabad akaratommal és kilépek,de akkor addig fogom kapni,amig nem tanulok belőle?Erre keresem a választ.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Teszem, ami jól esik...
2009. szeptember 29. kedd, 17:41 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Jogos a felvetésed, ezt ennyiből valóban nem lehet megtudni!

Ezért szoktuk azt a saját szabályt alkalmazni, hogy:

Teszem, ami jól esik, de közben figyelem, hogy mi üldöz!

Vagyis nyugodtan állj tovább, a karmára hivatkozva még véletlenül se maradj abban a kínzó állapotban, de ha visszatér a helyzet, akár más résztvevők által, akkor állj elé és fogadj be mindent, amire tanítani akar!

Honnan lehet tudni, hogy mire akar tanitani az adott helyzet?
2009. szeptember 29. kedd, 21:12 | Zizi07   Előzmény

Csak azt mondd meg Sanyi,h honnan lehet tudni,h mire akar tanítani az adott helyzet?

Aditi képe
Zizinek
2009. szeptember 30. szerda, 15:46 | Aditi   Előzmény

Nagyon együtt érzek veled, mégis nehezen fogalmazom meg a mondandóm.

Asszem rátapintottál valamire, amit én is élek.

Leírom, ami most lejött, aztán lehet h még jön.

Először is: ne szenvedj! Az ilyen kapcsolatban csak addig szenvedünk, amíg el nem döntjük a két "rossz" közül melyiket válasszuk. Ugyanis ha jól értem, nem tudod, miért ragaszkodsz.

Mindenesetre ez belőled fakad. De megértem, hogy nem tudsz cselekedni, hiszen nem látod, miből fakad ez a ragaszkodás. Megértés és belátás nélkül pedig nehéz dönteni.

Én pont ebben a helyzetben voltam egy éve. És a pasim sem akart menni.

Nagyon nagy szenvedés volt. Mások vagyunk, másfajta szenvedéseket okoztunk.

Végül, gyakorlatilag a szüleink választottak szét minket . :) Az milyen? Két "felnőtt" (valójában gyerek-lelkű) embert... mert annyira gáz volt.

Azóta elkezdtem érteni egy két dolgot.

Pl. azt, hogy az adott helyzet tanítását nem mindig tanulhatod meg az adott helyzetben. Ezt nehéz elmagyarázni, de nálunk így volt.

Csak a szakítás után, a fájdalomban tudtam felismerni a szálakat, amik hozzá kötöztek öntudatlanul.

Általában az van ilyenkor, hogy van egy részed, amit meglátsz benne, és azt hiszed te vagy. De mivel erre a részedre nem vagy tudatos, nem tudod felismerni hogy az te vagy, az az öröm, tulajdonság, képesség, ezért azt hiszed csak általa tapasztalhatod meg. Ezért a felismerés csak akkor jöhet, amikor ezt "elveszíted". Akkor nyered meg magadban, a tudatosság által. Az által, hogy a felszínre kerül ily módon.

Ez volt az egyik.

A másik, hogy a ragaszkodásunkat rengeteg dolog táplálhatja az egóban. Pl. a magánytól való félelem, de sokkal veszélyesebb a spirituális ego. Akkor is tanulni akarunk, amikor már láthatóan zátonyra futott a hajó, és süllyedünk. Szeretnénk változni és változtatni, de egy ilyen kettős kötésben (mert a pasid is jó tudatlan), nem lehet, vagy iszonyatos szenvedéssel jár, ami nem éri meg.

Arra kérlek, ne magyarázd meg miért kellene maradnod, és miért rossz hazajönnöd, vagy miért nem. Csak lépj. Én úgy látom, ebben a helyzetben, ami nagyon hasonlít az enyémre ez lesz az áttörés.

Nálunk olyan erős összefonódásról volt szó, hogy még mindig fejtegetem...már ritkásan, de még mindig fel-feltör a mélyről valami addig ismeretlen érzelem, vagy gondolat, ítélet stb...

De már kijöttem a depresszióból, tudunk egész jól kommunikálni, és a tiszta érzelmeket is megmentettük mindketten. De még mindig olyan erős a vágy, ami újra összehoz (ez mindig karmikus egyébként), és a vágyban összekeveredik minden... a jó és a rossz is.

Azt mondta a mesterem a hétvégén: A Szamszarikus világban minden öröm kiegészül egy vele egy súlyú fájdalommal. Ez a kapcsolatokat összetartó lelki szálakra talán a legigazabb...

Ahol nagy a vonzás, nagy az ellentét is.

De feloldható. A szeretetben, és a tudatosságban, hogy magad teremtettél mindent, hogy tanulj.

Valószínű az elengedést is tanulnod kell.

A gondolkodás nélküli elengedést. A szeretetben való elengedést.

Van egy másik mondás: mindig van olyan út, ami fényes, és örömteli. Leggyakrabban mi magunk választjuk a nehezet és rögöset. De csak mert nem látjuk a másikat... :)

Szóval az van, hogy azt, hogy mire tanít ez a helyzet, lehet hogy csak a szakítás után tudod meg. legalábbis nála így volt. És épp ezért, hogy "feldolgozzam", meg tudatosabb legyek tűrtem olyan sokáig tudatosan. Meg a ragaszkodásom miatt nem-tudatosan. Én azt mondom, nem kell.

Menj és tapasztald meg, mi fáj a szakítás után. És tisztítsd ki.

Arról nem beszélve, hogy a pasidnak is ez az egyetlen esélye a változásra a nem-tudatossága miatt.

Nálunk pontosan így volt.

Most már máshogy viszonyulunk.

Sok sikert! És szeresd magad!Az mindig valóságos, és mindig mutatja az utat! Olyat tégy, amivel szereted magad!

Namaszte

Neked is köszönöm!
2009. szeptember 28. hétfő, 22:48 | Zizi07   Előzmény

Kedves Hédi!

Érdekes,mert eddig minden kapcsolatomban és a családombna is csak azt hallgattam,h én mindig csak magamra gondolok.Meg,h nem tudok alkalmazkodni.Ez köszön vissza mindenhol.Lehet,h most ezért kaptam ezt?
Igen,igazad van: menekülök.Otthonról,anyu elől. De ez egy másik történet :)
Nem tudom,h mit kéne csinálnom,mert igazság szerint mindig hibádzik vmi,ha van egy kapcsolatom.Igaz,ennyire még sose volt rossz,meg megalázó,ez most a top. És mindenhonnan pár hónap,max egy év után továbbléptem.
Itt viszont vhol én is érdekből vagyok...Sajna nem tudnék egyedül albérletet fizetni,plusz a kajámról gondoskodni,internet,tv,stb. Ebben azért ő nagy segitség.De kb ennyi is.
A kérdés ugynaz marad: maradnom kell,vagy mennem?Félek,ha megyek,megint megkapom az élettől a leckét :(

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Valami nyeresége biztosan van, amúgy nem csinálná!
2009. szeptember 28. hétfő, 15:16 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Valami nyeresége biztosan van, amúgy nem csinálná!
Csak azt nehéz elképzelnünk, hogy ugyan mi lehet az, amiért vállalja mindezt?!

Ezt Ő tudja és remélhetőleg fel is ismeri a kötődését, elfojtását, félelmét, vagy ami mögötte van.

Elképesztő, hogy milyen fals értékrendünk van, amíg ki nem gyógyulunk magunkból. Most már talán okosabbak vagyunk, de valamikor még mi is ugyanilyen öntudatlanul éltük az életünket. - Bocsánat, a szerepünket!

Mindenesetre a barátjának teljesen más képe van a boldog együttélésről, mint nekünk. Szerintem nem azért nem ért meg Téged, mert egoistább, hanem mert Ő ezt szokta meg.

Talán ott ilyen a kultúra? Így bánnak egymással is? Ennyit jelent a tisztelet és a szabadság?
Vagy nem is ismerik ezeket fogalmakat?

Válasz
2009. szeptember 28. hétfő, 23:06 | Zizi07   Előzmény

Nyereség annyi van benne,amit fentebb is leirtam,h az albérletet egyedül nem tudnám fizetni,meg az "apróbb" dolgok (kaja,stb).És reménykedem,h találok egy jobb állást és el tudok menni tőle.De még sajna nem és ha hazamegyek,akkor ott leszek,h még ennyi pénzem se lesz,sőt állásom se.
Az a baj,h arra gondolok,h ezt tanulási céllal kaptam az élettől és nem léphetek ki belőle.Vagyis de,mert van szabad akarat,de akkor megint szembe fogom magam találni vele. Azt nem tudom sose,h mikor mehetek,mikor fejeződik be egy tanulás??Amikor már nem fog visszaköszönni ugyan az a probléma.
Nem tudom,h a barátom miért ilyen.Miért alakult ki ez nála,h neki ez a normális.Itt nem ilyenek az emberek!!Sőőőt!!Ez számomra új.Ő egy ilyen ember,sajnos az okát nem értem.Vagyis egyszer azt mondta,h egy felnőtt embernek kell tudnia magáról gondoskodnia és én nem tudok.Ez meg idegesiti.
Nem tudok,mert nincs pénzem.?Mindegy.
Mit kéne csinálnom?Itt hagyni és visszamenni Mo.-ra a semmire,megint feladni és megfutamodni?Vagy pont az az ésszerü,ha itthagyom?

Reikido- S.Papp Mária képe
Szóval nagy önbecsapás ha
2009. szeptember 29. kedd, 18:56 | Reikido- S.Papp...   Előzmény

Szóval nagy önbecsapás ha azt hisszük, hogy pénz, gyerek vagy bármi látszat miatt maradunk a trutyiban.

Válasz a mazohistára
2009. szeptember 28. hétfő, 23:07 | Zizi07   Előzmény

Dehogy.Sőőt...Mindig lelépek,mindig feladom.

Kétség
2009. szeptember 29. kedd, 0:07 | Zizi07   Előzmény

Szofi,a baj az,h én nem látom magamban a hibákat :( Vagyis van,amit igen,de azt,amit mindenki mondd,h önző vagyok és,h nem tudok alkalmazkodni,meghogy túl érzékeny vagyok-ezeket nem tudom beismerni.
És most sem tudom,h ebből mit tanulok,vagy mit kéne tanulnom.Mi a hibám,h ezt a kapcsolatot kaptam?
Nem tudok tanulni belőle,mert nem tudom mit kell belőle tanulnom :(
Nagyon köszönöm neked a bátoritást!

LEONA képe
Ne tanulj
2009. szeptember 29. kedd, 0:37 | LEONA   Előzmény

Kedves Zizi!

Olvastam írásaid, és nekem van egy olyan érzésem, hogy el kell engedned elsősorban azt, hogy neked tudnod kell, hogy mit tanulsz ebből a helyzetből. Lehet, hogy most nem kell tudnod, lehet, hogy ezt később látod át. Ne görcsölj rá a tanulásra. Lehet, hogy nem kell ebből tanulni semmit, mert már megtanultad, és csak lépned, kilépned kéne!

Csendesedj el, és próbáld meghallani a belső hangod. Menj el egy szép helyre sétálni, menj el például a tengerpartra, ahol egyedül lehetsz, adj magadnak egy egész napot, és figyeld, hogy mi történik belül.

Csak te tudsz lépni! Szerintem nem kell tudnod, hogy mit tanulsz, vagy nem tanulsz. A lényeg, hogy arra törekedj, hogy érezd jól magad. Jó, hogy felismered, hogy nem jól bánnak veled, ez már jó jel. Lépj tovább, ha ez nem jó, mi lenne jó? Mit szeretnél? Álmodd meg, képzeld el, és hidd el, hogy te, Zizi, megérdemled, hogy PONTOSAN (nem körülbelül) azt kapd, amit szeretnél. Mert te nagyon értékes vagy. Te vagy a legértékesebb magad számára, szerintem ezt tudatosítd!

Sok szerencsét a továbbiakhoz!
Szeretettel,
Judit

Bátorság és önbecsülés
2009. szeptember 29. kedd, 14:00 | Ramina   Előzmény

Szia!

- amig nem tartod magad elég érdemesnek, méltónak- szeretetreméltónak és végső soron nem szereted eléggé önmagad, addig bevonzod az ilyen lehúzó, megalázó, téged igazából nem szerető/ nem figyelembevevő kapcsolatokat. Ne áltasd magad! Csak azt kaptad, amire tartod magad - ott legbelül.

- mindig te léptél ki a kapcsolataidból korábban - ezt én is csináltam, mert féltem. Féltem a fájdalomtól, amelyet akkor érezhettem volna, ha elköteleződöm valaki mellett és az előbb hagyna el engem, mint én őt. Azonkivül sokszor csak hazudtam magamnak és nem is szerettem az illetőt csak érzelmi érdekből voltam vele vagyis energiát akartam tőle.......igy persze könnyű volt ott hagyni.

- anyukáddal való kapcsolatodat vélhetően komolyan rendezned kell.Ne szaladj el ez elől a feladat elől egy rossz kapcsolatba és egészen Izraelig.
A fizikai távolság csak ideig-óráig segit......... megoldatlan kapcsolatotok továbbra is űzni-nyomasztani fogja a lelkedet, akárhol is vagy.

- azt hiszed magadról, hogy nem lennél képes eltartani magad pl. itt Mo-on stb (és ezt a párod is a fejedhez vágja)- bátorság! változtasd meg ezt a hitedet magadról, határozd el magad és lépj.
Az Univerzum megadja a már kész szándékhoz az erőt és a feltételeket mikor az ember ténylegesen belekezd. Persze a nagy Bizonytalanba kéne belelépned és valóban lehet, hogy kaotikus lenne az első időszak. Na és? Könnyen lehet, hogy segitő társat/kat is kapnál...

- teljesen mindegy, hogy karmikus vagy nem a kapcsolatotok. Ha karmikus és elmész tőle, úgyis újra összehoz vele a Sors később, ez tuti. Ha meg nem, akkor meg....?

- próbáld ki, hagyd ott, gyere vissza Mo-ra. Meg kell próbálnunk a dolgokat élőben is, hogy lássuk mire vezetnek. Ne halj meg úgy, hogy nem tapasztalsz, hogy nem próbálod ki azt az alternativát például, amitől most félsz. Sokat emelne az önbecsüléseden is egy ilyen lépés.

Sok szeretettel

Én nem tudom, hogy miért
2009. szeptember 29. kedd, 16:27 | Zizi07   Előzmény

Én nem tudom, hogy miért léptem ki a korábbi kapcsolataimból,talán azért,mert nem voltam sose szerelmes és nem tudtak érzelmileg nekem semmit sem nyújtani.Talán ezért.Bár a nagy szerelmemet is otthagytam,vele 3évig voltam együtt,na az kemény volt,3 hónapig bőgtem,pedig én akartam,h vége legyen.
Az a baj,hogyha visszamegyek anyuhoz,akkor ott minden napos lesz az: "én nem tartalak el","rajtam ne élősködj","menj el albérletbe",stb.Ezen felül pedig még mindig úgy kezel,mintha 5 éves lennék,előirja,h mit,hogyan...Vagyis: előirja nekem az életemet.
De látod?ha karmikus a kapcsolat,akkor ha kilépek,majd megint visszatalál ugyanaz.És ezt nem akarom.Me akarom oldani,csak még nem tudom,h mit kell megoldani.
Egyébként nem ez az első eset,h elmegyek Mo.-ról,2007 óta folyton ingázom.És nagyon rossz,h nem tudok megállapodni:(

woow...
2009. szeptember 29. kedd, 17:04 | Zizi07   Előzmény

Igen,úgy kb 95%ban mindenben igazad van,egyet is értek veled.
Amit megcáfolnék azok a következők:

Én hiszek a karmikus kapcsolatokban,a karma törvényében és abban,h mindennek,ami történik,oka van.

Még pénze sincs,viszont tény,h ennél kevesebbet,vagy ugyanezt az összeget máshol nem találpom meg,minden csak drágább,ennek utánajártam.Sajnos nincsenek olyan szoros barátságaim,h el tudjak vkivel közösen költözni egy albérletbe:(Próbáltam.Kerestem megoldást.

Anyunak nem mondtam erről a pasiról semmit,mos tudta meg 2 hónap után,csak annyit mondtam,h randizgatok és,h nem lesz a férjem,ne aggódjon.Anyu otthon se volt,szó nékül léptem le most az egyszer,kivételesen..

Köszönöm a hozzászólásod,sokat segitett!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ha lenne pénzed, már ott hagytad volna?
2009. szeptember 29. kedd, 17:51 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Azt majd meglátjuk! : )

Ez az egész ügy egy választásnak tűnik: Pénzt vagy életet?

Sem kapcsolatban élni nem tudsz, sem elég pénzt keresni. Valamelyiket, idővel mind a kettő el kellene sajátítanod, hogy ki tudj mászni az ilyen kelepcékből!

Ha lenne pénzed, már ott hagytad volna?
ha tudnál jobb kapcsolatot összehozni, már ott hagytad volna?

Reikido- S.Papp Mária képe
Szerintem az utak nem ugy
2009. szeptember 29. kedd, 18:52 | Reikido- S.Papp...   Előzmény

Szerintem az utak nem ugy válnak el, hogy van-e pénz vagy nincs. Ez csak kifogás. Ha már nincs együttfejlödési lehetöség akkor hagyjuk ott a társat-de ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor kivetitjük az okot pl. a pénzhiányra.

Ha lenne pénzem, akkor el se jöttem volna otthonról.
2009. szeptember 29. kedd, 20:06 | Zizi07   Előzmény

Sanyi!
Ha lenne pénzem, akkor el se jöttem volna otthonról.
Ha tudnék egy jobb kapcsolatot összehozni,akkor otthagynám,de nem tudok.Nekem sose ment könnyen pasit szerezni.:(

nem vagyok Sanyi, de azért hozzászólok :)
2009. szeptember 29. kedd, 20:52 | Bochecha   Előzmény

kedves Zizi!

ha nem oldasz meg valamit, addig meg fog jelenni az életedben, amíg helyre nem rakod-belül, Magadban.
otthon nem volt pénzed- Izraelben sincs...
otthon nem ment könnyen 'pasit szerezni'...

látod a "nekem semmi sem sikerül"-féle mártír-szerepet, amit Magadra húzol?!
halogatsz, ahelyett, hogy felelősséget vállalnál, és kézbe vennéd a dolgokat, Magadban rendet csinálnál, amiből aztán a külső világban is rend teremtődne...

nem állt szándékomban megbántani, csak próbállak felrázni... ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐ!!!! :)

szeretettel: Bochecha

De MIT kell megoldanom??
2009. szeptember 29. kedd, 22:37 | Zizi07   Előzmény

Kedves Bochecha!

De MIT kell megoldanom??A pénztelenséget?A pasiszerzést?

Nem bántottál meg:)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Így van! Tanuld meg
2009. szeptember 29. kedd, 23:00 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Így van! Tanuld meg eltartani magadat és tanulj meg párkapcsolatot bevonzani az életedbe!

Nem a karma a lényeg
2009. szeptember 30. szerda, 9:05 | Nagy Edit2   Előzmény

Kedves Zizi!

Szerintem, amikor azon agyalunk, hogy ez a karmám-e vagy sem, akkor semmi mást nem teszünk, mint megmagyarázzuk, hogy miért nem választjuk a számunkra nehezebb utat.

Egyetlen egy dolgot tehetünk minden helyzetben, illetve kettőt. Síránkozva beletörődök, hogy hát ez a karmám nem tehetek semmit, az élet szenvedésre ítélt, mert bűnös vagyok.
Vagy
Úgy fogom fel a helyzetet, hogy ehhez nagyon nem értek. Azért vagyok ilyen sz.r helyzetben, mert nem tudom az élet ezen területét magamban jól működtetni. És felismerve a tanulnivalót megtanulom azt.
(Amit Sanyiék írtak Neked.)

A gyereknek sem azért kell iskolába járnia, mert ez a karmája, hanem mert nincs elég tudása ahhoz, hogy kielégítő módon életben maradjon a szülei, a társadalom nélkül. Tehát szenved sokszor és tanul.

Szerint

Blokkok
2009. szeptember 30. szerda, 9:03 | Bochecha   Előzmény

kedves Zizi!

Sanyi megválaszolta a kérdést. Tehát azt kell megtanulnod, h eltartsd Magadat, és hogy képes legyél bevonzani egy 'normális' pasit.

Ehhez az kell, hogy végiggondold, mik azok a dolgok, amik akadályoznak, milyen blokkjaid vannak. Pl. a pasi-témában onnan indul ki minden, hogy Te nem szereted/tiszteled Magadat, innentől kezdve pedig más sem fog. Valószínűleg nem tartod Magadat érdemesnek arra, hogy boldog legyél...
Aztán szépen elkezdheted elemezgetni, hogy miért van ez így, hogy mit (nem) kaptál gyerekkorodban otthon, amiért nem alakult ki Benned kellő mennyiségű önszeretet, és tisztelet Magad iránt.

szeretettel: Bochecha

Mi lehet a tananyag? - kissé nyers modorban
2009. október 01. csütörtök, 16:28 | Cang   Előzmény

Hello Zizi,

Szerintem Neked nagyon is sok keresnivalód van Izraelben, és ehhez a legjobb partnert kaptad. Ez olyan mint egy jó kis spirituális tanfolyam, aminek még nem látod a végét (pont ez benne az egyik extra :-) A tanfolyam, amin részt veszel épp, szerintem a következő témákról szól:
- akkor most mi vagyunk a pénzért, vagy a pénz értünk?
- ha csalódunk abban, akit a szerelmünknek gondoltunk, akkor vele van-e a gond, vagy az elvárásainkkal?
- miért nem tudunk NEM-et mondani, még sok küszködés és szenvedés ellenére sem?
- miért jó nekünk, hogy megaláztatásban van részünk?
- miért kell bármi áron pasi egy nőnek, és viszont?
- mi az, hogy lemondani egy dologról?
- miért mondják, hogy sok nő a testéből él? (pardon attól, aki nem)
- miért van, hogy sokan rengeteget tudnak agyalni, de nem tesznek semmit?
- sokszor vajon valós dolgoktól félünk-e, vagy attól hogy mit fogunk gondolni magunkról, meg arról, hogy mások mit gondolnak rólunk? Vagy a valóság az, amit gondolunk?
haza ne gyere amíg ezek nem tiszták! (ha már egyszer Izraelig utaztál érte)
ciao!
l.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ezt most tényleg úgy
2009. október 03. szombat, 23:13 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ezt most tényleg úgy érted, hogy akik abban az országban élnek, ugyanezekkel küszködnek? Vagy már megoldották ezeket és ezért lehetnek jó tanítói Zizinek?

Aditi képe
Karmákról Karmatörlőnek
2009. szeptember 30. szerda, 13:14 | Aditi   Előzmény

Hogy érted hogy nincs hozott karmánk 2000 óta?

Szóval 2000 óta csak egészséges emberek születnek?

A betegség az egyik leglátványosabb karma, ezért említem éppen ezt példaként (abban manifesztálódik egy csomó hozott töltés, ítélet, ami ne felejtsük el, kollektív eredmény, családilag, vagy akár nemzetileg). De más hozott karmákat is fel lehet ismerni, csak érzékenyebbnek kell lenni hozzá.

Nem tudom honnan szeded ezt a tételt, de szerintem ha ezt így gondolod, akkor nagyon nem érted, mi az a karma, kedves Karmatörlő....

Már bocs, hogy ilyen egyenes vagyok, ne vedd vitatkozásnak, nem az a célom.

Egyeztessük tudás-tárunkat.

Namaszte

hermess képe
Már én is kérdeztem...
2009. szeptember 30. szerda, 14:19 | hermess   Előzmény

... Karmatörlőt, honnan veszi ezt a tudást?

Számomra a Karma és a Szeretet / Vonzás törvénye a szellemi világban olyan, mint Newton harmadik törvénye és a gravitáció hatása a fizikai síkon.

Gondolatkísérlet: Képzeld el, hogy 2009-től megszűnik a hatás-ellenhatás törvény működése itt a Földön, és csak a gravitáció maradna... Mi lenne?
--------------------------

Bocsánat (utólag szerkesztem hozzá), félreértettem... Nem azt írod, hogy megszűnt a karma hatása, hanem hogy eltöröltetett visszamenőleg?

hermess képe
Fontos?
2009. október 01. csütörtök, 17:22 | hermess   Előzmény

Nem kötözködésből mondom, de ha ilyen fontos dolgokról van szó azokban a könyvekben, biztosan érdemes lenne a szerzőjükre is emlékezni és odaíni... Nem?

Aditi képe
Válasz karmatörlőnek
2009. október 01. csütörtök, 22:45 | Aditi   Előzmény

Ok. Így már világos. Nem eltűntek a karmák, csak lehetőségünk van feloldani. Az összeset.

Ezt én is tudom, mióta csak elkezdődött a folyamat.

Köszönöm az infókat, volt ami kiegészítette az enyéimet. A dns-tisztító dolgot már régóta kerestem ( a családállítás túl lassú nekem), úgyhogy nagyon köszönöm!

A meréssel nincs baj nálam, a hogyanokat találom meg nehezen. pedig szorgalmasan keresem, találom, és használom, kipróbálom őket.

És az én karmáim nagyon messze állnak a "komfortostól".

És amióta csak tudok erről az egészről, az összes erőmmel azon vagyok, hogy "kilépjek" végre.

Néha olybá tűnik, ez még mindig nem elég. És ezen elég nehéz újra és újra túltennem magam. És újrakezdeni. de mindig új dolgokra ismerek rá, amik továbbsegítenek. És már elindultam a gödörből felfelé.

És ezért is esik olyan rosszul, amikor nem szeretettel fordulnak felém.

Persze, tudom, aki igazán "tudatos", az szereti magát, és nem baj ha őt nem szeretik...stb.

Néha igazán jól sikerül.

De még hosszú az utam addig, hogy stabillá váljak a szeretetben. Ami legyőz és felold minden karmát.

És tudod mint ahogy minden rosszban van valami jó, úgy a betegségem is segítség sok dologban (nem csak abban, hogy "inspirál", ahogy te leírtad). Olyan érzékennyé tett már mindenféle értelemben, annyira kényes egyensúlyt kell állandóan figyelnem hogy ne boruljak akár fizikailag is, hogy a legkisebb eltérés a gondolkodásomban, az érzelmi megélésemben, ami nem az utam (vagyis a fejlődés, a karmák felszámolása) kibillent.

Tehát ha valaki, én vagyok az, aki a legkevésbé engedheti meg magának, hogy ne azt tegye, tanulja és élje, amiről szólnak a tanítások. (Most mindegy milyen nyelven fogalmazzuk). Amíg más ember indulatos lehet, ítélkezhet, és ezer módon elkövetheti a szeretet-nélküliség változatait, verekedhet, ihat bánatában, ehet bánatában, belefeledkezhet a munkába, a szexbe, becsaphatja magát és a homokba dughatja a fejét, prédikálhat, miközben nem éli amit prédikál...mert még van elegendő életenergiája, hogy ezekre pazarolja... hát én amint megengedek magamnak ezekből egy kicsit is (vagyis elkezd az egóm elvinni), a biztos jele az, hogy elkezd megborulni a kényes egyensúly, és az nagyon gáz, és egy pillanat alatt cselekvés-képtelenné, gondolkodás-képtelenné tud tenni. (És akkor ott a munka, vagy a gyerekem, vagy bármi más dolog, ami azonnal borul vele)

Ráadásul még nem mondhatom el magamról, hogy teljes körűen uralom a testem, és parancsolok a nem-működni-akaró májamnak, ezért pusztán fizikális diszfunkciói miatt (tehát nem pszichésen előidézve) is kihagy olykor, mert már egy ideje alig megy. Eddig pl. ilyenkor is kerestem azt, hogy hol hibáztam, és éppen ezzel csináltam a bajt. (Agyaltam) Most már legtöbbször sikerül szétválasztani a kettőt.

Vannak feladatok, amik nagyobb erőt és tudatosságot kívánnak meg egy embertől, mint más feladatok. Ezzel nem akarok senkit nagyobbítani, vagy kissebbíteni. csak azt mondom, hogy nem irigylek pl. egy szkelózis multiplexest. Ezért segítek minden rászorulón, ahol és ahogy csak tudok. Mert ez a kegyelem, és a szeretet, nem az okoskodás, mit kinek hogy kellene jobban csinálni.

Elfogadni, hogy nincs pénzed nem olyan nagy dolog, mint azt elfogadni, hogy gyógyíthatatlan a betegséged, és egyenlőre te, aki hivatott vagy megoldani még nem tartasz ott, hogy a gyógyultak közé sorold magad. De azon vagy.

Ezért nekem meg az a "bajom" a magukat tudatosnak látó emberekkel, hogy nem tisztelik embertársaik feladatait, és egyszerűen képtelenek az empátiára csak azért, mert a maguk problémáin már elkezdet tudni valamelyest segíteni, és azt hiszik, ez mindenki másnál is így működik. Ezért elítélik azt, aki panaszkodik fájdalmában, és kioktatják, azt, aki segítséget kér. Ezen az oldalon sok ilyet olvashatsz.

Csak azt felejtik el, hogy ez nem a szeretet. Pedig az az egyetlen valódi feladat. És az egyetlen, ami tényleg megtisztít.

De ez sem baj, mert a szeretet ezekben az időkben mindenkit megtanít az alázatra. Őket is. És mégpedig úgy, hogy azt a terhet, amit soha nem cipeltek, és megítéltek más szenvedéseiben megkapják egy kicsit, hogy vajon mit tudnak kezdeni vele a nagy tudatosságukban. Épp úgy, mint a kisebb pofonokat, amit említettél.

Úgyhogy haladok én a magam útján, és teszem a dolgom. Van amit már feloldottam, van amit még fel sem ismertem. Van aki látja, mi történik bennem és általam (kevesen, de azok nem kispályás tudatosságú emberek), és vannak, akik megítélnek a felszín alapján.

De ez már csak így van.

Nekem is vannak segítőim, mint mindenkinek. És kapaszkodóim, ami mentén haladok.

És tudom, hogy enyém a felelősség azért, amit magamra vállaltam születés előtt. És tudom, hogy itt a lehetőség. És élek vele. Ahogy tudok.

És azzal, hogy megosztom veletek a tudásom, a tapasztalataim, vagy akár a panaszaim, azzal is teszem a dolgom.

A kulcs, szerintem bármit is tudunk, bárhogy is látunk vagy nem látunk másokat, vagy magunkat mindig a hogyan.

A belső megélés. Hogy szeretettel éljük-e vagy nem.

Jézus is ezt tanította, szerintem nem lehetek nagyon messze az igazságtól.

A meditáció, a felismerés, a szavak, bármi lehet életető erejű, gyógyító magunk és egymás számára.

De lehet semmi is ugyanaz a megnyilvánulás. Ha szeretet nélkül való.

És újra leírom: ez tapasztalat nálam. Nem olvasmány, vagy pusztán tanult lecke.

De a tapasztalataink körét fokozatosan tágítjuk.

Még nem uralom a testem. De mivel feladatom, tudom, hogy nemsokára uralni fogom.

Amiatt, hogy annyian megítéltek, már gondoltam, hogy lehet, hogy szünetelnem kéne egy kicsit.
És akkor visszatérni, amikor már levetettem a karmáim. Mert addig nem jut el hozzátok semmi az üzenetből.

Olyanok vagytok, mint Tamás apostol. Hiszem, ha látom.

De félreteszem a gondolataim, mert tudom, hogy az isnpirációim igazabbak a gondolataimnál. Magasabb rendű tudat ugyanis.

Most úgy csinálok, mint az ügyvédek, mielőtt elbúcsúzok:

Ezeket a sorokat nem panaszkodás, vagy ítélet céljából írtam. Ténymegállapítások. A dolgok, ahogy látom őket. Most. Senkitől nem várok el sajnálkozást, vagy azt, hogy egyetértsen velem. Ugyanakkor remélem, hogy befogadhatóak, és építő jellegű inspirációt nyújthatnak. Ha nem, elnézést kérek, azon vagyok, hogy ilyenné váljanak a kommunikációim. A változtatás jogát fenntartom. Mert a dolgok folyton és mindig változnak. Maguktól.

Namaszte

Aditi képe
Kedves Karmatörlő!
2009. október 02. péntek, 11:04 | Aditi   Előzmény

Köszönöm.

Csak olyasmit írtál le, amire szükségem volt!!

Egy részüket már használtam is, csak kissé rendszertelenül, nem tudtam így egységbe foglalni, és eldönteni, mi az, amit jó naponta (pl. földelés, csakra-tisztítás).

Relaxálni rendszeresen relaxálok, mantrákat hallgatok, és éneklek. De sokszor ima lesz belőle, vagy valami más.... Sokszor belezuhanok egy medibe és képeket látok, amik aztán segítenek a feloldozásban... stb..

A spontaneitás olykor közbeszól, vezet, és ilyenkor csodás dolgok is tudnak történni. Tökre helyre jövök. De éreztem, szükségem van egy olyan rendre, amibe ez beilleszthető, mert a spontaneitás sem mindig működik (gondolom, hogy olyankor alacsonyabb az energiaszintem, vagy vmi, más az oka, nem tudom, de nem is érdekes). Viszont még nem éreztem rá, miket is kellene előnyben részesíteni a technikák közül.

Pontosan azt kaptam tőled, amire szükségem volt. Nem tudom leírni, milyen óriási hatással van rám..:)

Ez a szeretet. Ez az, amikor rákapcsolódsz a másik ember tudatára a szeretetet megélve, amikor nem kioktatod, mint a Sanyiék közül sokan, és éppen azt adod, amire szüksége van. És éppen úgy. Amikor szívvel és intuícióval éled meg a tudásod, vagy bármit, ami vagy. Ez olyan, mint egy csoda. Ez az, ami összeköt minden létezőt. Ez az, amit tanulok, mindannyian tanulunk minél több dologban megélni, olykor, sokszor már magam is élem, és nekem is szükségem van rá, hogy mások éljék velem (mert a saját problémáján nem lát át az ember, ez a dolog természete). Ez a valódi segítség. Ez a kegyelem. Amiről annyit írtam itt. Nagyon hálás vagyok a Mindenségnek ilyenkor, mert megmutatja a csodát általunk. Nagyon nagyon örülök, nem csak miattam, hidd el, miattad is!

Köszönöm, és fogadd hálámat!

És azt kívánom, működj mindig így, ekkora figyelemmel, és alázattal!

És egyre több energiát kapsz!

Ilyenkor mindig úgy érzem, megéri. :)

Szeretettel: Edit

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre