A kontroll elengedése... | Önmegvalósítás.hu

A kontroll elengedése...

eating-chocolate.gif

Nem tudom ki hogyan áll vele, nekem gondot jelent...
Azt hiszem elég jól "alkalmazkodtam " az elvárásokhoz anno, így ez ma is "túl jól" működik... azaz van min lazítani...
Nyilvánvalóan nem a legpontosabb, de létezik egy olyan felosztás az emberre vonatkozóan, hogy
értelem/érzelem/akarat. Azt hiszem jelen pillanatban jó lesz, ha a középsőre koncentrálok, mert az elsőt ideje lenne lecsendesíteni, az utolsón meg lazítani (vagy legalábbis a görcsös változatán).

A barátnőmmel folytatott beszélgetést követően életemben először elővettem a hűtőben található legnagyobb tábla csokoládét (ami sajnos nem volt teljes) és egyben elkezdtem megenni , mint első lépés a kontroll elengedése felé...
A következőket figyeltem meg közben magamon:
- egyfajta bűntudat, hogy túl sok édességet eszem...
- nem is olyan jó, mint ahogy hittem, a tiltott gyümölcs sokkal édesebbnek tűnik...
de megettem..;)

Kinek milyen javaslata van a túlzott kötelességtudat, kontroll elengedésére vonatkozóan?


Beküldte: | 2010. szep. 30. csütörtök - 10:08

Hozzászólások

8 hozzászólás
Ebben én is érintett vagyok,és az a véleményem,hogyha ezen a
2010. szeptember 30. csütörtök, 12:20 | Éva.

Ebben én is érintett vagyok,és az a véleményem,hogyha ezen a téren /is/ az ember erős túlzásokba
tévedésekbe esik,akkor az folyamatosan egyre erőteljesebben bosszulja meg magát.Vagyis egyre keményebb helyzeteket ,pofonokat ,csalódásokat okoz,amíg is tarthatatlanná válik a dolog,és legkésőbb akkor már kénytelen az ember ezen gondolkodni,belátni,és elengedni,felszámolni.
Nálam legalább is ez így zajlik,de szerintem magára a problémára is ez a jellemző,személytől függetlenül.
Szerintem annyiban személyfüggő,hogy ki meddig képes megmaradni egy állapotban,meddig halogat.
Ki kevésbé bírja,ki tovább,ennyi a karaktertől függő szerintem.
/A reflexió,fékezés ereje,hogy mennyi idő alatt képes a bejövő információt felfogni,feldolgozni,
és az aktivitás ereje,hogy milyen gyorsan reagál erre,mikor válik cselekvéssé.
A halogatóknál/pl.én/ nagyon erős a fékezés,és jóval alacsonyabb az aktivitás ebben az esetben.
Egy kolerikus viszont nem sok időt tölt a bejövő információval,ezért felületesen is fogja fel,ellenben azonnal ugrik,beindul a cselekvés.A kettő között pedig vannak fokozatok,mert ez a két szélsőség.
Az érzékeny kolerikusnál a legkritikusabb a dolog,mert ő még az érzékenysége miatt,el is ferdíti az információt,és a reakcióban ,cselekvésben már egészen más jön vissza,mint amilyen infót a bejövő inger hordozott./
Remélem nem tértem nagyon el a témától:)

Jelenlét
2010. szeptember 30. csütörtök, 12:21 | Hiteles06

Talán a jelenlét jó módszer. Nem a múlton rágódsz, nem tervezed a jövőt, csak a jelenben vagy, teszed a dolgod, esetleg körbejárod, hogy milyen érzések jönnek fel benned. Én is most próbálgatom ezeket a dolgokat, úgyhogy csak egy gondolat volt részemről. Én borzasztóan megfelelési kényszeres voltam, de még mindig beleütközök, pedig azt hittem, jórészt kiírtottam. De igazából ez nem megy varázsütésre, újra meg újra tudatosítani kell magamban, hogy merre tartok. Igazából nekem az a nehéz, hogy mindig észnél legyek, észben tartsam, merre szeretnék eljutni. A legnagyobb falat pont a szürke hétköznapok elengedése, hogy ne érezzem súlynak a gyereknevelést, háztartást, csekkeket, stb.
Persze át lehet esni a ló másik oldalára, és folyton azt keresni, hogy hol akarnak rád erőltetni valamit, hát én a lónak nem ezen az oldalán dekkolok :)

tvir képe
Érdekes, hogy a jelenlétet említed. Ez nem jutott volna eszembe
2010. szeptember 30. csütörtök, 14:34 | tvir   Előzmény

Érdekes, hogy a jelenlétet említed. Ez nem jutott volna eszembe a kontrollal kapcsolatban, viszont egy másik topikban pont ezt fejtegettem, hogy kezdem felismerni, hogy az agyalásomat muszáj lesz kicsit háttérbe szorítanom a jelenlét, a most megélésének kedvéért.
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok bizonyos szempontból, nem kell most dolgoznom, mégis a teljesen általam beosztható napot képes vagyok úgy berubrikázni, mintha tele lennék kötelességekkel...:(
De már nyakon csíptem legalább a dolgot és próbálok másképp tekinteni ezekre a dolgokra...

Magamon azt vettem észre, hogy a kontroll csökkenése egyenes
2010. szeptember 30. csütörtök, 14:44 | csaesz

Magamon azt vettem észre, hogy a kontroll csökkenése egyenes arányban van a biztonságérzet és a hit növekedésével. A hit itt nem csak az önmagamba vetett hitet jelenti, hanem inkább az Életben, az égi vezettetésben való hitet. Meg kellene nézni, hogy ez hol sérült.
Aztán a másik érzés a sok elraktározott bűntudat, ami miatt megsérült az önszeretet, és nem engedjük meg az élet élvezetét saját magunknak. Ez is bevonzhatja a túlzott önkontrollt. Ezeken is végigmennék, és sorra megbocsátanék önmagamnak.
Kötelességtudatról most annyi jut eszembe, hogy az túlzott megfelelni vágyásból fakad. Ennek is van gyökere, valahol a gyerekkorban. Csak úgy szerettek / fogadtak el, ha úgy csináltál mindent, ahogy kellett, ahogy elvárták tőled. Minél jobban elfogadod, felvállalod az árnyékos oldaladat, a rossznak tartott tulajdonságaidat, annál kevésbé szorulsz rá mások elfogadására, és egyre kevésbé fogják a "kötelességeid" kötni a szabad akaratodat.

tvir képe
Az élet élvezetével nagyon fején találtad a szöget... azt
2010. szeptember 30. csütörtök, 14:46 | tvir   Előzmény

Az élet élvezetével nagyon fején találtad a szöget... azt hiszem ezzel is, vagy ehhez kapcsoltan problémám van. Nekem nem evidens minden esetben élvezni dolgokat. Bár ez is ellentmondásos sokszor, mert amikor megélem a pillanatot, legyen az akár csak egy búzatábla mellett való séta, akkor az hihetetlenül megadja az "igazi" boldogság érzetet.
Viszont sok más dolog, ami kimondottan az élvezet kategória lenne, én nem is engedélyezem magamnak a megélését...

Könnyen lehet, hogy valami bűntudatból fakad, logikus lenne, bár nem úgy éltem meg a gyerekkorom, mintha a szeretet nem önmagamért járna, amellett, hogy voltak persze kötelességek, meg tanulni kell, stb..

És az önelfogadás is igencsak aktuális, a gerincproblémám egy utolsó pofon volt, azt hiszem a figyelmeztetésre. Persze ez egy hosszabb folyamat lesz, de elengedhetetlen. Az önbizalomhiány - ahogy írod is - egy állandó megfelelni akarással is párosul. És sajnos míg a világgal, másokkal kapcsolatban nagyon pozitív tudok lenni, ez éppen ellenkezőleg van magammal szemben...
Köszönöm a tanácsokat.:)

Pitypang képe
En is azt hiszem, hogy ez a tulzott "kotelessegtudat" a megfelel
2010. október 06. szerda, 0:30 | Pitypang   Előzmény

En is azt hiszem, hogy ez a tulzott "kotelessegtudat" a megfeleles vagyaval fugg ossze. A ferjem ilyen, ezzel ellentetben, en teljesen a masik veglet vagyok. Az, hogy az ellentetek vonzak egymast, csak bizonyos fokig igaz, mert engem halalra idegesit ez a "megalkuvas" vagy nem is tudom ,hogy nevezzem...En nem azt mondom, hogy folyton lazadni kell, de engem nagyon bosszant, hogy mindent ugy fogad el, ahogy van. Gyerekkoraban terrorban elt, az apja szekus tiszt volt, katonasan nevelte oket, aztan 14 evesen katonai iskolaba ment, majd onnan katonai akademiara es aztan a katonasag kereten belul dolgozott. Most teljesen massal foglalkozik, de ...mintha megsem...Megmaradt benne ez a katonas fegyelem, ami sokszor hatbozongato. Mindent szo szerint vesz, nem veszekedik, nem mondja ki magat, csak forr magaban, majdnem naponta faj a feje ,stresszes, reggel 6kor mar leszaladja a 10 km-t, maskor meg 5kor kel, hogy a spanyol kurzusat tanulja, maskor pedig hajnalban dolgozik, sokszor pedig ejjel 1-2 ig, itthon. Egyszeruen nem tudja elengedni magat, ritkan mosolyog, ugy szereti, ha minden perce be van osztva es szeretne nekunk is beosztani a perceket.
Kaptam egy allas ajanlatot, voltam egy megbeszelesen, aztan visszahivtak egy masodikra is. Nagyon orulok a dolognak, mivel mar 3 eve itt vagyok, 2 eve gyereket nevelek es meg nem dolgoztam...Ahogy megmondtam neki, hogy mennem kell a masodik megbeszelesre is, mar egybol azzal kedzte, hogy hetvegen csinaljunk egy treninget...MICSODAAAAA??!?!?! Nem akartam megserteni, hogy azert en "elozo eletemben" HR-es voltam es nem hiszem, hogy szuksegem van ra, de kicsit meghokkentem...Fel akar kesziteni engem...En nem ez a tipus vagyok. En allasinterjun is elengedem magam, EN vagyok, nem kell kulon keszulnom.(nem azert mert zseni vagyok, hanem mert nem is akarok zseni lenni)
Ez a pasi nem akar elni es ez engem nagyon bosszant! Most, hogy leszaladja a 10 km-et, mintha normalisabb lenne, de ...mosolyogni igy is ritkan mosolyog:( Kezelheto?:))))

tvir képe
A fentiekből több dolog is illik rám, mint ahogy korábban is
2010. október 06. szerda, 15:25 | tvir   Előzmény

A fentiekből több dolog is illik rám, mint ahogy korábban is írtam (kötelességtudat, az idő beosztás...) de sok minden meg nem. Így itt vagyok példának, hogy ezek nem feltétlenül csatolt tulajdonságok.
Szerintem az, hogy valaki nem mosolyog nem tartozik a kötelességtudatra. Talán inkább a "gyerekkori terror" hagyott érzelmi elnyomásokat rajta..?? talán ha megnyílna és hagyná feljönni az akkor átélt dolgokat???
A másik meg a lázadás.. szerintem ez sem feltétlenül a kötelességtudat következménye.

a szülők mintái
2010. október 07. csütörtök, 11:07 | Ramina   Előzmény

A szülők mintáit, elvárásait, az ő saját hozzáállásukat a kötelességek elvégzéséhez (meg egyáltalán mindenhez) nézném meg.
A szüleink mintái, ahogy ők viselkedtek, amit ők jónak-rossznak-fontosnak gondoltak meghatározó.
Ha a szüleink fontosnak tartották - akár kimondatlanul is - azt, hogy "a kötelesség az első helyen" legyen az tanulás vagy bármi, akkor aszerint csináljuk még felnőtt korunkban is....hacsak nem önismeretileg már eljutottunk a mintáink felismeréséig és megváltoztatásáig.
Sokat lázadtam és most már tudom, hogy az ugyanannak a tengelynek a másik pólusa volt.Ugyanúgy a szüleim mintájának a foglya voltam közben.

Pitypang férje szerintem, nem elfogadja a dolgokat, hanem elfojt, mélyen elfojt.
De ez egy más történet....:-)

Feliratkozás Hírlevélre