Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

anyává válni

Megszületett, itt van, visszavonhatatlanul.
Már nem csak a gondolattal játszom el,hogy mi lenne ha lenne, nem csak vágyom rá.
Nem lehet meg nem történté tenni.
Megkaptam, feladták a leckét, kérted hát megkaptad.

Megérkezett, és rögtön csalódtam, mert elvárásaim voltak.
9 hónapig nem foglalkoztam a a bennem zajló eseményekkel, a környezetemet próbáltam változtatni ahelyett, hogy belül tettem volna rendet,felkészüljek, megváltozzak,anyává váljak.

Buddhizmus Ma

Mi a véleményetek a buddhizmusról mint tanról, a buddhizmusról mint vallásról és a buddhista egyházakról?

Miért hagynak el a pasik?

Sziasztok én már nem tudom kihez forduljak tanácsért mert nem bírom tovább.
Van egy pasim kb 1 hónapja vagyunk együtt mármint így személyesen azóta ismerjük egymást. Kezdetben minden olyan szépen indult egy nap többször is írtunk egymásnak tartottuk a kapcsolatot. Aztán utána megismertük egymást személyesen is.

Volt már nálunk háromszor is és anyámnak is nagyon tetszett meg a falubelieknek is azt mondták,hogy hozzám való ne veszítsem el.

Vajon tényleg a tv a hibás?

Húú, nem is igazán tudom,hol kezdjem. Talán az elején!

Legjobb barátnő?

Rendre a kapcsolatok útvesztőjében találom magamat. Nem vadászok, hanem nyitott szemmel járok, hogy nehogy elmenjek a nagy Ő mellett. Találkozom, ismerkedem lányokkal, akik 1-2 beszélgetés során kinyílnak és megmutatják magukat. Problémáikat, gondjaikat, titkaikat, vágyaikat, álmaikat. Tudom mekkora felelősség, és tisztesség, hogy rám bízzák "magukat". Általában nincs is ezzel gond. Végre találkozom egy "olyan szép virágszállal, kinek lelkének illata menten rabul ejt, s csodálom szirmait".

Élhetünk-e a kedvünk szerint?

Vajon megengedheti magának az ember, hogy úgy éljen, ahogy arra a szívéből vágyik?

Van valami külső erő (sors), ami szándékosan akadályoz meg ebben? Vagy az ember saját magát akadályozza?

Meg kellene felelnünk a felénk támasztott elvárásoknak? (párkapcsolat, család, gyermek, munka, megélhetés, társadalom, stb.)

Hol van a határa az önző, önmaga jó létéért küzdő életirányításnak?

Önmegvalósítás vagy önzésmegvalósítás

Ahogy az ember egyre közelebb kerül élete közepéhez, s minél jobban megerősödik személyes beállítottságában, szociális helyzetében, annál erősebbé válik az a látszat, hogy felfedezte a helyes életirányt. És mert ezen a fórumon írok, hozzáteszem még, hogy ez a látszat gyakran kiterjed a magatartás igazi eszményeinek és alapelveinek megtalálására is. A végső óhaj a teljesség kibontakozása bennünk, ettől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől.

A kártya

Fogalma sem volt mit tegyen, a lánya szavait ismételgette magában.
- Miért nem gondolod meg jobban mihez kezdesz, kapkodsz összevissza!
Többször visszacsengett a fülében és elgondolkodtatta, tényleg így van?
Mert tényleg össze kellett kapnia már magát, élete főbb területein csődöt vallott évek óta.
Kissé elszállt az elmúlt években, a realitástól elrugaszkodott, ez tény.

Emberi kapcsolatok

kapcsolatok.jpg

Sokat töprengtem ezen. Fájt is sokáig, hogy az emberek értékelik, analizálják egymást. Véleményt alkotnak, ítélkeznek.
Egészen addig, míg magamban nem tisztáztam ezt a kérdést.
Én is értékelek, véleményezek, ítélkezek. Az eszméim miatt viszont magamba folytottam, sőt, lelkiismeretfurdalásom volt ezek miatt. Jött a bűntudat, az önkorholás, az önmarcangolás. Most viszont úgy látom, igen is értékelni kell.

Regressziós utazás

Egyre többen érzékelik hogy a valóság több mint amennyinek eddig beállították. A kíváncsi ember már nem éri be fél igazságokkal, igényli a dolgok összefüggéseinek teljes ismeretét. Személyes megtapasztalásokon keresztül akarja felfedezni és megélni a rejtett valóságot.
A regressziós utazás a saját valósága annak ami a későbbi-korábbi valóságtapasztalásai során a felejtés szitáján fennmaradt.