Bizonyára sokan ismerik itt Edgar Cayce-t, azt a különleges embert, aki gond nélkül hozzáfért az Akasha-krónikához.
Én már kicsi gyerekként kerestem az istent, majd 13-14 évesen találkoztam olyan könyvekkel, ahol Cayce életéről és munkásságáról szó esett. Annyira a hatása alá kerültem, hogy kaptam egy álmot, amelyben láttam az egyik előző életemet, valamint a jövő egy kis szeletét.

Mottó:Az egyik tanítványazt fejtegette, hogy Buddhát, Jézust ésMohamedet a kortársaik lázadóknak éstévtanítóknak tartották. Azt mondta errea Mester: - Senkiről sem mondhatjuk azt, hogy elérte a teljesigazságot, mindaddig, míg ezer őszinte ember meg nem bélyegezte istenkáromlásért.
Anthoni de Mello

Kham üzenetét kicsit másként szeretném megközelíteni az Új Honfohglalás c. sorozatban. Amikor Khamot „csatornázom”, teljesen másként jönnek az információk, mint ahogy azt az alábbiakban olvashatod.

A hétvégét a barátnőimnél töltöttem. Izgalmas volt, mert a péntek estét az egyik, a szombat estét pedig a másiknál töltöttem. Mindekettőt nagyon szeretem és azt hiszem, ők is kedvelnek engem. Mindkét csajszival sokáig beszélgetttem, de mégis más minőségű volt a kapcsolódás. Az egyik barátosném többször megjegyezte, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire örül, hogy velem lehet. Szíve nyitott volt és jókedűen áradt felém, velem! Figyelmét, szeretetét szavaival, gesztusaival, áradásával fejezte ki. Sem vacsorát, sem reggelit nem kaptam tőle.

Levelezek egy sráccal. Itt ismertem meg. :-) (Ezúton is köszönöm Őt Neked, Sanyi!!). Mélyen beengedtük a másikat egymás lelkébe. Fölösleges szégyenérzet nélkül. Biztos, hogy azért is, mert nem találkoztunk még soha.

Szombaton eljött a koncertre, ahol énekeltem. Megéreztem, hogy Ő az. Mégsem közeledtem hozzá, ő sem hozzám, így telt el az éj. Hazament, mielőtt vége lett volna a koncertnek. Felfedvén inkognitóját, rám mosolygott... Minden benne volt abban a mosolyban.

Persze szinte rögtön levél várt és ment...