Majdnem lett barátság..... | Önmegvalósítás.hu

Majdnem lett barátság.....

balaton.jpg

Nyári nyaralásunk utolsó napjaiban ismerkedtünk meg egy másik házaspárral, akikkel egy kedves ismerősünknél találkoztunk. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Szinte úgy beszélgettünk,
mintha azelőtt is ismertük volna egymást.
Utolsó napunkat töltöttük a nyaralóhelyen, s még egyszer lementünk fürödni, mert tudtuk sok
idő telik majd el, mikor újra ott lehetünk. A házaspár csatlakozott hozzánk, s igy az ismerkedés
a parton és a vizben is folytatódott. Sok nevetés, mesélés tette még kellemesebbé ezeket
az órákat.

Elköszönéskor megigértük egymásnak, hogy feltétlen keressük egymást, s ha jövőre mód és
lehetőség lesz rá, abban az időpontban térünk vissza, amikor ők, hogy náluk is lehessünk egy
kicsit.
Közel három hét eltelte után tértek haza és hivtuk őket. Először foglaltat jelzett a készülék,
de aztán a férj vette fel a kagylót, aki ugyanolyan kedves volt, mint amikor elváltunk egymástól.
Mi nők nem is tudtunk egymással beszélgetni, de gondoltam, sebaj, lesz még rá alkalom.

Aztán kb. két hét múlva hivtam őket és mielőtt bármit is mondhattam volna a férj átadta rögtön
a feleségének a telefont. Jól esett, mert azt jelentette számomra, hogy már várhatta a
jelentkezésemet. Na, majd mi nők kicsit dumcsizunk! - gondoltam, de ami utána következett
soha nem gondoltam volna!

Neten keresztül beszéltünk és náluk be volt kapcsolva a kamera, én elfelejtettem, igy csak
én láthattam őket.
Köszönésem után a hölgy első mondata a következő volt:
-Szia! Mondjad, mit akarsz?
Bevallom ledöbbentem, hisz nem erre számitottam. Mondtam, hogy csak szerettem volna
kérdezni, hogy van mostanság, hisz már több hét telt el a találkozásunk óta.
Arra már nem is akartam célzást tenni, hogy mennyire örült a nyaralás alatt, hogy majd
később is tudjuk egymással tartani a kapcsolatot és olykor-olykor jókat is beszélgethetünk majd!
Rögtön folytatta is a mondókáját még hozzá azzal, hogy:
"Én nem nagyon érek ám rá, meg van annyi baj!
Visszakérdeztem, hogy mi az a nagy baj?
-Dolgozni kell! - jött a rövid válasz. Eközben a férjére nézett időnként és fura fintorokat
vágott.
Szép lassan elment a kedvem az egész beszélgetéstől. Ő azzal köszönt el, hogy:
"Majd hivjuk egymást!"

Azóta is látom, ha bejelentkeznek a netre, de valahogy nem jön belülről a késztetés, hogy
felhivjam őket.
Napokig azon tűnődtem, hogy minek köszönhetem ezt a kellemetlen és számomra udvariatlan
fogadtatást. Talán egy rosszul sikerült nap eredménye, de valahogy úgy vagyok vele, hogy
már nem is akarom tudni.

A férfi most is végig aranyos és kedves volt. Érezni lehetett a hangján, hogy valóban
érdeklődik irántunk. A feleséggel mi történt, talán sosem tudom meg!

Még egy dolog foglalkoztat a történtekkel kapcsolatban. Ha netán egyszer ők lesznek, akik
hivnak minket, hogy fogok reagálni rá?

Tegyek úgy, mintha mi sem történt volna?

Beküldte: | 2010. okt. 08. péntek - 19:19

Hozzászólások

16 hozzászólás
Először az jutott eszembe,hogy más egy nyaralás,az ember
2010. október 08. péntek, 20:55 | Éva.

Először az jutott eszembe,hogy más egy nyaralás,az ember felszabadultabb,sok mindent ígér amit elfelejt mikor visszamegy a mókuskerékbe.
Gondolom ők vállalkozók,ha a nő azt mondta,dolgozni kell.
Aztán ,ahogy zártad,hogy a férfi mindig is kedves volt,csak a nő változott így meg,akkor eszembe jutott,
hogy esetleg féltékeny.Vannak ilyen emberek,hogyha a párjuk kedves valakihez,féltékenyek lesznek.
Aztán lehet ,hogy ennek a hölgynek csak a szabadságra szólt a kedvessége,merthogy meg legyen a programja,ne unatkozzon,jól jött neki a társaság ,de egyáltalán nem hosszútávra gondolta.
/Sok mindent mond az ember csak udvariasságból ,esetleg érdekből is./
Nem hiszem ,hogy rossz napja volt,úgy néz ki ,hogy neki nem fontos tovább ápolni ezt a kapcsolatot.
Ezért ennek elég nyomatékosan adta is a jelét.Legalább is az én ,,olvasatomban.''
Ha esetleg ők jelentkeznek,úgy is adja majd a helyzet,hogy hogyan viselkedj.
Mindenesetre én ennél a hölgynél betenném a ,,szűrőt'' ezek után :)
A viselkedése szerepeknek tűnik,attól függően mit kíván az érdeke.
Ez mondjuk a magánvéleményem.

Kedves Eva Christina! Köszönöm, hogy megirtad a véleményedet!
2010. október 08. péntek, 21:31 | Erka   Előzmény

Kedves Eva Christina!

Köszönöm, hogy megirtad a véleményedet! Egyetértek soraiddal. Bizonyára közrejátszott a viselkedésében az is, hogy tudomásom szerint nem rég állt munkába, bár elmondása szerint csak pár órás munkáról van szó.
Az is igaz, hogy egy nyaralás alkalmával van aki a hangulat kedvéért igyekszik másképp viselkedni, mint
amilyen általában. Talán ezért is történhetett meg, hogy otthoni környezetben úgy érezte, hogy most
már nem kell "szerepet játszania". Bár nem tudom, hogy ilyesmire miért van szüksége egy
embernek? Talán azért, mert nem gondolnak bele, hogy egy pár napos "szerepjátszás" később
nekik legalább olyan kellemetlen lehet, mint annak, akinek csalódást okoznak.

Bevallom legjobban az udvariatlansága lepett meg ezzel a mondatával: "Mondjad, mit akarsz?"
Nem is értem, hogy kérdezhet valaki ilyet attól, akivel megbeszéli, hogy majd a későbbiekben
jókat fognak beszélgetni. Miért van szükség álarcokra, képmutatásra soha nem fogom megérteni!

Még egyszer köszönöm!
üdvözlettel:
Erka

Egyelőre kénytelenek vagyunk megbirkózni azzal hogy valaki
2010. október 08. péntek, 22:19 | Éva.   Előzmény

Egyelőre kénytelenek vagyunk megbirkózni azzal hogy valaki más,és esetleg olyan amilyenek mi sohasem lennénk.De ő egy másik ember,egy teljesen más személyiség,más sorssal,sorsfeladattal.
Az ember először meglepődik nem érti,de látod,ha egy kicsit belegondoltál,máris rájöttél miről is van szó.

Vannak ilyen emberek.Ki tudja miért ilyenek.Nem dönthetjük el,nem tudjuk ki ,mit miért csinál,mi indokolja ezt nála. /sokszor ezt még ő maga sem tudja/
Vannak olyan vélemények is ,hogy még a sorozatgyilkos is valamilyen küldetést vállalt fel,tanító célzattal.
Én már óvatos vagyok egy ideje,próbálom nem megítélni ,hogy ki hogyan cselekszik,hanem megvizsgálni,hogy miért úgy.Ha rájövök,egyszerűen elfogadom a dolgot,hogy igen ő ilyen ezért, ezért,ezért.

Azt nem mondanám ,hogy ezzel a hölggyel őszinte barátságba tudnék keveredni ezek után,de azt sem mondanám,hogy különösen bántana a viselkedése,mert rájöttem ,amire ugye Te is.
Szerepet játszik az érdekeinek megfelelően.
És akkor már nem is irígylem szegényt,mert nem is lehet olyan jó neki.
Aztán ezzel le is zárnám a dolgot.

Ha most mindenáron a számodra levonható tanulságot keresnénk,akkor azt gondolnám,hogy ez az eset arra példa,hogy még nem vagy elég tapasztalt,nem ismered fel teljesen az emberi karakereket,és viselkedéseket/,,játszmákat''/ tehát ezen a téren még van tanulni valód.Ha ebben jártas lettél volna,akkor már az üdülés alatt rájöttél volna,hogy nem őszinte,és szerepet játszik,bár ügyesen.Ennek az lett volna az előnye,hogy amikor szembesülsz az ,,amnéziájával''.akkor az nem esik rosszul,mert mivel idejében észrevetted,hogy nem őszinte,hát nem is vártál tőle mást. /volt egy elvárásod,mert ügyesen átvert,elhitted és ezért csalódtál/

Engem erre tanítana ez a történet,hogy még jobban meg kell ismernem az embereket,viselkedés típusokat,annyira ,hogy fel is ismerjem,és akkor nem ér csalódás.
Ettől nem állsz messze,mert egy pici segítséggel rá is jöttél azonnal.

Csupán azért lepett meg a váratlan viselkedése, mert az esetek
2010. október 08. péntek, 22:41 | Erka   Előzmény

Csupán azért lepett meg a váratlan viselkedése, mert az esetek zömében elég hamar kiismerem
az embereket. Nyilvánvaló, hogy talán a pár órás ismeretség bár mutatott egy fajta képet, de
ez kevés volt ahhoz, hogy ezt az embert jobban megismerjem. Talán ezért is döbbentett meg
annyira ez a váratlan fordulat.

Az ember egész élete során tanul és bármikor érhetik váratlan helyzetek, amiket aztán a kor
haladtával másképp értékel és elemez. Azt mondják ilyenkor már bölcsebb lesz az ember,
hisz előtte mennyi mindent megtapasztalt már az életben. Most már jó, hogy nem csak
csalódni és meglepődni tudok az ilyesmin, de elfogadni is. Elfogadni azt, hogy bár szerepet
játszat bárki, bármilyen körülményben, de önmaga elől még sem bújhat el!

Hát igen,jó a végszód,de tulajdonképpen azért is hoztam fel
2010. október 08. péntek, 23:17 | Éva.   Előzmény

Hát igen,jó a végszód,de tulajdonképpen azért is hoztam fel több szempontot is az elfogadásra,mert erősen motoszkál bennem ,hogy esetleg ez komolyabb szerep ennél,és talán a férjének tanítja most az elfogadást,
aki viszont minden nehézség /feleség /ellenére már nagyon jól csinálja.
Ez csak egy megérzés,de ezért hoztam fel durva példának a sorozatgyilkost,hogy sohasem tudhatjuk a valódi okot,csak ,ha nagyon mélyre ásunk.
A felszín sokszor csalóka.Én ezért tartom nagyon fontosnak az elfogadás képességét,mert ezzel leginkább magamat mentesítem attól ,hogy hibát kövessek el,látszat szerint ítéljek,mert ennél sokkal mélyebbek és bonyolultabbak a dolgok.
Ezt már nem neked mondom,csak úgy zárógondolatként:)

Magam is hasonlóképpen gondolom. Köszönöm!
2010. október 08. péntek, 23:30 | Erka   Előzmény

Magam is hasonlóképpen gondolom. Köszönöm!

Én köszönöm neked a témát ,mert nekem is jó ha átgondolom a
2010. október 09. szombat, 0:14 | Éva.   Előzmény

Én köszönöm neked a témát ,mert nekem is jó ha átgondolom a dolgokat.
Örülök ,hogy beszélgettünk. /én nem leszek ,,amnéziás'':D/
Üdv: Éva

Kedves Évi! Megtisztelsz vele! Köszönöm! Üdv: Erka
2010. október 09. szombat, 10:08 | Erka   Előzmény

Kedves Évi!

Megtisztelsz vele! Köszönöm!

Üdv: Erka

Remélem más is hozzá fog szólni. Kíváncsi vagyok a
2010. október 09. szombat, 10:29 | Éva.   Előzmény

Remélem más is hozzá fog szólni.
Kíváncsi vagyok a különböző látásmódokra.
Mi itt ugyan ,,egységre'' jutottunk,de lehet hogy valaki olyasmit lát meg benne,amit mi nem ,és esetleg az is lehet ok.
Én kíváncsi lennék még más lehetőségekre is.
Ja ,és persze az lenne a legérdekesebb,ha ezt a hölgyet meg kérdezné az ember,hogy akkor most hogy is van ez?
Hát kíváncsi lennék a reakciójára?
Gondolom nagy csodálkozás,hogy : Mi van?:D

Remélem én is, hogy olvashatjuk más véleményét is. Lehet lesz,
2010. október 09. szombat, 10:45 | Erka   Előzmény

Remélem én is, hogy olvashatjuk más véleményét is. Lehet lesz, aki másképp látja.

Hát igen, ezen már én is gondolkodtam a hölggyel kapcsolatban.

Van egy érzésem, hogy még a férjének sem volt mindegy ez a viselkedés.

Ezért is irtam, hogy az esetleges bejelentkezésükkor magam is kiváncsi leszek,

hogy milyen lesz a beszélgetés.

Képzeld ebben a pillanatban jelentkezett be a férje, hogy elérhető.
Hát én nem hivom őket, de azért sem, mert épp sietek,mert mennem kell
valahová. Nem szeretek senkivel sem rosszban lenni, főleg olyannal, akivel
még eddig okom sem volt rá, de hát az élet már csak ilyen.
Néha a legjobb szándék is kevés, akkor meg csak marad az elfogadás.

Szép hétvégét Neked!

üdv:Erka

Miért lennél rosszban vele? Csak vetted a lapot:) Nem
2010. október 10. vasárnap, 0:53 | Éva.   Előzmény

Miért lennél rosszban vele?
Csak vetted a lapot:)
Nem ugyanaz...

Neked is szép hétvégét! : Éva

Ezt csak úgy általánosságban irtam. Végül is tényleg csak
2010. október 10. vasárnap, 9:59 | Erka   Előzmény

Ezt csak úgy általánosságban irtam. Végül is tényleg csak vettem a lapot.

üdv:Erka

Én is átéltem hasonló élményt, mindkét oldalról. Először
2010. október 10. vasárnap, 11:13 | szildiko1

Én is átéltem hasonló élményt, mindkét oldalról. Először nekem volt fontos valakinek a barátsága, emiatt gyakran kezdeményeztem, de hiába. Tény, hogy nagyon rosszul esett, magamban kerestem a hibát. Aztán megtapasztaltam a másik oldalt is - másnak volt fontos az én barátságom, és nekem kevésbé az övé. Amikor ez tudatosult, rájöttem, hogy nem feltétlenül az illető miatt zárkóztam el, hanem, mert engem már másfele vitt az érdeklődésem, más dolgok váltak fontossá. Egyszerűen elvesztettem az érdeklődésemet. Azért volt jó ez felismerés, mert a legközelebbi alkalommal már nem vettem magamra az elutasítás teljes terhét.

Szia Ildikó! Mindkét részről kölcsönös volt a barátkozó
2010. október 10. vasárnap, 15:01 | Erka   Előzmény

Szia Ildikó!

Mindkét részről kölcsönös volt a barátkozó szándék. Azóta történhetett valami vele.
Az az igazság, hogy valahol sejtem, hogy mi lehetett a baj. Ugyanis a nyaralás alkalmával
kiderült, hogy én itthon vagyok, sajnos betegség miatt. Bár azt is tudta, hogy én 3o évet
dolgoztam a szakmámban, s nekem lelkileg nehéz, hogy közel 5 éve egyik percről a másikra
teljesen megváltozott az életem. Szóval ő most ment el pár órás munkára, s lehet, hogy
most a család mellett hirtelen neki ez nagyon megterhelő. Ezért mondhatta nekem, hogy
sok a baj, "dolgozni kell!" Mondtam neki, bárcsak én mehetnék!
Valószinű, mivel nem "egy cipőben" járunk az ő szerencséjére, nem is tudja másképp
kezelni az én helyzetemet, mint valami "úri passziónak", nekem nem kell menni, neki
meg igen! Hát el kell fogadnom, hogy ő ilyen!
Szép vasárnapot!

üdv:Erka

Pitypang képe
Sokszor felnott fejjel baratsagokat kotni nagyon nehez. A gyerek
2010. október 11. hétfő, 12:45 | Pitypang   Előzmény

Sokszor felnott fejjel baratsagokat kotni nagyon nehez. A gyerekek osszebaratkoznak meg akkor is, ha nem egy nyelvet beszelnek, mi pedig akkor sem ertjuk egymast, ha egy az anyanyelvunk.
Furcsa amit az ismerosod tett, nem igazan lehet erteni, de szeretnem toled kerdezni, hogy szellemi szinten mennyire alltok azonos dobogon? Mert lehet, hogy a no szimaptikusnak tunt az elejen, a lityi-fityi duma nem sok intelligenciat meg IQ-t kovetel, de lehet , hogy alsobbrendunek erezte magat melletted, lehet, hogy nem erezte, hogy meg tud felelni mindennapi szinten a te szintednek. Na, persze, az is lehet, hogy arra gondolt most, o a nagy "karrierista no" mit tudna egy magadfajta otthonullovel elosztani, de ebbol is lathatod, hogy jobb, hogy nem letettek baratnok...
Velem is elofordult mar hasonlo eset, egy "baratnomet" hivtam fel es felvette a telefont valaki, o meg beordibalta(anelkul, hogy tudta volna, hogy meg nem szakadt meg), hogy "most nincs kedvem, hagyjon beken, menjen a..."A mai napig tagadja, hogy tudta, hogy en voltam, mikor rakerdeztem azt mondta, hogy az gondolta, hogy a fonoke(meg nagyobb eges lett volna)es nem akart bemenni szombaton dolgozni. Jelzem, mindig o volt aki hivott naponta es orakat tartott engem a telefon mellett(azert hivott mindig o, mert ingyen telefonja van es mindig mondta, en felhivlak), mert kicsi gyereke van es allandoan erdeklodott mit hogy kell csinalni stb...Persze, en azota sem hivtam, o meg hivott, de...bennem valami megszakadt...es azota sem lattuk egymast, tobb, mint fel eve, pedig addig havonta osszejartunk.
Ja, es ne adj isten, hogy feltse a ferjet...:), akkor meg plane tedd teljesen holtvaganyra a dolgot:)

Kedves Pitypang! Elgondolkodtatnak soraid. Most már nagyon úgy
2010. október 11. hétfő, 14:30 | Erka   Előzmény

Kedves Pitypang!

Elgondolkodtatnak soraid. Most már nagyon úgy érzem, hogy az együtt töltött idő
volt túl kevés ahhoz, hogy felismerjem, hogy a barátkozó szándék részéről pusztán a helynek és az
időnek szólt. Ott és akkor akart megfelelni társaságnak, férjnek, nekünk.
Magam részéről soha nem úgy barátkoztam, hogy kinek milyen a beosztása, rangja, végzettsége.
Bár elmondása alapján kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezett mint én, de ez akkor nem zavarta
a beszélgetésben. Nagyon hamar megtaláltuk a hangot egymással. Hogy belül valójában ő milyen
ember és mi az ami taszitja vagy vonza, ha valakit megismer, akkor ott nem került a felszinre.
Teljesen másképp viselkedett, mint a telefonban.
Tulajdonképpen már önmagában ahogy beszólt a telefonba az nagyon meglepett. "A mondjad, mit akarsz"
ott akkor sok mindent sejtetni engedett. Rögtön éreztem, hogy nem lesz nekem sem sok mondanivalóm
a számára. Közben pedig a férje ugyanolyan volt, mint akkor. Nem tudtam, hova tenni ezt az ellenkező
viselkedést. Hát arra meg gondolni sem szeretnék, hogy féltékeny legyen, hisz mindketten a férjeinkkel voltunk, s egyébként sem lehetett semmi oka rá. Ettől függetlenül lehetnek olyan tipusú nők, ha a férjnek szimpatikus valaki, akkor inkább ne barátkozzunk! Na, de remélem, hogy nem erről van szó!

Mindig tanul az ember. Ebből a történetből főleg azt, hogy alaposabban meg kell ismerni valakit
ahhoz, hogy tényleg elhiggyem még valaha barátok is lehetünk!

Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet!

További szép napot Neked!

Üdv: Erka

Feliratkozás Hírlevélre