Helyem a világban | Önmegvalósítás.hu

Helyem a világban

2009. március 04. szerda, 9:20 | Látogató

fogaskerek.jpg

Arról szeretnék beszélgetni veletek, hogy mit gondoltok, mi a helyetek a világban. Sokszor hallom és tapasztalom, hogy aki elkezd érdeklődni a látszat mögötti valósággal, az gyakran magányos. Én magam úgy érzem, hogy sok dolog vált számomra üressé, és jelentéktelenné azok közül, amikért a környezetemben élők küzdenek, és amik számomra fontosak, az ő szemükben jelentéktelenek.

Úgy érzem nem lehetek teljesen önmagam előttük, nem beszélhetek az én világképemről, mert csak értetlenség venne körül, ami értelmetlen vitákat eredményezne. A vitatkozás nem természetem, és bár másképp éljük meg az életet, attól még szeretem őket. Ezért csendben maradok. Megmaradok kicsit furcsa, kiismerhetetlen, de alapvetően rendes embernek számukra.

Milyen viszonyban áll a külső és belső világotok?
Hogyan élitek meg a mostani nehéz időket?

Mi a foglalkozásotok, amivel pénzt kerestek?
Kik a barátaitok?

Várom a véleményeteket.

jaguar képe
ugyanez csak másképp
2009. március 05. csütörtök, 18:53 | jaguar

Ugyanígy vagyok én is és ez néha(?) nagyon elkeserítő tud lenni. Nincs a(z egykori(?)) barátaim, ismerőseim között olyan, akivel érdemben ilyen témáról tudnék értekezni, viszont én meg nem nagyon tudom magamban tartani ezeket egy ideje.
Sokszor őrületnek tűnik ez az egész amiken az elmúlt hónapokban, években keresztülmegyek, átlátok összefüggéseket amiket az ismerőseim nem, fejlődök (a magam módján) míg mások nem.. Sokszor besokallok ezektől az egymásnak feszülő ellentétektől és inkább szívesen "visszatompítom" magam alkohollal. Ha meg ilyen állapotban társaságban vagyok, akkor vissza se tudom fogni magam és gyakran "spirituális tanító"-vá iszom-szívom magam, amit már én is unok. Szóval az utóbbi egy évben egyáltalán nem fogom vissza magam az ismerőseim között, voltam csendben eleget, évtizedeket, sokan persze most néznek igazán furcsán rám, míg a régi, csendes, primitívnek tűnő énemet fogadták el anno igazinak.
De hát nem tudom csendben végignézni ahogy számomra kicsit is fontos emberek óvodás módjára, "játékszabályokat" nem ismerve, kárt tesznek magukban vagy másokban gondolatokkal, szavakkal, tettekkel. Sokszor tudtukra adom, hogy rossz szabályok szerint játszanak, nem materiális világban élünk és hogy annak a "játékstílusnak" épp mik a következményei - hogyan is nézhetném végig ezeket szó nélkül?
Egyszóval a magány, elszigeteltség csak fokozódik.

Szerintem
2009. március 05. csütörtök, 20:53 | csaesz   Előzmény

Szia!

Szerintem mások sorsáért nem Te vagy a felelős, és ha tényleg szereted őket, hagyod, hogy saját hibájukból tanuljanak. Kérlek hidd el, hogy ők is fognak majd ugyanazon a szinten lenni, mint Te, legfeljebb nem ebben az életükben. És az is biztos, hogy Te is voltál ott, ahol ők, hiszen ez a feltétele annak, hogy most nagyobb osztályba léphettél. Lehet, hogy ők még azért "óvodások," mert nem éltek le annyi életet,mint Te. Lehet, hogy csak lassabban tanulnak. Ne bántsd őket ezért. Fogadj el mindenkit azon a szinten, ahol éppen tart. Szeresd őket úgy, ahogy vannak. Olyan ez, mint amikor egy kisbabára haragszol, mert nem úgy eszik, beszél és jár, mint mondjuk egy óvodás, az ovissal meg kétismeretlenes egyenletet akarnál megoldatni. Ugye, ez így viccesnek hangzik? Mert így természetes, hogy aki még nem tapasztalt, tanult eleget, attól nem várhatunk el szintjénél magasabb feladatot. Persze taníthatod őket, szelíden, ha ők is ezt akarják... Ha kíváncsiak a véleményedre... De az biztos, ha Te elfogadod az ő másságukat, ők is elfogadják majd a Tiédet, és nem leszel feltétlenül kirekesztve. De ha a barátaid között így sem érzed jól magad, őket bármikor lecserélheted... Szerintem.

(el)szívás
2009. március 05. csütörtök, 22:07 | cicóka (útkereső)   Előzmény

"Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oro-szlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
- Weöres Sándor

Szia Jagu ! Bizony a kereső embert nem nagyon érti a
2010. szeptember 26. vasárnap, 16:01 | Éva.   Előzmény

Szia Jagu !

Bizony a kereső embert nem nagyon érti a környezete,főleg ha már rá is jött erre ,arra.
Tudod miért ? Mert nem vagyunk egyformák /bizonyos értelemben/
A másik embernek szerinted miért kellene úgy gondolkodni mint neked.
azt Írod:

,,Sokszor tudtukra adom, hogy rossz szabályok szerint játszanak, nem materiális világban élünk és hogy annak a "játékstílusnak" épp mik a következményei - hogyan is nézhetném végig ezeket szó nélkül?''

Mihez képest,kihez képest? Lehet ,hogy az ő sorsa ,hogy azt élje meg,mert azt kell megtanulnia. Gondolod ,hogy meg kéne változtatnod bárkit is ,az lenne a helyes? Neked ez az utad,neki meg az.
Miért nem lehet ezt elfogadni,hogy mindenki olyan amilyen,és ennek oka van. Mélyen gyökerező szövevényes nem láthatunk bele teljesen,főleg ha magunkból indulunk ki.

Ha olthatatlan vágyat érzel,hogy segíthess másoknak,akkor ne a magad útját ,felismeréseit próbáld ráerőltetni,hanem azt felejtsd el egy pillanatra,és nézd meg ő hol tart ,mi a feladata,mit kell neki megélni,megcsinálni,megtanulni,és abban segítsd őt.
Ha nem így csinálod,folyamatosan csalódni fogsz.
Mindenki a saját sorsa kovácsa,a tiédből nem kér,azzal nem sokra megy.Ezt ne is vedd zokon.

Azt mondod magányosság,elszigeteltség...
hát nem mondanám,mert megkeresheted a ,,hasonlót'',és bár semmi bajom a kocsmákkal,de ott talán a legritkább esetben találhatod meg.Hacsak nem ,meg nem értett ,félreértett zseniket keresel ott:)

Ha fáj a meg nem értettség,keress olyan közeget ahol hasonlóan gondolkodnak,példának okáért ez az oldal.
Itt nagyon ritkán jelensz meg,pedig biztos kíváncsiak lennénk egy páran a gondolataidra.
Még leinni,meg ,,leszívni'' sem kéne magadat.

Üdv: Éva

Ademon képe
"...nem materiális világban élünk" Mit értesz ez alatt?
2010. szeptember 26. vasárnap, 19:08 | Ademon   Előzmény

"...nem materiális világban élünk"

Mit értesz ez alatt?

fehercsongor képe
Az " amerikai kultúrális kreatívok " - ról szóló rövidfilm
2010. január 22. péntek, 22:11 | fehercsongor

Az " amerikai kultúrális kreatívok " - ról szóló rövidfilm jutott eszembe .Ez is azt emeli ki hangsúlyosan , hogy az ebbe a csoportba sorolt öntörvényű alkotó szellemiségű emberek sok millióan szinte kivétel nélkül úgy érzik , hogy ők találták fel a spanyolviaszt , hogy életmódjukban , gondolkodásmódjukban , megélt felismeréseikben annyira különlegesek , hogy azt a környezetük meg nem értheti , ezért magányosak , legalábbis a különlegességükkel összefüggő életterületeken . Nekem ennek ellenére rokonszenvesebbnek és előremutatóbbnak tűnnek , mint a mindennapok mókuskerekében az álértékek megvalósításáért robotolók . Üdvözlettel : felacso

marcigazdi képe
Sziasztok, örülök a
2010. szeptember 24. péntek, 8:45 | marcigazdi

Sziasztok,
örülök a témának érintett vagyok benne én is.
6-8 éve kezdődött málam ez a változtatás iránti igény érdeklődés, több területre volt lehetőségem bekukkantani, néha mélyebben, néha csak a felületi szinten.
Az utóbbi évben felgyorsult minden, olyan technikára bukkantam, amivel elképesztő könnyen és hatékonyan lehet felismerésekre szert tenni, nézopontot változtatni, és ami a legfontosabb elengedni a dolgokat.
Eleinte fura volt mikor összeálltak a dolgok, rájöttem (néha rádöbbentem) összefüggésekre. És..igen a környezetem kezdett furcsán nézni rám(vagy én a környezetre...)
Mit, miért teszünk, tettünk, mi mozgatja a vágyainkat, mit tekintünk értéknek, milyen életszituációkat teremtünk magunknak stb... Nagyon anyagias világból hírtelen átkerültem egy más szintre.
Ebben a tempóban néha magam is azon kaptam hogy majd én tudom és megmondom hogy mi is a jó... Lássátok meg emberek mit is teszünk...tesztek !!!!! ÁÁÁÁáá :-)))
Na persze gyorsan le is szoktam róla.
Mindenki épp ott tart ahol lennie kell, azon a szinten amit be tud fogadni a felemelkedése során. És a hitem erről az, hogy ez így jó.
Az információk eljutnak akihez kell és akkor amikor kell.
Mindenki önmaga dönt.
Szerencsés vagyok amúgy a dolgaimban, a régi korlátozó hitek többségét sikerült átlépni, elengedni, könnyen sikerül "alkalmaszkodni" is - csak egy másik nézőpont kérdése :-)
Mondjuk a munkám területén és kapcsolati téren vannak elakadások.
A régi "anyagias" és amúgy sikeres foglalkozásom kevésbé tudott lekötni az utóbbi időben.
Kapcsolatok... hmm... érdekes... néha nehéz bekapcsolódni a klasszikus társasági beszélgetésekbe... inkább csak csöndben szoktam lenni, ami fura a régi önmagamhoz képest amit a környezetem "elvárt" :-))
Persze így is nagyon érdekes, ismerős tükröket, identitásokat fedezek fel, és érdekes látni amikor villongnak nekifeszülnek egymásnak ilyenkor :-))
Ugyanakkor kissé megnehezíti a "normál kapcsolat" kialakítását számomra (illetve jelenleg így hiszem)
Ti hogy álltok vele?

Helyem a világban? Ez egy naggyyon jó kérdés és csak egy nagy
2010. szeptember 26. vasárnap, 0:23 | Pancsula (útkereső)

Helyem a világban?

Ez egy naggyyon jó kérdés és csak egy nagy sóhaj jött ki belőlem.

Én kb. fél éve kezdtem el a változtatást az életemben, testemben, szellememben, s nagyon vegyes érzések töltenek el. Hol nagyon jó és úgy gondolom, megváltoztatom az egész világot, felnyitom mindenkinek a szemét, hogy : figyelj már oda magadra! törődj magaddal, az érzéseiddel! Néha meg úgy érzem, mindez hiába való, s "csak" magamra kell irányítanom a figyelmem.
Olyan nehéz, amikor olyannak szeretnék segíteni, felnyitni a szemét, akit nagyon szeretek, de nap mint nap rá kell jönnöm, hogy amíg ő nem akarja.....én hiába mutatom az utat. És az is lehet, hogy nem egy irányba tart az utunk. De így vagyok a környezetemben levő embertársaimmal is, barátokkal is, akiket idáig közel éreztem, most furcsán néznek rám?!
Lehet hogy tényleg csöndben kell maradni, kívülről figyelni, szemlélődni?

De akkor hol az én helyem a világban?
Mi is az én szerepem a világban? (van egyáltalán szerepem?)
Nem lehet az a válasz, hogy az önmagam megismerése és megvilágosodása "csak" ....

tvir képe
Nekem mindig inkább néhány közeli barát(nő)m volt és nem nagy
2010. szeptember 26. vasárnap, 10:19 | tvir

Nekem mindig inkább néhány közeli barátnőm volt és nem nagy baráti társaságom. Szerencsésnek érzem magam, mert az az egy-két ember, aki nagyon közel áll hozzám, valahogy hasonló úton indult el. Továbbra is értik, amit megosztok velük, a világszemléletünk sokban átfed.
Persze voltak olyanok is, akik közel álltak és valamiért egyre lazult a kapcsolat. Először küzdöttem a megtartásáért, úgy éreztem, hogy nagyban rajtam múlik (amit továbbra is hiszek, hiszen ápolni kell a kapcsolatokat), de aztán rájöttem, jobb elengedni, aminek vége.
Másik oldalról meg feléledt olyan rég elfeledett barátság, ami úgy érzem talán pont a közös világképnek köszönhetően egyre erősebb.
Szerintem ebben is hagyni kell a változást. Ha egy régi baráttal már egyre kevesebb a közös téma, nem tudja az ember igazán feltárni neki a lelkét, vagy azok a dolgok már nem érdekelnek, amik őt igen, lehet, hogy jobb hagyni a dolgot.
(Bár erre is van ellenpéldám, mert van egy nagyon régi barátnőm, aki nem igazán nyitott ezekre a dolgokra, de valahogy még mindig sok minden van a kapcsolatban.)
Olvastam nemrég egy könyvet (Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé), amiben egy külön fejezetet szentelt az írónő annak, hogy mi történik akkor, ha a környezete vissza akarja tartani az embert, mikor ő elindult egy átalakuláson... Amellett foglal állást, hogy az ember olyan barátokat válasszon, akik nem lehúzni akarják, hanem sarkallják a pozitivitásban.

Kevésbé bensőséges kapcsolatoknál én is sokszor megfigyeltem magamon, hogy ha nem is letagadom azokat a dolgokat, amiket hiszek, vagy csinálok, de nem hozom fel témának, hiszen úgysem értenék, számukra nem lenne beszédtéma... Gondolkoztam már ezen, hogy vajon ezzel meghazudtolom-e magam, de nem hiszem. Ha ilyesmire lyukadnánk ki, remélhetőleg úgyis felvállalnám, amit hiszek...

Ademon képe
Vajon mit is keresünk mi valójában? Valamit, ami minket nagyon j
2010. szeptember 26. vasárnap, 17:25 | Ademon

Vajon mit is keresünk mi valójában? Valamit, ami minket nagyon jó érzésekkel tölt el? Ez a valami, ami minket életerőssé tesz, és felruház minket az Élet képességével?
Nem lehet, hogy igazából az élethez való képességet keressük, mert nem bírunk vele? Úgy érzem, hogy a legtöbb kereső valamiféle belső gyengeségtől szenved, és ennek a kompenzáláshoz veszi fel a spirituális utat. A spiritualitás és ezotéria egy olyan hitrendszernek tűnik nekem, ami egy szebb világot vázol fel, de ez a világkép semmivel sem valósabb, mint a hétköznapi világkép. Valójában ugyanúgy álomvilág, csak jobban néz ki. Addig jó, amíg a kereső meg nem emberesedik, erősödik. Aztán persze erről is lehull a lepel.

Sokan a világképüket hirdetik, de szerintem ez nem bölcs dolog, hiszen a világkép (legyen spirituális vagy materiális) egy elképzelés világról, nem a valóság. Nem csoda, ha nem fogadják el. Azt mondanám, hogy bizonyítsa be, hogy úgy van, de itt megáll a tudomány :)

Mindenki azt lát a világegyetemben, amit akar, és ez egy szűrőként fog megjelenni az elméjében. Aki a szeretettel azonosítja az majd mindent a szeretet oldaláról magyaráz, és persze aki nem így tesz ő alacsonyabb szinten lesz. Aki a hatalom oldaláról, az majd a szeretetet fogja gyengeségnek nevezni... és csak sorolhatnánk. Bárhová helyezzük a középpontot idővel megjelenik majd az ellentét is.

szeges képe
Magam is úgy látom, hogy...
2010. szeptember 26. vasárnap, 17:49 | szeges   Előzmény

"Úgy érzem, hogy a legtöbb kereső valamiféle belső gyengeségtől szenved, és ennek a kompenzáláshoz veszi fel a spirituális utat."

De nincs ezzel semmi baj, hiszen legalább megkíséreljük felfedni és kijavítani saját jellembeli hibáinkat, gyengéinket, amit a "másik világban" nemigen tesz meg az ember.

Amúgy szerintem ez a Mi világunk sokkal nehezebb, de egyúttal izgalmasabb is...:)

hermess képe
H: Lássunk rá
2010. szeptember 26. vasárnap, 18:24 | hermess   Előzmény

A probléma abból adódik, hogy a belső értékrend megváltozik, sokkal finomabb, kiterjedőbb és kevésbé önző lesz, aki a szellemi fejlődés szakaszába lép. Igen ám, de a csak a spiritualitás fejlődési vonalán, az össze többi képessége (belső személyiségrésze) ezt nem követi párhuzamosan és ugyanolyan mértékben. Ezért önmagán belül is ütközés lép fel a különböző fejlettségű szintű részek között (kognitív disszonancia).

Nagyobb gond azonban a belső és a külső közötti ütközés, a harmónia elvesztése - a belső megemelkedett spirituális értékrend nem köszön vissza a világból, ezért nem találjuk a helyünket. Kinövöd a környezetedet, teljesen új ösvényt kellene taposni, de nincs meg a belső erő még hozzá.

Itt jön a csapda - válaszként még jobban előre futnak sokan, remélve a még magasabb spiritualitástól, hogy megoldja az életük minden problémáját. Holott csak fölerősíti mindazt, ami nincs rendben belül. Végső soron persze megoldja - addig fog benne szenvedni az ember, míg ki nem forrja magából. De szerintem a mi nyugati világunkban a helyes sorrend előbb a szembenézés lenne, és aztán megtisztulva lehetne kokettálni a spiritualitással.

Az önismeret, önmegvalósítás útja tulajdonképpen erről szól, még sem tesszük elég tudatosan.

szeges képe
Nagyon így lehet Hermess...
2010. szeptember 26. vasárnap, 18:35 | szeges   Előzmény

"...addig fog benne szenvedni az ember, míg ki nem forrja magából. De szerintem a mi nyugati világunkban a helyes sorrend előbb a szembenézés lenne, és aztán megtisztulva lehetne kokettálni a spiritualitással."

...mert ennek a hibának a levét iszom mostanában kegyetlen mohósággal.:)

hermess képe
H: Én is...
2010. szeptember 26. vasárnap, 19:06 | hermess   Előzmény

... ha ez vigasztalhat egyáltalán bárkit is. :DDD

Úgy látszik kitört rajtunk az ,,őszinteségi roham '' Én is
2010. szeptember 26. vasárnap, 19:48 | Éva.   Előzmény

Úgy látszik kitört rajtunk az ,,őszinteségi roham ''
Én is akkor kezdtem igazán mélyen magamba nézni,mikor egymás után haltak meg a szeretteim
/pedig már jócskán benne voltam a ,,spiriben'', ha szabad ezt így kijelenteni./

Aha, ettől félek én is. Az értékrendem már megváltozott, de a
2010. november 03. szerda, 21:07 | Pityu (útkereső)   Előzmény

Aha, ettől félek én is. Az értékrendem már megváltozott, de a személyiségem még a régi. Nem válok így képmutatóvá, aki bort iszik és vizet prédikál?
Hitet keresek, és vallási fanatikussá válok
Szabadságot keresek, és magamra kényszerítek valamit
Saját elvárásaimat magammal szemben másokon kérem számon

Ne félj, Pityu!
2010. november 04. csütörtök, 7:29 | pedael2 (útkereső)   Előzmény

Már érzed a különbséget, a kontúrt az igényed és a valóságos állapotod között.
A kettő közt lévő - most még félelmekkel teli, ismeretlen, tátongó - hiányt majd Te fogod megtölteni, mégpedig úgy, ha meg is tapasztalod, amit elméletben már jól tudsz...
Tanulsz, tudást szerzel.
Minden kis tapasztalati mozaik érlelni fogja Benned az egyre közeledő harmóniát, amely nem más, mint a Benned lapuló Isteni....isteni Szabadság....isteni Hit, maga a fényes derű!
Ekkor azonos lesz Benned az elmélet a megélt tartalommal: nem tudsz már "vizet prédikálni és bort inni", mert mindened tisztává és hitelessé válik.

Merj bátran tapasztalni Pityu! Gyere!

helyem a világban
2010. november 03. szerda, 20:43 | Pityu (útkereső)

Szerintem attól nem válhat valaki magányossá, mert elkezd foglalkozni a látszat mögötti valósággal. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy már eleve magányos, talán frusztrált, és ezért választ magának olyan elfoglaltságot, amiben kiélheti a magányát. Amíg alapvetően rendes az ilyen ember, addig nincs baj.
Vitatkozni az nem szeret, akinek nincsenek ütős érvei a saját elképzelése mellett. Ha valaki csendben marad egy vita során, sosem tudja meg hogy az ő érvei elfogadhatóak v. csupán tévedések, és korrekcióra szorulnak. Az a vita is lehet nagyon tanulságos, ahol igazat adunk a másiknak, és az sem eredménytelen, amelyikben végül is mindenkinek igaza van.
Én óvakodnék a csendes magányos önsajnálattól, mert az arroganciát takarhat. Az pedig mint tudjuk téve önértékelésből származik. A téves önértékelés pedig oda vezet, hogy azon dilemmázom, hogy az én intelligens kis gondolataimat pl. a látszat mögötti valóságról nem tudom megosztani senkivel, és senki sem ért meg engem, elmagányosodom.
Bocs, de elég sérülékeny vagyok, nem tudom mit zúdít rám ez a fórum. Félek

Mitől félsz? :) Szerintem itt senki nem akar rád semmi rosszat
2010. november 03. szerda, 20:47 | KatiPotter   Előzmény

Mitől félsz? :) Szerintem itt senki nem akar rád semmi rosszat zúdítani, többnyire itt mindenki segítő szándékból mondja el a véleményét, vagy akárhogy is, de rosszat zúdítani biztos nem. :)

Bocs, azóta már elolvastam a többi hozzászólást, eddig ezeket
2010. november 03. szerda, 20:50 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Bocs, azóta már elolvastam a többi hozzászólást, eddig ezeket nem láttam.

Feliratkozás Hírlevélre