Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.

Az egymilliárdos lottó nyeremény kapcsán egy régi kérdés jutott eszembe tegnap: Vajon mi lenne, ha az emberek egyenlően osztanák el a megtermelt javakat?
Milyen változást hozna ez az afrikai szegények életébe, vagy az amerikai gazdagabb rétegnek?
Mit kezdenének a többlet pénzzel a szegények?
Hogyan dolgoznák fel a forrás csökkenést azok, akik már hozzászoktak a kényelemhez, biztonsághoz?

Vajon mennyit keresnénk mi magyarok? Többet vagy kevesebbet az átlagnál?
Kezdjük is egy kis számolással:

/ Nem sok közgazdasági ismeretem van, így lehet, hogy nagyon mellé számoltam. /

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.