Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Ajaj hol is kezdjem igazából mindig kerestem valamit soha nem volt jó az életem és most is keresem az életemet.

Hogy lehetséges az, hogy egy egyén, egy személyiség elértéktelenedik a társadalom számára, akár végzetségtől, tapasztalattól függetlenül. Sőt, tovább megyek, hogy lehet, hogy értéktelenné válik a társadalom alkotta egyének, ember társai, barátai számára.
És, hogy lehet, hogy van aki, szintén végzetségtől, tapasztalattól függetlenül, mindig jó helyen van, jó időben, és az ember társai keresik a vele való kapcsolatot, kontaktust.
Gyakorlati szempontból, sok az álláskereső, és értéktelem a társadalom számára, nem kell sehová, sem a tudása, sem az ismeretei, sem a képességei.

Kíváncsi vagyok,mi történik az öngyilkosokkal(haláluk után)?! Megy a 'pokolba'?Mi az a pokol?....ott szörnyek vannak,meg forróság? Mi lesz valójában?? Várom az 'őszinte' válaszokat....ha egyátalán Őszinte az a válasz! Mert ugye Aki kommentelni fogja ezt a bejegyzést,,,az Csak tud valamit a dolgoról,függetlenül,hogy Igaz,vagy "gaz":)) Várom a válaszokat.

Aki még nem tud meditálni, annak leírom hogy mit kell tennie - ha beáll közénk - 2008.08.16-án 12:20 és 12:46 között. A linkhez képest azért módosítottam egy kicsit az időintervallumot, mert 12:46 után már nem lesz oly segítő hatású a meditáció, mint előtte.

Sziasztok!

Rábukkantam Sanyi egyik írására a témával kapcsolatban, de nem teljesen tiszta a dolog.

http://onmegvalositas.hu/mini/onismeret/10_kotodesek_elengedese

Mostanában azon dolgozom, hogy egy bizonyos rendszerhez való kötődéseimet elengedjem.
A cikkben említett 'ál-ezoterikus' megoldással láttam hozzá, energia szintjén kezdtem el elvágni a szálakat.
A kérdés: mi az 'igazi' megoldás ehelyett?

Köszi!

Szeretettel: Bochecha

Csányi Vilmos etológus az emberi agresszióról

a) Territoriális agresszió

Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

Hogyan lehet jól megélni az agressziót? Segítsetek.
Ugyanoda lyukadok ki mindig.
Elfojtom majd megjelenik valamilyen testi tünetként.Amit felismerek rájövök.
De nem tudom megfelelően kezelni,magam ellen fordítom ezt az energiát ami rombol.
Viszont valahogy helyre kéne tenni mert ez így nagyon nem jó.....
A kérdés hogyan?
Köszönöm a válaszaitokat.

Csak egy történet futott át rajtam, gondoltam megosztom:

Élt egyszer egy csodás gyógyító, aki a legkülönfélébb betegségeket is el tudta űzni a hozzá fordulókból, de csak olyanokból, akik önmaguk is tettek már azért, hogy a betegségük kialakulásának lelki okát megoldják. Ez a gyógyító ezt elsőre látta a hozzá fordulókban, kérdés nélkül tudta, hogy tud-e segíteni vagy sem, hogy tettek-e magukért az emberek, vagy sem.

Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.

Van akik szerint a nevetés a létező legnagyobb ajándék.
Színtiszta életöröm, életerő. Csodás gyógyulások történhetnek pusztán a sok nevetéstől. A legtöbb nagy gondolkodóból, bölcsből árad valami megmagyarázhatatlan derű , minden komolyságuk és nagyságuk ellenére időnként képesek spontán nevetni, akár hahotázni is. Ha nevetsz , megváltozik a világ , minden kinyílik !

Amikor beszéltem Vele, akkor legalább egy kicsit már éreztem rajta, hogy talán tényleg ő is szeretne velem találkozni. Ez furcsa érzéssel töltött el engem. Kérte, hogy szerdán mikor hazaérkezem, mindenképp hívjam fel. Intézi, hogy pénteken találkozhassunk. Addig a pillanatig, amíg szerdán fel nem hívtam, addig minden rendben is volt velem. A hívás után viszont megváltoztam. Elvesztettem a jelenlétet, mert átvette a helyét a remény és a bizonytalanság, hogy valóban találkozunk-e pénteken. Azt mondta, igen, találkozunk, bennem viszont még ott maradt a kétség, hogy na, vajon mi fog közbe jönni.