Sziasztok, egy számomra most nagyon fontos témában szeretném a véleményeteket-segítségeteket kérni.
A barátaimmal beszélgettem erről a dologról, 2 olyan barátnőm is van, aki érintett benne, és abból úgy tűnik, mintha nem igazán lenne megoldás, de szívesen megkérdeznélek Benneteket is, hátha valakinek van ellenkező tapasztalata. A kisebbik fiam most 10 éves és figyelemzavar problémái, olvasási nehézségei vannak már évek óta. Waldorf suliba jár, ami nagyon jó, de nehezen boldogul az olvasással, írással. Néha egész jó, néha pedig rémisztően nem megy, ez a gyakoribb.

Szépfiúm egy céges rendezvényen van ma este, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.

A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.

Előbb- utóbb talán minden szülőnek meg kell tapasztalni gyermeke kamaszkorát az összes szépségével és feszültségével együtt!

Szegény gyerek a "kisfelnőttkor" elején azt sem tudhatja, hogy mi történik vele, időnként vagy folyamatosan lázong mindenre és mindenkire. És életének szép pillanatai keveredik a dacos "csakazértsemmel".

A szülők meg.....

Adhatnánk egymásnak tanácsot, hogy hogy lehet a legjobban túlélni ezt az időszakot a szülőnek és a gyermeknek egyaránt.

Kata

KORUNK PARADOXON -gyűjteménye

Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk,
szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van,
többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk,
több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel,
több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk,

Több a szakértőnk, mégis több a problémánk,
több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.