Egy óra múlva indulok vidékre. Vasárnap este jövök haza, addig nem nagyon leszek gépközelben. Úgy éreztem, hogy ezt a kis szösszenetet, jelenséget amit megfigyeltem magamon, megosztom veletek, mert gyanítom :)) fenét, tudom, hogy mindenki küzd ezzel a jelenséggel magában. Talán jó gondolkodni valója lesz ez némelyeknek a hétvége unalmas pillanataiban :)))

Nagyon örülök, hogyha már ilyen jól megoldottál dolgokat... de tényleg szívből örülök neki.

De azért jobb ha tudomásul veszed, hogy az életben a dolgok azért nem ilyen egyszerűek.
Ilyen könnyen nem tudsz megszabadulni dolgoktól, régi szokásoktól, mert ők nem hagynak Téged szabadulni, sunyin, alattomosan visszatérve újra és újra megpróbálnak hátbatámadni.
Tehát fő az óvatosság és nem a meggyőződöttség (márcsak azért is mert az megmerevít és megkeményít)

Persze, persze nagy eredmény amit elértél, húzd ki magad, de tudd, hogy a következő próbáid sokkal kevésbé észrevehetően jönnek el az életedbe, akkor és úgy, ahogy nem is számítasz rá.
Miért?
Mert a földi életben a fény és az árnyék, az élet és a halál erői küzdenek egymással, s a felelősség és a döntés szabadsága a mienk, hogy melyiket szeretnénk/akarjuk éltetni.
A gyermekek hisznek abban, hogy a győzelem az övék, de a felnőtt, érett ember már tudja, hogy átmeneti sikereket érhet el egy-egy területen, de minden területen, minden győzelem nem lehet az övé, hacsak nem élvezi az égiek feltétlen támogatását a nap minden órájában, percében.

Az meg hogy "betámadott" valaki szintén csak azt bizonyítja, hogy nézz magadba mélyen és őszintén, hogy mennyi támadó erő rejlik még a tudattalanod mélyén, s vajh mivel/miért vonzottak be az életedbe támadódat...