Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

Változás előtt áll az életem.....

Már most tudom, hogy a következő 1 évben változni fog az életem....munka, magánélet...Természetesen elméletben én is tudom, hogy csak a változás állandó...és abban is hiszek, hogy minden változás értem történik.....mégis, amikor szembe találom magam a változással, akkor miért olyan nehéz?

Talán csak azért nehéz, mert még ismeretlen számomra a jövő?

Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.

A gazdagság nem egyenlő milliók, házak, villák és földek birtoklásával. Az igazán gazdagoknak nem csak a zsebükben vannak milliók, belsőleg is gazdagok- felelősségteljesen és szeretettel bánnak a vagyonukkal, és értelmes célokra fordítják. Ez természetesen csak azokra az emberekre jellemző, akik hajlandóak fejlődni. Ha viszont egy milliomos nem képes értelmesen bánni a vagyonával, a pénzenergia áramlása kedvezőtlen, negatív irányt vesz, és a pénz teherré válik, betegségeket okoz, sőt a fejlődést és a boldogságot is akadályozza.

Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.