Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Hinduizmus-Visnu Főisten Megtestesülései- 2. -Kurma-Avatar a Teknős inkarnáció

01-Avatar- Kurma, the tortoise, appeared in the Satya Yuga.Teknős inkarnáció.jpg

Az Istenek féltették pozíciójukat, ezért szerették volna megszerezni az-Amritát a halhatatlanság italát. Az ellen-Istenségek is ezt akarták, és egyre vakmerőben viselkedtek, még Visnu feleségét- Laksmit is elrabolták. A bölcs Visnu viszont előre tudta mi fog történni. Az Istenek mindenütt keresték az Amritát, s végül rájöttek, hogy a Déli-Tenger rejti azt. Tejóceánnak is nevezték, mely sok kincset relytett. Elhatározták hát, hogy kiköpülik ezt azt Óceánt. Mivel ez, óriási és nehéz feladat volt, szövetséget kötöttek az ellen-Istenekkel.

Tornádó-kapcsolat

Tornado3.jpg

Sziasztok,

Megint rég voltam erre, viszont gondoltam hozzátok kellene fordulnom tanácsokért, mert itt talán járt már valaki hasonló cipőben. Egy kritikus ponthoz érkezett az életem és nem tudom hogyan, milyen formában tovább.

Mit jelent a család?

A én kis elmémben a család azt jelenti, hogy van apa-anya és a gyerekek....és aztán nagyszülők....szóval vér szerinti kapcsolat....

Azt gondoltam egyszer én is megtalálom a párom, azt az egyet, Őt......és egyszer majd család leszünk....

Erre mit ad Isten? Beleszeretek egy elvált, kétgyermekes apukába..... Én, aki eldöntöttem, hogy az én párom olyan, mint én, független....várta az igazit, engem...és boldogan élünk míg a halál elválaszt. Az élet ezt másképp írta.....

Álmomban rájöttem, hogy álmodom

Egyik este rájöttem, hogy álmodom. Csak úgy, egyszerűen. Volt már ilyen. De akkor gyakoroltam rá, most csak úgy rájöttem.

Valami furcsaság volt, valakivel labdát dobáltunk egymáshoz, és amikor nekem dobták, mindig ketté vált a labda. Álmomban mondtam, hogy ilyen nincs. És akkor beugrott: ez nem más, mint egy álom. Gyorsan elkezdtem kipróbálni, amit az életben nem tudok. Pl: kézen álltam, átmentem a falon. Más nem nagyon jutott akkor eszembe. Vajon, mit próbálhatnék még ki? ;)

Segítsetek kérlek,ha tudtok!

Kedves Mindenki!

Nagy bajban vagyok. Megpróbálok rövid és tömör lenni,na és persze érthetően leírni,mi is a problémám. Életbeli-anyagi gondjaim vannak.Nem pénzt kérek,ötleteket a következőkhöz,amit itt most nyilvánosság elé tárok.

Albérletben lakom édesanyámmal,aki rokkantnyugdíjas,az ő nyugdíjából (51600.-HUF) és az én ápolási díjamból (20015.-HUF) élünk,+amit gyógyítóként kapok másoktól,itt ne gondoljatok különleges összegekre,ezek inkább másféle segítségek.
A probléma:

sablonok

Szerintetek hogy lehet kilépni a sablonjainkból? Mennyire tudjuk tudatosan kezelni azt, amit nem veszünk észre, csak mint egy mókuskerék tapossuk és a következő kört rójuk? Ezt érzem az életemben is és nem látom a fától az erdőt. De már azt érzem ezt tudatosan nem lehet megoldani. Valami plusz kell hozzá, hogy az AHA érzés rám törjön. De mi az? Vannak eszközök a kezemben. De úgy lehet az a legnagyobb gondom, hogy türelmetlen vagyok.

A hegedű, meg a vonója

Egyszer csak bevillant, megérkezett. Elkezdtem olvasni sorait, hogy vajon tényleg nekem érkezett e ez a kicsiny őszinte, és tiszta levélke. Hogy?Miért talált rám? S ír nekem, s hozzám, rólam, magáról. Ő sem érti, csak írni írnia kell a sorokat, s küldenie csak nekem csak titkon, csak szépen. csak némán, betűk nélkül. Keresem, kutatom, hogy mi is ő, és mi is én? Nem találjuk... de érezzük, ott hátul, messziről, s most egyre jobban előbbre s előbbre tolakszik a gondolatok tömegében, s igyekszik az első sorba. Jajj, csak meg ne érkezzék.

Élet

Hazatérés
2012. március 1., 13:12 ·

Sok sötét nappal, örök éjszakába fordulva,
Bent láttam magam egy kalitkába zárva,
Kitépték tollaim, felsértették szárnyam, vissza az odúba, már csak erre, csak erre vágytam.
Szomorú szívvel, és végtelen gyáván, bentről dobáltam bárkit, aki szeretettel nézett rám.
Gyűlöltem a napot, gyűlöltem a holdat, gyűlöltem mindenkit, és önmagamat téptem.
Mindenki kismadár, kinek dalol még a lelke, kinek nem halt meg még teljesen minden apró sejtje.
Kismadár, kismadár, álmodj velem kérlek, elviszlek én valahová, hol utazás az élet.

Tudatosan vagy ösztönösen?

A tudatossággal kapcsolatban szeretném, ha segítenél eloszlatni egy félreértést, vagy nem tudást, ami bennem van.
Rosszul gondolom azt, hogy tudatosak nem csak akkor lehetünk, ha mindent átgondolunk és tudjuk, hogy mit miért teszünk (egóból, vagy szívből)? Tényleg kell mindent elemezni az életünkben? Korábban ezt hittem, de rendre tévútra vitt.

Meditációs analízis

Miért történnek velünk szerencsétlenségek? Miért betegszünk meg? Miért veszítjük el szeretteinket? Miért pont mi, amikor mások boldogan élnek? Mindenkiben merültek már fel hasonló gondolatok nehéz pillanatokban. Ilyenkor gyakran elhangzik „Ez bárkivel megtörténhet.” v. „Ezt a sors akarta így.” Ezeket bizonyos élethelyzetekben nem értjük meg, aligha szolgálnak vigaszul. Jelenünkben korábbi cselekedeteink, tetteink következményeit éljük meg. Minden cselekedetünk erőhatást vált ki, s ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből „szövődik” a háló körénk.