Barátok, ismerősök otthonában járva régóta figyeltem, hogy bizonyos családokban nagyon "divat" kitenni a gyerekek, nyaralások képét. Akár az egész könyvespolc ezzel lehet díszítve, másoknál meg nem látni egyet se.

Mivel én soha nem hivattam még elő fotókat mondjuk a férjemről, vagy kettőnkről, azzal a céllal, hogy a lakást díszítse, volt hogy elkezdtem magamban keresni a "hibát", hogy vajon én miért nem rakom ki a képeket. Nagyon azért nem gyötört a kérdés, de mivel újra eszembe jutott, gondoltam megkérdezem a véleményeteket.

Sokáig agyaltam rajta, hogy miért érzem azt, hogy a spiritualitásban valami hiányzik? Nem érzem teljesnek legtöbb tanítást, de nem állt össze a kép, hogy miért.

Aztán beugrott.

A legtöbb tanító sokat beszél a pozitív dolgokról, a szeretetről, de alig esik szó arról, hogy veszélyes emberek és helyzetekkel szemben mi lenne a teendő. Pl. Ha valakit megtámadnak, vagy bántanak. Ha valakit meg kéne védeni, ha harcba keveredik valaki...stb.

Vajon mi a Kegyelem ? Érzés, állapot, vagy valami más ? Soha nem éltem át, csak nagyon szeretném. Vajon mindenki eljuthat ebbe az állapotba ? Ti mit éreztetek, amikor megtapasztaltátok ?
Nyilván szavakkal nehezen körülírható, vagy mégsem ?

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Az kopogtatott az agyamon miközben olvasgattam a bevonzásról, (amiket írtatok) hogy mi van akkor ha a nagy Ő-met, akár többen vonzzák.
Hiszen tudjuk , hogy a kollektív tudatnak mekkora ereje van, és a szubjektív abban helyezkedik el, része annak.

ÉS....

Szóval!

Mi van akkor ha azért nem tudom bevonzani a nekem járó jó dolgokat mert közben engem vonz valaki magához?

Nem örülök hogy ez eszembe jutott mert most ezen agyalhatok.

Segítség!!!!!

Kicsit olyan mint a kötélhúzás, ez jutott róla eszembe.