Tegnap délelőtt izgalommal készültem beteg barátnőmhöz Győrbe. Már több mint 2 hónapja nem láttam és már nagyon vágytam a vele való találkozásra. Vettem neki tulipáncsokrot, mert tudtam a kedvenc virága. Illetve, most jut eszembe, hogy nem tudtam!:-) Sőt, fel is hívtam a virágüzlet előtt a barátnőmet, sőt, nem is kellett... Döbbenet, hogy mennyire együtt rezegtem tegnap az Univerzummal! Csak gondoltam rá, hogy felhívom,hogy megkérdezzem, mi is a kedvenc virága beteg barátnénknak, de ő megelőzött és ő hívott fel, mármint a  közös barátnő.

Kedves Gabi, ismét szeretném leírni a tapasztalataimat, ami a múlt héten történt.

A fejfájásokról már beszámoltam.
A hét közepén Édesapám írt, hogy ha tudok, akkor segítsek anyagilag. Megírtam neki, hogy nem igazán tudok, mert így sosem fogom tudni visszafizetni a hiteleimet, stb. :( megírta, hogy igazam van és hogy bocsánat... azaz nem én lettem a "rossz gyerek". Én viszont szörnyen éreztem magam. Lelkileg tipródtam nagyon. Még a munkára sem tudtam odafigyelni. Azon aggódtam, hogy ha kér, akkor megint nagyon határidős már pár fizetés és tudnék adni...

Sziasztok, egy számomra most nagyon fontos témában szeretném a véleményeteket-segítségeteket kérni.
A barátaimmal beszélgettem erről a dologról, 2 olyan barátnőm is van, aki érintett benne, és abból úgy tűnik, mintha nem igazán lenne megoldás, de szívesen megkérdeznélek Benneteket is, hátha valakinek van ellenkező tapasztalata. A kisebbik fiam most 10 éves és figyelemzavar problémái, olvasási nehézségei vannak már évek óta. Waldorf suliba jár, ami nagyon jó, de nehezen boldogul az olvasással, írással. Néha egész jó, néha pedig rémisztően nem megy, ez a gyakoribb.