Egy nap elhatározta, hogy megkeresi Margit boltját, ami a város egy hangulatos bevásárlóközpontjában van.
Szerette ezt az üzletházat, annak ellenére, hogy ritkán vásárolt itt, a helynek volt varázsa, még ha nem tartozott is a felkapott üzletházak közé, talán pont ezért.
Pedig volt itt minden, órás, bank, kis kávézó, utazási iroda, bizsu, sokféle ruha, mackó bolt, könyves bolt, még sok más.
Kereste a fonalas boltot, ez volt Margit boltja. A neve Moly.
Kicsit eltévedt, közben megnézte a szép cipőket a másodikon, majd az esküvői ruhákat, bár nem állt szándékában férjhez menni.
Bámészkodás közben rengeteg ismerőssel találkozott, beszélgetett.
Visszament az elsőre és sétált tovább a portékák között.
Egyszer csak az egyik üzletajtó bejáratával szemben meglátta Margitot, egy fotelban ült és sálat kötött.
Benézett a helyiségbe, körben színes motringok, fonalak, kézzel kötött, zoknik, sapkák, ötletes ruhadarabok.
Hellyel kínálták és mivel nem sietett, leült egy fotelba.
Három kényelmes fotel várta a betérőket. Beszélgettek, közben emberek jöttek, visszahozták a kölcsönkapott kötőtűket, fonalat cseréltek vissza.
Majd egy idős hölgy tért be, körbenézet, kérdezősködött, és megállt az Margittal szemben és elkezdte mesélni, hogy éli az életét most és hogy élte akkor mikor még kicsik voltak a gyerekei, milyen volt a terhessége, hogy éltek mikor még élt a férje. Bizony ez már rég volt és meséli, mikor veszítette el a férjét és hogyan.
Leveti a kabátját, majd leül a fotelba és egyenesen Margitnak beszél és mesél.
Margit csendesen hallgatja, csak néha kérdez bele, már megszokta, hogy itt az emberek kiöntik a lelküket. Ez a csendes nyugalom hatja át az üzletet, így jönnek be megpihenni, kicsit felfrissülni a vásárlók. Mer ez a nyugalom szigete.
Bizony így telnek itt Margit napjai. Hol kötésmintát tanít, hol horgolást, van akinek kecske sajt receptet ad. Majd újra jön valaki, kipakolja a táskájából a múlt heti munkáit és sorra megmutatja mit kötött, a múltkor vásárolt fonalakból.
Margit polgármester a Veszprém környéki kis faluban, de főállásban ezt az üzletet vezeti.
Sokfelé dolgozott, az utóbbi években főként a kereskedelemben alkalmazottként.
Régi álma volt ez a bolt, ötven évesen teljesült az álma.
Látszik, hogy ez számára nem egy munkahely és nem csak hivatás, Ő itt egyszerűen otthon van.
Elhatározta, hogy újra divatba hozza a kötést és a horgolást, a kézimunkázást, bizony a kitartása sikerrel jár, mert az emberek jönnek, válogatnak a készletből . Ő segít, magyaráz, megmutat amit csak kérdeznek tőle.
Figyeltem, ahogy a vevőkkel bánik, természetes egyszerűséggel, minden kereskedői trükktől mentesen.
A régi boltok hangulatát idézi ez az üzlet, jó hogy vannak ilyen igazi boltok, de igazi boltosok nélkül nem lenne az ami.
Felüdülés erre a helyre betérni a profit orientált szupermarketek után.
Eszembe jutott milyen sokat kötöttem a nyolcvanas években, talán még újra rákapok erre a hasznos hobbira, párszor meglátogatom Margitot és teljesen megfertőz a lelkesedésével, gyönyörű, finom, puha fonalainak szeretetével.
Gratulálok! Ez egy igazi önmegvalósítás.