Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Az a jó, amit annak vélünk?

Előfordult már veletek is, hogy elterveztetek valamit, aztán, amikor megvalósult, kiderült, hogy nem is jó az nektek.
Pár példa:
Adott egy munkakör, munkahely, aminek utána járunk, szeretnék oda kerülni, mert úgy mértük fel, hogy az nekünk jó. Telik az idő és valahogy sikerül oda kerülni, arra a munkahelyre, abba a munkakörbe.
Aztán kiderül, hogy az áhítót munka, munkahely, egyáltalán nem jó és tévedés az egész.
Vagy:
Eltervezzük magunknak, hogy milyen társat, párt szeretnénk, talán még össze is írjuk, hogy milyen legyen külsőleg és belsőleg.

Ne légy telhetetlen!

Az alábbi videó eszembe, juttatta, hogy mi emberek mennyire telhetetlenek vagyunk. Nem elég nekünk az, ami magától megadatik, hanem sokkal de sokkal többre vágyunk, lehetőleg a mindenre!
De miért hajt minket a telhetetlenség? Miért nem elégszünk meg azzal, amink van, vagy csak egy kicsit többel?
Egyáltalán elérhető az a "minden", amit a telhetetlenségünkkel hajtunk?
Te is telhetetlen vagy? Miben?

"... a legnagyobb javaink maníából...származnak." mondja Szokratész

Amint a testben a genetikus anyag, a külső burokban pedig a mag nyilvánul meg, úgy az élet a hazafelé igyekvés kifejeződése. Otthonunktól távol találjuk magunkat. Igazi világunk leszármazottai vagyunk. Megfeneklettünk egy illúzió partján. Másképp fogalmazva: az emberi lény ösztönösen, veleszületett hajlamtól hajtva keresi az önkivületet, a bódulatot, fel akar töltődni túláradó energiával, törekszik a szimbiózisra, a szinergiára, a módusult tudatállapotra. Így idézzük fel "szülőföldünket". Feledékeny árnylények vagyunk, akik elnyomják magukban szülődöldjuk gondolatát.

Természetfeletti képességek

Mozifilmek, rajzfilmek, TV sorozatok, show-műsorok tömkelege szól természetfeletti, különleges képességekkel megáldott hősök és antihősök sorsáról.

Valóban igényük van az embereknek ezekre az emberi csodákra? Miért?

Lehetségesnek tartod eme képességek elérését, vagy az egész csak mese és szemfényvesztés?

Neked van esetleg valamilyen különleges képességed? Titkolod a környezeted előtt?

Mi lesz, ha egyszer szuperman-ek rohangálnak majd az utcán? Szerinted mekkora felfordulást okoznának?

Az összes negativitás eredete

Az negativitások abban határozhatók meg, hogy "valamit rosszul teszünk".
Amikor valami rosszat teszünk addig fogunk kellemetlen érzésekkel bírni
fizikai testünkben, amíg ténylegesen tovább folytatjuk a káros cselekedetet. Az
emberek hajlamosak arra, hogy becsapják magukat. Amikor rosszul tesznek
valamit, és ezt nem akarják elismerni, kényszeredetten jól próbálják érezni
magukat.
Ezt a folyamatot nevezzük szupressziónak, magyarul elnyomásnak. Ezzel az
elnyomással az alap szituáció nem változik, amit eddig rosszul tett valaki, az

Reménytelen szerelem

Nagyi azt mondta rá, hogy nem normális, mikor reggeli közben a nő vállára hajtotta a fejét, na jó, kicsit lejjebb.
Egyszerűen nem tudta a nőről levenni a szemét, nem tehetett róla. Órákig képes volt bámulni.
Nem érdekelte, ha meghallják mikor éjszakánként a nő ajtajához lopódzott, várt, hol türelmesen, hol türelmetlenül, egyszer majd kinyílik az ajtó.
De az ajtó zárva maradt. Ő remélt, majd változik valami közöttük.

Milyen az, ha magunkra találunk?

Kedves Barátaim!

Most eléggé titkolódzós leszek és nem egyértelmű, de mégis kérdezem általánosságban. Milyen érzés, amikor megtalálom Önmagam?

Boldogságkutatás - beszélgetés Bagdy Emőke pszichológussal

Keresgéltem a "boldogságkutatás" szóra a neten, kíváncsi voltam mit-hogyan kutatnak ezzel kapcsolatban.
Elszomorító.
Boldogtalanság lett rajtam úrrá, ahogy látom, milyen könnyen mossák össze a boldogság fogalmát az örömmel, jó közérzettel, felszabadító érzésekkel. 
Aztán belefutottam ebbe a beszélgetésbe, amiben annyi ... hallottam, hogy megint lehullott egy csillag az égről. Kár volt odavetítenem! De most már legalább a helyén van.

Élet

Hazatérés
2012. március 1., 13:12 ·

Sok sötét nappal, örök éjszakába fordulva,
Bent láttam magam egy kalitkába zárva,
Kitépték tollaim, felsértették szárnyam, vissza az odúba, már csak erre, csak erre vágytam.
Szomorú szívvel, és végtelen gyáván, bentről dobáltam bárkit, aki szeretettel nézett rám.
Gyűlöltem a napot, gyűlöltem a holdat, gyűlöltem mindenkit, és önmagamat téptem.
Mindenki kismadár, kinek dalol még a lelke, kinek nem halt meg még teljesen minden apró sejtje.
Kismadár, kismadár, álmodj velem kérlek, elviszlek én valahová, hol utazás az élet.