Van amit én döntök el! | Önmegvalósítás.hu

Van amit én döntök el!

Hozzászólások

4 hozzászólás
Ademon képe
De micsoda Isten akarata? Előtte azért érdemes megérteni
2011. március 06. vasárnap, 21:17 | Ademon

De micsoda Isten akarata? Előtte azért érdemes megérteni Isten-t, hogy legalább tudd, hogy minek rendeled alá magad. Vagy ne rendeld alá magad, esetleg lázadj, és légy teljesen önmagad. Biztos vagyok benne, hogy Isten ezt is megérti majd, és hagyja, hogy a saját utad járd. Ez se lenne rosszabb megoldás.

Isten, Én és az én akaratom!
2011. március 12. szombat, 15:43 | e-andi   Előzmény

Kedves Ademon!

Amikor elolvastam a megjegyzésed úgy éreztem megfogtál. Tényleg mi is Isten akarata? Minek is állok én ellen? Tisztáznom kellene magamban mi is Isten akarata? Aztán, ahogy ezen elmélkedtem, rájöttem mivel is megyek én szembe. Jelenlegi tudásommal azt hiszem, hogy Isten akarata = az „ÉN” akaratommal.

„ÉN” eldöntöttem milyen céllal, hova születek a Földre, mi az, amit szeretnék megtapasztalni és mit szeretnék tanulni. Amikor megszülettem ezt elfelejtettem. Megszületett viszont az „én”-em is. Az „én” jelenti jelen „én”-emet, akit e-andinak hívnak, Magyarországon születtem, vannak szüleim, munkám, ezzel azonosítom magam. Valahol viszont bennem él „ÉN” is. Jelenleg „én” nem ismerem az „ÉN”-t, nem állok vele kapcsolatban, legalább is nem tudatosan. Ezért csak „én” tudhatom, hogy mi jó nekem és mit szeretnék csinálni, hiszen „ÉN”-t nem is ismerem. Hogyan tudhatná „ÉN” hogy mi „én”-nek a legjobb. Nem tudom elhinni, hogy „ÉN” ezt jobban tudhatja. Ezért egész egyszerűen lázadok és járom az „én” utam. Addig fogok újra születni, amíg kapcsolatot nem találok „ÉN”-nel és „ÉN” és „én” együtt megyünk tovább az úton, egy az akaratunk és ez az akarat = Isten akaratával.

Azt hiszem az a megoldás számomra, hogy kapcsolatot kell létrehoznom „ÉN” és „én” között és akkor már nem akarok ellenállni, csak ráfeküdni a hullámokra és úszni az árral. Élvezni az utat, amit "ÉN" választott, legyen az bármi is!

Ademon képe
Isten akarata szerintem nem egy konkrét dolog, vagy bármi, amire
2011. március 12. szombat, 16:05 | Ademon   Előzmény

Isten akarata szerintem nem egy konkrét dolog, vagy bármi, amire irányul hanem maga az Akarat. Azt akarja, hogy legyen akaratod. Nem irányítani akar, hanem önálló valakit akar faragni belőled, aki olyan mint Ő. Végtelen, eredeti, egyedi szellemileg lelkileg és testileg, és ezek felett mindenképpen Szabad! Szabad, és nem behatárolt bármiféle program, megfelelés, dogma, babona, előírás vagy trend által. Istent sem befolyásolja senki se, hisz akkor önmaga isteni mivoltját korlátozná. Isten azt akarja, hogy az egész Univerzum mindenestül ott legyen bennünk, önálló, tudatos, felnőtt Embert akar faragni belőlünk, hiszen az élethez is ez legjobb megoldás. Azt akarja, hogy egyediek és eredetiek legyünk, nem erőltet ránk élet-szabályokat.

Isten soha nem mondja meg, hogy mit csináljál, csak akkor ha a segítségét kéred. Éppen ezért nem is büntet, vagy ítél, se nem erőltet rád karmát se, hiszen ezzel pont megsértené a szabadságod. Isten szemében semmi sem jó vagy rossz, legfeljebb ésszerű és szükségszerű. Még a legnagyobb bűnök is számára az egyén emberi tudatlanságát jelzik, és nem a gonoszságát. Olyan mint egy tökéletes szülő, tudja, hogy akkor a legjobb neked, ha a saját szándékod és akaratod szerint éled az életed. Szerintem ez az Ő akarata.

Aditi képe
Tökéletlenség és tehetetlenség kontra elengedés
2011. augusztus 13. szombat, 17:56 | Aditi

Kedves Andi!

Hasonló ellenállást az én egóm is gyakran produkált. Az utóbbi időben igyekszem úgy megoldani a problémáimat, hogy ha sikerül, nem gondolkodom annyit rajtuk, meg elemzem, honnan, miből származik az életemben, hanem, ha tudom, egyszerűen "megfordítom" a jelenséget, magyarul a megoldást úgy találok meg, hogy a dolog másik oldalát nézem, azt, ami valójában hiányzik a szemléletemből, és ha elkezdem gyakorolni, éppen azt az űrt tölti ki, amit az ego éreztet azzal a hozzáállással, amit gyakoroltat velem.

Ez nem mindig, de gyakran beválik.

Ebben az esetben én a tökéletlenség érzését kiváltom azzal, hogy megfigyelem és tudatosítom a Mindenség valójában tökéletes mivoltát, amely oly módon tökéletes, ahogy én még csak elképzelni sem tudom. Hogy mindennek helye és oka és következménye van, minden egyes csillagvárosnak, és szub-atomnak, és az univerzum ezt képes kezelni és egyben, egységben tartani a folytonos változásban is, amely akkora teljesítmény, amekkorára soha, egyetlen ember, vagy ember által készített szuperszámítógép sem lesz képes. Amely képesség, mindegy Istennek, vagy kinek a képessége, de túlmegy a mi kis elménken, és emberi képességeinken nagyon is, annyira, hogy valójában nem is érdemes foglalkozni vele, csak egyet jó tenni: csodálni, gyönyörködni és felismerni ezt.

Abban a pillanatban, hogy meglátom kicsiny magam egy csodálatos, lélegző, élő, és halhatatlan Univerzum tökéletesen illeszkedő részeként, hogy befogad, és helyet és engedélyt ad a létezésre, az életre és a halálra, még az akaratomnak is helyet adva, amint megértem, hogy az én intelligenciámhoz képest, micsoda érző és befogadó intelligencia az (nevezzük most így), amely erre képes: máris lelepleztem az egóm, aki igyekszik kirekeszteni magát, és engem, azt a látszatot keltve, mintha bármi gond lenne VALÓJÁBAN. Látom, hogy ha gond támad, megoldás is mindig van, ha képes vagyok kinyitni magam rá, és még a rossz is engem szolgál, ha képes vagyok meglátni és megérteni, és befogadni a tanítást. Ez olyan csodálatos és tökéletes, amit életeken át tanul az ember, ennél tökéletesebb világ nem elképzelhető. És én, ha engedem, ugyanilyen vagyok. Mert a része vagyok, de szabad akarattal: elfogadhatom,,vagy lázadhatok, vagy háríthatok, vagy nem láthatok: de ez az univerzum annyira tökéletes, hogy még a nem-látók is megtanulnak látni a végén, és a még a lázadók is megtanulnak szeretni. Mert a kör bezárul, és olyan a természete, hogy a legnagyobb sötétségben jön meg a legtökéletesebb és legnagyobb erejű fény. Bármit teszünk, bárhogy döntünk, a végén mégiscsak az Egység részévé válunk. Mert a valóság z, hogy ennek a tökéletes Egységnek a tökéletes részei vagyunk.

A tehetetlenség érzését azzal váltom ki, hogy megint csak felismerem az egóm azon kitartó törekvését, hogy mindenáron irányítani és kézben tartani akarjon dolgokat, és a kontrasztot, hogy ez mennyire is hiábavaló és nevetséges törekvés, amely nem vezet jóra. Hiszen, hogy is irányíthatnám én, a saját kis egyéni elképzeléseim szerint az egész életem, aminek valójában csak egy kis parány része vagyok? csak az a dolgom, hogy felismerjem: mi tartozik rám, és mi az, amit jobb, ha elengedek, hiszen, még ha bánt is, nem az én döntésem, éppen nem is tehetek érte, vagy ellene, nem rólam szól, csak egy hatás, amire azonban nekem éppen nincs hatékony befolyásom. Nem tudom megfordítani (egyenlőre :), az időt, vagy nem tudom meggyőzni a kígyót, hogy ne marjon meg, ha véletlenül a farkára léptem. vannak dolgok, amik történnek. Nem kell tehetetlennek éreznem magam, azért, mert nem tudok mindig mindenre hatással lenni, azt számomra "jóra " fordítani. Az élet nem lenne kalandos és tanulságos, ha nem lenne benne az a sok erő, amely minden ellenkező elképzelésünk ellenére egyszer csak előbukkan a semmiből, és ránk vicsorog. :) Azon kívül általában mindig van megoldás, vagy egy másik út, csak nem biztos, az erőket kikerülve, azok elől elbújva találjuk meg: lehet, h éppen szembenézve velük, kissé kellemetlen élmények árán, meztelen talppal a mocsárban bukdácsolva leljük meg, de megleljük, abban a pillanatban, ha feladjuk a tehetetlenség hamis illúziójának érzését, és felismerjük, hogy VALAMIT mindig tehetünk magunkért. Még a teljes, a totális kiszolgáltatottságban is. és soha nem kapunk olyan helyzetet, amihez nincs erőnk, tudásunk, leleményünk, képességünk a megoldásban - hiszen tudatosan, vagy tudat alatt mi magunk teremtjük a helyzeteinket, hogy felismerjük ezeket a képességeinket, hogy erőt, tudást, és leleményességet nyerjünk, azáltal, hogy felleljük ezeket önmagunkban.

Köszönöm, hogy felvetetted ezeket a kérdéseket, ezekkel az erőkkel én is újra és újra találkozom, és ilyenkor jó emlékezni, mi is a dolgom. :)

Remélem, neked is hasznodra van a tapasztalatom.

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre