Névnapi köszöntő! | Önmegvalósítás.hu

Névnapi köszöntő!

Hozzászólások

39 hozzászólás
fehercsongor képe
Csatlakozom .
2011. március 20. vasárnap, 10:27 | fehercsongor

Boldog névnapot kívánok . Üdvözlettel : felacso

:)
2011. március 20. vasárnap, 22:22 | Látogató

Nézd, hogy szökken, röppen az apró nép,
Hív ez a boldog kép, csudaszép zöld, puha bársonyos rét

Boldog Névnapot!
Szeretettel Andi

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nekem nem sokat jelentenek ezek az ünnepnapok.
2011. március 21. hétfő, 13:43 | Huszti Sándor -...

Köszönöm Nektek!
Aznap reggel kaptam sms-t, abból tudtam meg, hogy névnapom van.
Aztán egész napra el is felejtettem, mígnem este egy barátom megint emlékeztetett rá.

Nekem nem sokat jelentenek ezek az ünnepnapok. Nem tudok velük mit kezdeni, nem akarok csak azért örülni egy napnak, mert arra esik a névnapom vagy a születésnapom. Minden nap annyira értékes, amennyire azzá válik általam.
Ha születik egy felemelő lelki élményem, akkor ünnepnap számomra, ha nem, akkor munkás napnak tekintem.

Az ajándékokkal sem tudok mit kezdeni. Hál Istennek ezt már tudják a barátaim, nem vesznek nekem felesleges tárgyakat. Egy ölelésnek, egy mosolynak ilyenkor is jobban örülök, mint a haszontalan ajándékoknak. Ha valamire szükségem van, azt megveszem, úgyis én tudom a legjobban, hogy milyenre vágyom.
Persze a gesztus, hogy eszetekbe jutottam, az jól esik, de nem azért, mert névnap vagy szülinap van, hanem azért, mert tudom, hogy értékeltek, megbecsültök, szerettek engem.
Mivel ezt minden nap megtehetitek és meg is teszitek, így én is mindennap örülök Nektek! Ezt tudjátok, érzitek.

Andi a ,,Fény harcosához'' hasonlított,és akkor arra
2011. március 21. hétfő, 14:00 | Éva.   Előzmény

Andi a ,,Fény harcosához'' hasonlított,és akkor arra gondoltam,hogy de jó lenne,/ha a Fény harcosa vagy/,akkor a névnapod ürügyén kisütne a Nap:)
És lőn! Ma már verőfényre ébredtem:)
Én meg ezt köszönöm.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nincs mit, nem én voltam. Csak megjegyzésként: Ez a fényharcos
2011. március 21. hétfő, 19:44 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nincs mit, nem én voltam.

Csak megjegyzésként: Ez a fényharcos szó nekem eléggé ellentmondásos. A fény nekem inkább tudatosságot mutat, míg aki harcol, az még valamivel igencsak hadilábon áll. Asszem, nem szeretnék fényharcos lenni, de azért köszönöm Andinak a gesztust! : )

Hát nekem is elég ellentmondásos,de ez az én bajom:) Olyan
2011. március 21. hétfő, 21:00 | Éva.   Előzmény

Hát nekem is elég ellentmondásos,de ez az én bajom:)

Olyan érdekes ez a folytonos szinkronicitás itt az oldalon,mert épp ma volt egy beszélgetésem /vitám:)/ a párommal erről a harcos dologról.
Ő ilyen hindu-buddhista úton van és váltig állítja ,hogy az ember örökös harcban áll magával,mert folyamatosan le kell győzni dolgokat magában,és el is mondta szépen egészen a megvilágosodásig,hogy még a saját lelkemet is le kell győznöm,mert még az is ezt a szanszárai létet akarja.
Azt mondja nem véletlen,hogy még a Buddhizmus is ksatria /harcos kaszt/,hagyomány.

Hát én értem ezt,csak egyet nem értek vele,mert én semmit sem harccal oldottam meg. Sohasem harcoltam semmi ellen,hanem belátással befogadással oldottam meg a dolgokat.
/már amit meg tudtam oldani:D/
Szóval ezeknél a témáknál valahogy nekem is ellentmondásos a harc...
Van ez a ,,békés harcos''kifejezés is. Hát ez is meghaladja valahogy az ,,értelmemet'':)

Ademon képe
Hát ha harcolni kell, akkor harcolni kell. Viszont nem kötelező,
2011. március 21. hétfő, 22:03 | Ademon   Előzmény

Hát ha harcolni kell, akkor harcolni kell. Viszont nem kötelező, levegőt venni sem az... :) A harc nem szégyen vagy tudatlanság, pusztán azt jelzi, hogy nem vagyunk mindenhatóak, hogy mindent anélkül oldjunk meg. Én szeretem a harcot bizonyos esetekben :)

"...hogy még a saját lelkemet is le kell győznöm,mert még az is ezt a szanszárai létet akarja..."

Akkor ki akarja a Nirvánát? :) Néha nehéz kiigazodni a Buddhista filozófián, amikor folyton menekülnek a szamszárából... hogy mi bajuk van vele...? Gyertek csak vissza... gyávák! :D

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A fényért, tudatosságért nem hiszem, hogy harcolni kellene
2011. március 21. hétfő, 22:36 | Huszti Sándor -...   Előzmény

A harcnak én sem vagyok ellene, amikor szükség van rá, akkor belemegyek - többnyire.
Viszont a fényért, tudatosságért nem hiszem, hogy harcolni kellene. Ahogy Éva írta, ezek nem összeegyeztethetőek. - szerintem.

Mennyire mások vagyunk! Egy idézetet is tudunk másképp
2011. március 21. hétfő, 21:28 | e-andi   Előzmény

Mennyire mások vagyunk!

Egy idézetet is tudunk másképp értelmezni!

Számomra a fény a fényt jelenti, ami jelenthet tudatosságot is. Számomra a fény harcosa az, aki azért harcol, hogy megmutassa az embereknek a fényt...vagyis ez egy pozitív harc, számomra!

Kedves Sanyi!

Engedd meg, hogy az Utolsó könyv című blogodból idézzek:

Idézet kezdete.....

"Arjunának a trónját kell megvédenie a saját rokonai, barátai, ismerősei ellen. Ezért kétségek gyötrik, hogy harcoljon ellenük és azzal bűnt követ el, vagy engedjen a trónbitorlóknak és akkor nem követte a dharmáját?! / Dharma ~ feladat, kötelesség /

Krishna azt mondja:
"Teljesítsd a kötelességedet, mert semmi sem illik annyira a született harcoshoz, mint a derék csata..! De ha kitérsz a harc elől, holott rendelt kötelességed ez, bizony, akkor bűnt követsz el. ... Ne önző célokért, ne hatalom és diadal vágyából emeljed a fegyverzeted, hanem azért, mert a kifürkészhetetlen sors erre a helyre állított, és kötelességed parancsol a harcba.
Ne várd az eredményt, a helyes cselekedet vezéreljen, nem pedig a gyümölcse amelyet az hoz majd. Önzés ne kapcsoljon soha semmi tetthez, szabadon szilárdan cselekedjél, mert csak a silányak munkálkodnak azért hogy jutalmat nyerjenek."

Vagyis ha az a dolgod, hogy harcolj, akkor tedd azt, és ne foglalkozz mások véleményével, erkölccsel, jutalommal és büntetéssel. Tedd azt, ami helyes és hagyd el, ami szerinted jó!
Helyes az, ami elrendeltetett, ami az út, aminek lennie kell!" Idézet vége....

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Persze előfordulhat, hogy valakinek az a dharmája, hogy a fény
2011. március 21. hétfő, 22:22 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Persze előfordulhat, hogy valakinek az a dharmája, hogy a fény felismertetéséért harcoljon, de a szabad akarat miatt szinte biztos, hogy el fog bukni! Aki felnőtt arra, hogy befogadja a fényt, az harc és meggyőzés nélkül is be fogja fogadni azt.
Aki még nem képes erre, arra viszont semmilyen erőszak nem fog hatni!

Remélem nem úgy értetted, hogy Arjuna a fény harcosa lett volna, mert neki a dharmája volt a harc, ezért kellett harcba mennie a rokonai, barátai ellen. Ennek meg ugye nincs köze a fényért, tudatosságért való harchoz.

Vannak, akik valóban fényharcosoknak tartják magukat, egész életükben azért küzdenek, hogy másokat felébresszenek. Csupa küzdelem az életük, a végén több kudarccal, mint sikerrel. Sajnálom Őket.

Ademon képe
Szerintem nem lenne okos dolog, kizárni valamit a tudatosságból
2011. március 21. hétfő, 22:38 | Ademon   Előzmény

Szerintem nem lenne okos dolog, kizárni valamit a tudatosságból azért mert az állítólag nem visz előbbre minket. Én azt látom, hogy mindennek van értelme, aki meg azt mondja, hogy nincs az meg még nem tapasztalta meg a benne lévő igazságot.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Most miről beszélsz? Mit nem lenne okos dolog kizárni?
2011. március 21. hétfő, 23:19 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Most miről beszélsz? Mit nem lenne okos dolog kizárni?

Ademon képe
A harc lehetőségét, vagy szükségességét. Kerülhetsz olyan
2011. március 21. hétfő, 23:28 | Ademon   Előzmény

A harc lehetőségét, vagy szükségességét. Kerülhetsz olyan helyzetbe, akaratod ellenére, és ha akkor elvi kérdést csinálsz a dologból, akkor neked lesz rosszabb.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Mitől lesz rosszabb? Mert elveszítem az életemet? Vagy mert
2011. március 22. kedd, 0:18 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Mitől lesz rosszabb? Mert elveszítem az életemet? Vagy mert elveszítek valamit, ami amúgy sem az enyém? Nem látod ezekben a tanítást?

Adott helyzetben valószínűleg még én is ösztönből cselekednék és megvédeném magam, harcolnék azért, amit a magaménak tartok.
De ha eszemnél vagyok, akkor elengedem, aminek mennie kell.

Aditi képe
Mert ha úgy akarja a sors (szellem), akkor úgyis visszakapod, ha
2011. március 22. kedd, 0:52 | Aditi   Előzmény

Mert ha úgy akarja a sors (szellem), akkor úgyis visszakapod, ha meg nem, akkor meg minek meghosszabbítani a küzdelmet?

Ez is egy hozzáállás.

De amikor bántalmaznak, nem csak az életem lehetőségét védem, hanem pl. a testi épségemet is. és a lehetőséget, hogy a gyermekemnek legyen egy ép anyja, aki felneveli.

vagy ezekről ugyanazt gondolod, amit az előzőekről? Hogy a sors eldönti? Nekünk "csak" az a dolgunk, hogy odatartsuk a másik arcunkat ezzel a bizonyossággal, és akkor pontosan úgy lesz minden, ahogy "lennie kell"?

és mi van, ha mégsem tudjuk közben ezt a bizonyosságot érezni? (nyilván, mert félünk, még ha tudjuk is mi a dolgunk)

Akkor előfordulhat h hagyjuk magunkat simán lemészárolni, és ráadásul úgy halunk meg, hogy közben nem vagyunk teljesen jelen.

A harcban legalább jelen lehetünk.

Ne érts félre, tudod, honnan jöttem, a rózsaszín világomba nem fért bele semmilyen formájú erőszak. de rájöttem, h az hamis világ volt, és számtalanszor hagytam szimbolikusan legyilkolni magam.

Szóval nem vagyok harc-párti, de önfeladás párti még kevésbé, és nem tudom, mitől lehetne akkora belső erőm, amely tiszta tudattal lelne egy egy olyan szituban amiben erőszak ér.

És egyáltalán hol a határ,

akkor ha igazán bölcsek vagyunk, akkor minden erőszakos által hagyjuk magunkat félrelökni, megerőszakolni, bántalmazni, megöletni, lökdösni, és megtenni, amire kényszerítenek, mert úgysem a miénk semmi? Sem az életünk, sem a testünk?

Ezért hagynunk kell szenvedni mások által?

Tényleg érdekel ez engem.

A jógik azt mondják, a testet mindenképpen meg kel védeni és csak az emberi játszmákban nem kell védekezni. Ezért vannak a harcművészetek, ahol nem támadnak ideális esetben, de tudnak védekezni.

vagy ilyenkor valójában csak a félelmeinkkel küzdünk, azok manifesztációival, és ha feladjuk a küzdelmet, tudatossággal, akkor az elvileg feloldja?

Namaszte

Ademon képe
Most erre mit mondjak? :) Inkább a halálba menekülsz, mert van
2011. március 22. kedd, 0:59 | Ademon   Előzmény

Most erre mit mondjak? :) Inkább a halálba menekülsz, mert van egy gondolatod arról, hogy a harc nem helyes? Mi irányít téged ekkor? A belső szabadságod, a tudatosságod vagy a beléd nevelt elveid, amelyek megmondják neked, hogy mi a helyes mi nem?

Számomra ennek az tanítása, hogy miként irányít egy embert egy "magasztos" gondolat a józan ész helyett :)

Ádám ,ez itt a lényeg: ,,Adott helyzetben valószínűleg még én is
2011. március 22. kedd, 1:09 | Éva.   Előzmény

Ádám ,ez itt a lényeg:

,,Adott helyzetben valószínűleg még én is ösztönből cselekednék és megvédeném magam, harcolnék azért, amit a magaménak tartok.
De ha eszemnél vagyok, akkor elengedem, aminek mennie kell.''

Na most egy megvilágosodott embernek ezt értenie kéne,ha az én irányítja,akkor reflex az életért,de ha az Én az ,,úr'' már,akkor menjen,aminek úgy is mennie kell már.
És azon csodálkozom,de már sokadszor,hogy ezt pont te nem érted?

Ademon képe
Én értem... szerintem te nem érted :) Szerinted minek van az a
2011. március 22. kedd, 1:17 | Ademon   Előzmény

Én értem... szerintem te nem érted :) Szerinted minek van az a reflex?? Gonosz ösztön, reflex aminek az a célja, hogy itt tartson a tudatlanságban? :)

"menjen,aminek úgy is mennie kell már"

Mennie kell? Kell? Tényleg kell, vagy ez pusztán a könnyebb megoldás mert jobban megfelel a spirituális szabályzatnak? Mi az mi az itt irányít téged valójában? A valóság, a jelen pillanat, vagy csak egy hiedelem arról, hogy mit kell?

Értelek én, csak azt látom, hogy háttérben nem az igazság beszél belőled, hanem valami nagyon más...

Itt két nézőpont van.Egyfelől van az életünk,amit én tisztelek
2011. március 22. kedd, 1:47 | Éva.   Előzmény

Itt két nézőpont van.Egyfelől van az életünk,amit én tisztelek szeretek,élvezem a létet,és egyébként a Buddhizmus sem úgy érti a szenvedést,ahogy mi szó szerint vesszük,meg a kereszeténységben sem azt jelenti a siralom völgy,hogy itt csak szenvedünk,hanem azt hogy meg fogunk halni,és ez igaz is.Tehát szó sincs arról,hogy én ne szeretnék élni,nagyon is élvezem a teremtést,de attól még beláthatom ,amit be kell látnom ezzel kapcsolatban.
Tehát az ember választhat,hogy így akarja leélni az életét,és újra és újra,vagy fel akar ebből ébredni.
A második verzió,hogy menjen ,aminek mennie kell,az már bizonyos értelemben egy felébredett álláspont,tehát azt már az mondja,akit nem ezek a dolgok kötik már,hogy pénz,házam,életem,stb...mert ezek mind mulandó dolgok.
Ezen egyszer már kiakadtál,és ezt meg én nem értem a részedről ez hogyan lehetséges?
Ha te már megtapasztaltad azt az Igazi Valódi Létezőt,
akkor hogyan lehetsz megütközve ezeken a dolgokon?

,,Értelek én, csak azt látom, hogy háttérben nem az igazság beszél belőled, hanem valami nagyon más...''

Hát látod ez is mekkora butaság?:) Milyen igazságról beszélsz,a tiédről,aminek nem felelek meg? Ezt megint csak nem gondolhatod komolyan?
És tudod mit ,most az villant be hirtelen ,hogy te tulajdonképpen azért óckodsz,tiltakozol ezek ellen a dolgok ellen,mert félsz. Félsz a veszteségtől,mert azt hiszed elveszítesz valamit:) Ezek csak a kötöttségeid.Ha nem tudsz
lemondani,soha nem leszel szabad.

Ademon képe
Jó, mindegy... Inkább nem folytatom, mert soha nem lesz vége.
2011. március 22. kedd, 2:18 | Ademon   Előzmény

Jó, mindegy... Inkább nem folytatom, mert soha nem lesz vége. Nem értjük egymást, van ilyen :P

Aditi képe
Ez nem egy elv Ádám, Jézus is ezt gyakorolta,
2011. március 22. kedd, 11:06 | Aditi   Előzmény

nem egy gondolat alapján cselekedte az erőszakmentességet, hanem egy belső erővel, egy olyan energiával, amitől elolvad a vas.

(Ennek ellenére állítólag megfeszítették, de ez a sorsa része volt, és ezt tudta - többek között abból, hogy ott nem volt elég az Istentől kapott energiája, az őszinte önfelvállalása, a hallgatása, vagy az őszinte feleltei Pilátus előtt - bár Pilátus azért megbillent tőle, meg Kajafás is. Érezték h valami nagyon csúnya dologra készül az egójuk és próbálták egymásra kenni a felelősséget.)

Szóval ő végig élt egy nem túl hosszú életet amiben egy olyan világban, ahol kiéleződött a gyűlöet, az elnyomás, a nyomor stb. képes volt minden nélkül, szó szerint csak szeretettel élni - mert ez volt a dolga, és így tanította. Aztán amihez ez nem volt elég, és kinyírták, azt hagyta ő is. Nem védekezett, ahogy addig sem. Mert ahogy a Sanyi írta, azt úgysem tudta volna elkerülni.

Nekem csak azért vannak kérdéseim ezzel az egésszel kapcsolatban, mert mi nem vagyunk közel sem Jézusok. Talpig emberek vagyunk, és ha nem védjük meg amink van (bár szellemileg egyetértek azzal, hogy valójában nem a mienk), akkor nem csak magunkkal szúrúnk ki hanem pl. a családunkkal is.

Igazából nem találom ebben az igazságom (azt, amelyiket tudatosan élném legszivesebben jelen állapotomban), legközelebbinek még talán a jógik nézőpontját érzem, hogy tanuljunk meg lelklieg falak nélkül lenni, az épp elég feladat a hatalmas európai egóinknak a testünket meg tanuljuk meg megvédeni.

Ha meg olyan összeütközés talál meg minket, amely az életünkre tör, ott szerintem súlyos karmák vannak a háttérben, és valószínűáleg törvényszerű. Hogy ott mit kell tenni: hát nem tudom. Érzem, hogy a gyilkolás és egyáltalán egymás bántalmazása olyan igaztalan végsősoron, ráadásul nem is old meg semmit, mert az egyik oldalon ugyan életben maradsz, a másikon viszont elveszejtel egy életet.

De azt hiszem, ha valaki bántani akarja azt, akit szeretek, megvédeném.

Régebben egy kép ugrott be nekem erről a szituról, most is előttem van: egy pincében kuksoltunk egy háborúban, és valahogy letalált egy ellenséges katona. Kezemben volt egy fegyver és velem volt a családom, persze férfi, az nem. (ilyenkor persze nincsenek ott a férfiak ... :) Szóval elképzeltem mit tennék, ha rám szegeződne a másik fegyvere, vagy a gyerekemre. És belül úgy döntöttem, lőnék. És nem haragból, vagy bosszúból, vagy bármilyen elgondolásból.

Egyszerűen, valahogy egy olyan érzettel, hogy nem engedhetem meg neki, hogy azt tegye, amire készül. Ha hagyom magam lemészárolni, én sem vagyok jobb őnála. Lehet h akkor sem ha lelövöm.

Szerintem itt is valahogy a belső megélés számít. Lehet h ezt is lehet tiszta lélekkel tenni, bármi furcsa, mint ahogy egy szenvedő állatot megszabadítunk a kínjaitól.

Szerintetek?

Namaszte

fehercsongor képe
Szenvedő állatot megölni lelkiismeretfurdalás
2011. március 22. kedd, 12:07 | fehercsongor   Előzmény

azon szint fölött ,ahol már van lelkiismeret , mert nem tudhatom , hogy nem lett volna - e bármily csekély esély az életben maradására .Biztonsággal dönteni még egy szinttel feljebbről lehet , a segítés , elpusztítás , és a sorsára hagyás között , ahol már az eszközök ( a segítéshez ) , információ , és távlat (következmények ) rutinból megvannak .
" ha meg olyan összeütközés talál meg minket,amely az életünkre tör "akkor a minden eszközzel való védekezés , eltérítés jogos és erkölcsös és természetes . Ha szeretet van bennem , akkor a gyilkosomat is szeretem , de ez önfeláldozást csak nagyon speciális esetben javallja , többnyire inkább meg kell próbálni megmenteni önmaga gonosz tettének a következményeitől .
Valóban lehet tiszta lélekkel ölni, de sajnos az , hogy vagyunk - e elég fejlettek és döntésképesek ehhez , az csak utólag derül ki szembenézve a befejezett tettel , és még ott is sokszor csak azért nincs lelkiismeretfurdalás , mert az illető még arra sem elég érett .Namaszte felacso

Aditi képe
A harc jelenségének szellemi háttere
2011. március 22. kedd, 13:49 | Aditi   Előzmény

Igen , azt hiszem lehet tiszta lélekkel ölni, abban az esetben ha olyan tudatállapotban tesszük, amely mentes az érzelmektől (legalábbis a tett megtételét illetően) a félelmektől (ugyanígy), szóval, amikor abszolút tisztán érzékeljük a valóságot, és tudatában vagyunk, hogy nem csak magunkat mentjük meg a pusztulástól, hanem a másikat is attól, hogy tudatlanságból öljön. És nincs más megoldás. Biztosan. (például a lovakat lelőtték a sivatagban, ha eltört a lábuk, és tudták, hogy elképzelhetetlen hogy elvigyék magukkal a legközelebbi településig, mert mondjuk menekültek, vagy a maguk, családjuk épségét kockáztatták volna azzal, ha ott maradnak és várják a jószerencsét, miközben a ló haldoklik, esetleg egy idő után, víz hiányában ők is. )

Most megértettem valamit, köszönöm, Csongor.

Néhány éve elmesélt egy spirituális tanító egy előadáson egy mester-tanítvány tanmesét, amelyben a mester különböző gaztetteknek látszó tetteket követett el, amin a tanítvány totál kiakadt és végül ott akarta hagyni mesterét. (lopás, egy ház leégetése, és ölés). A végén kiderült, hogy mindegyiket tudatosan és tiszta lélekkel, tudattal tette, nem csak tisztán látva a helyzetet, amibe a tette tökéletesen beleillet, és megoldotta azt, hanem lelkileg is tisztán.

Így tanította a tanítványát arra, hogy a cselekedetek mögötti világ az, mi igazán számít. A belső világ, megélés.

Bármit meg lehet tenni, ilyen és olyan szándékkal, megéléssel, de a cselekedet és következményei ettől a belső megéléstől, a tudatosság szintjétől függ, és nem magától a tettől.

Én ezért nem szeretem az erkölcs szót, mert az szintén egy rendet, egy kinyilatkoztatott "jót" jelent, egy látszatot, egy manifesztációt, egy szabályrendet, ami a valóságban, így nem létezik.

A valóság a belső megélés, a tudatosság, amivel végrehajtjuk a tetteinket és nem maguk a tettek, amiket manifesztálunk.

Ezért kell megtanulni a dolgok mögé látni. És itt nem csak a szándék számít, hanem a tisztán látás képessége (bölcsesség) a szellemi erő (a tettek végrehajtásában), és a tudatosság, tudás is.

A katona, aki a háborúért öl, tudatlanságot követ el. Aki védekezik, mert fél, vagy gyűlöli a támadót, szintén.

Aki tisztán lát és érez, és tudja, magát és másokat is ment a tettével, az tudatos. Magát a haláltól, a másikat a lelki haláltól. És a tetteknek eszerint van következményük.

Ha belegondolok, engem "hozzásegített" az élet ennek valamilyen szintű megtapasztalásához. Voltak olyan szituációk az életemben, ahol arra szólított fel, hogy védjem meg magam, és hasonló energiával visszaválaszolva tehettem csak ezt az agresszorral szemben. Bár én nem verekedhettem, mert sokkal nagyobb erő volt fizikailag, meg mert nem is volt szándékomban támadni, sem visszatámadni, de védekeztem testileg és olyan erővel tört fel belőlem, hogy "nehogy hozzám merj érni!", hogy megállt az ütésre emelt kéz a levegőben.

Le kellett győzni a beprogramozott félelemeimet és bűntudatomat, hogy ki tudjak állni a saját védelmemben, a fizikai és lelki védelmemben, és olyan elemi erővel és tűzzel törtek fel a válaszok belőlem minden egyes támadó, sértő, megalázó és iszonyatos energiaelszívó megnyilvánulásra ellenem, hogy a végén kiegyenlítődtek az energiák, és a támadó leült, én meg felálltam. Szó szerint és képletesen is.

Háromszor ismétlődött ez meg az életemben, különböző mértékben, és módon, és mindháromszor egyre hamarabb kért bocsánatot az illető. Legutóbb azonnal.

És a legutolsó alkalommal volt benne a legnagyobb tanítás nekem: mert felismertem, hogy az egész, a teljes támadás, terrorhegy, és gyilkos lelki energiák, ez minden, nem rólam és konfliktusunkról szólt ! (Ami valójában nem is volt, mindháromszor ő erőszakoskodott, akart rám erőltetni valamit, egy olyan dologban, ami rám tartozik, fenyegetett és ordibált, és az váltotta ki a dühét, hogy nemet mondtam, meg akartam húzni a határaimat.) És akkor megértettem, hogy mennyi tudatlan bűntudat terhelte a lelkem, ami nem is rólam szól. És hogy az övét még több, amiről még mindig nem tud.

Akkor és ott, tiszta erővel szálltam szembe az erőszakkal, egy nálam erősebbel, aki azonban nem bizonyult lelkileg erősebbnek. Mert ő azt gondolja, hogy tartozom neki azzal, hogy terrorizálni hagyom magam. Én pedig már nem. Egyszerűen nem helyes.

És most megértettem, abból amit írtál, hogy valójában azért, mert mindkettőnk erőszakot követ el maga ellen, ha erőszakol, vagy hagyja magát erőszakolni. És azzal, hogy megvédem magam, a rendet állítom helyre. Nem engedem a másiknak, hogy erőszakoljon és magam ellen sem követem ezt el.

És a tudatosságom használom ehhez, a tisztánlátásom, hogy látom magam, az én helyem abban a szituációban, felmérem, hogy nincs esélyem szép szavakkal, esetleg meg is próbálom (persze nem működött) és ugyanakkor a másik tudatlanságát is (!), és nem engedem a tudatlan tett elkövetését. És méghozzá azzal a módszerrel, amit a Wing Chun is tanít!!!

Ez hihetetlen!! Most esett le, h tulképp "szellemi harcoltam"! Az milyen???? :) Most nagyon örülök...:)))

Ugyanis a Wing Chun az egyik legmagasabb szintű keleti szellemi harcművészet, ami azt tanítja, hogyan használd fel az ellenfeled erejét a védekezésre!

Semmilyen erőt nem visz a harcba, agressziót, támadást sem, hanem egyszerűen a lendületet, amibe beleviszi a támadó az erejét, eltéríti és felhasználja arra, hogy leszerelje. Egyébként egy Shaolin papnő fejlesztette ki. :) Hogy a nők és a gyerekek is meg tudják védeni magukat egy sokkal erősebb fizikumú támadóval szemben!!!!!

Most, nagyon örülök, mert megértettem a szellemi hátterét a harcnak. És köszönöm.

U.I. Nyilván az állat, vagy ember megölése csak abban az esetben fordulhat elő akár egy ilyen szituációban is, amikor semmilyen más eszközünk nincs a védekezésre, és nyilván nem az ölés szándékával védekezünk, csak mondjuk nincs más fegyverünk, mit egy pisztoly és ha nem lövünk, a másik lő. Akkor is lehet a lábára célozni, meg ilyenek, de könnyen előfordulhat olyan eset, h csak úgy tudjuk magunkat megvédeni, hogy a másikat közben nem tudjuk megmenteni. Remélem, soha nem kerülünk ilyen helyzetbe, de azt gondolom, ezt is lehet "jól" csinálni és meg is lehet bocsátani, különösen, ha tiszta lélekkel, tudatossággal cselekedjük meg. Szerintem ez a kulcs.

Namaszte

Ademon képe
Hát Sanyi, te vagy soha nem voltál még a harc szükséges
2011. március 21. hétfő, 22:05 | Ademon   Előzmény

Hát Sanyi, te vagy soha nem voltál még a harc szükséges helyzetben, hogy belásd az értelmét, vagy soha nem voltál még győztes benne :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Aki harcol, az csak veszíthet!
2011. március 21. hétfő, 22:26 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Valóban, ilyen harcban még sosem győztem. Nem is érezném győzelemnek, ha a másikat meggyőznöm kellene a változásról, legyőznöm kellene az ellenállását. Azt neki kell megtennie, az az Ő útja.

Régen én is sokat harcoltam, küzdöttem, hogy "segítsem" a másik embert a felismerésben, belátásban, de minél jobban erőlködtem, annál nagyobb ellenállást tapasztaltam.

A Tanítóm szavaitt idézve: "Aki harcol, az csak veszíthet!"

Ademon képe
Ez elméletben igaz is, de a gyakorlatban nem így működik. De
2011. március 21. hétfő, 22:34 | Ademon   Előzmény

Ez elméletben igaz is, de a gyakorlatban nem így működik. De tisztázzuk, hogy egyáltalán mi is a harc?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Számomra a harc a másik / valami akaratának, szándékának,
2011. március 21. hétfő, 22:40 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Számomra a harc a másik / valami akaratának, szándékának, útjának való ellenállás. Mint ellenállás, a védekezés is egyfajta harc.

Ademon képe
És úgy gondolod, hogy soha nem szabadna ellenállnunk? Ennek mi
2011. március 21. hétfő, 22:44 | Ademon   Előzmény

És úgy gondolod, hogy soha nem szabadna ellenállnunk? Ennek mi lenne az értelme? Ha mondjuk egy kisgyerek meg akarja enni mosóport, akkor nem akadályozzuk meg mondván "Mert akkor ellenállunk?" Vagy ha egy vadállat megtámad, akkor hagyjam magam megenni mert különben nem leszek elég tudatos? :) Ezernyi okot tudnék felsorolni a harc mellett.

Mikor leszel tudatos a harcban, ha mindig megtagadod?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Kérlek, figyelmesebben olvasd el a hozzászólásaimat!
2011. március 21. hétfő, 23:16 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Kérlek, figyelmesebben olvasd el a hozzászólásaimat! Nem írtam-mondtam, hogy nincs helye a harcnak. Én nem tagadom a harcot.
A harcnak helye van, mégpedig olyankor, amikor a harcot kell megtapasztalni, elsajátítani.

Máskor viszont, például a győzelemért, vagy a védekezésért harcolni teljesen felesleges.
A győzelem az ego érdeke, hogy hatalmat szerezzen. A védekezés az ego félelméből fakad. A lélek nem harcol.
Te harcolsz?

Ademon képe
Hát azért ne mond, hogy ne védjük meg magunkat, ha kell. Nem
2011. március 21. hétfő, 23:25 | Ademon   Előzmény

Hát azért ne mond, hogy ne védjük meg magunkat, ha kell. Nem igazán tudok kiigazodni abban amit mondasz, soha nem kellett még védekezned?

Feliratkozás Hírlevélre