Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.

Évekkel ezelőtt megállapítottam, hogy tipikus "madárlégzésem" van. Vagyis kicsiket, felületeseket lélegzem. Most elgondolkodtam rajta, mikor is jöttem rá? - Amikor elkezdtem 19 évesen énektanárhoz járni, és újra meg kellett tanulnom a hasi légzést. Akkor jutott eszembe, hogy gyerekkoromban - mint minden gyerek - hasi légzésem volt.

"Success is not final, failure is not fatal: it is the courage to continue that counts."

Ezt Winston Churchill mondta, akiről sok jót és rosszat mondanak az emberek, történészek, filozófusok. Én nem értek hozzá, de ez a mondata... Benne van az egész szellemi tanítás az életről.

Hogy vannak itt Mennyek és Poklok, ez sorsszerű, de egyik sem vagyunk mi, magunk. Mi az erő vagyunk, mely mindezeket tapasztalja, és tudja, semmi sem állandó ebben a világban, hacsaknem a szívünk bátorsága, amely meri átélni mindezt és újra és újra útra lelni benne.

Sanyi ötlete alapján, ma egy kisebb társasággal meditáltunk, a lelkünk megkeresésére!
Meditációmban egyre mélyebbre kerültem, eltoltam a mélyülésem útjába kerülő "dolgokat" és a Lelkemet akartam megkeresni!

Meditációmban egyszercsak egy falba ütköztem, amin nem tudtam áthatolni, próbáltam eltolni, szétfeszíteni, koncentráltam...