Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Kedves Mindannyian!

(Előre is elnézést kérek azért, hogy még magam is keresgélem, amiről írok. De borzasztóan foglalkoztat a dolog, nem tudom letenni, örülök minden hozzászólásnak, és egyben sok előzőre igyekszem itt válaszolni, egyben!)

Sziasztok!

Igazából nem is tudom hol kezdjem, így kezdem az elejéről.
Már elég régóta felfigyeltem rá hogy kicsit más vagyok mint a többiek, ez egész kamasz komoromban kezdődött el kezdtem olyan dolgokat érezni, majd később látni is ami nincs is ott, embereket, árnyakat, megéreztem dolgokat.
Volt egy időszak mikor ezt le tudtam küzdeni és évekig nyugtom is volt.

Kicsi vagy Nagy?

Lent vagy Fent?

Fehér vagy Fekete?

Élet vagy Halál?

Sok vagy Kevés?

Halk vagy Hangos?

Hosszú vagy Rövid?

Meleg vagy Hideg?

Vidám vagy Szomorú?

Édes vagy Keserű?

Anno, amikor külföldre költöztem arra kértem anyumat, bármi is történik a családban, bármi-bármi…csak arra kérem, legyen velem őszinte...és kérem, hogy mondja el nekem…

Az ego azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza keveréke, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, így van benne valami emberi, valami szerethető.

Ismerjük meg az egonk belső működését és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni rá, illetve melyekkel egyáltalán nem!

Arra tanítottak, fogadjuk el, hogy mindenről az igazságot mondják el nekünk, a valódi bizonyítékok eredetének megkérdőjelezése nélkül. De még ha a mai modern eszközök segítségével sem tudjuk pontosan rekonstruálni, mi is, hogyan is történt tegnap vagy a múlt héten, akkor ki és milyen alapon mondja meg a 'frankót', mi és hogyan történt évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt?

Ezt észben tartva, milyen eszméket kérdőjelezel meg? Itt van néhány az én kérdéseim közül:

sértődés.jpg

Mostanában mintha ezzel foglalkoznánk jobban az oldalon. Mi zavar? Mi sért? Kit sért?

Félreértések, megbeszélések, olykor sértődések történnek. Olykor valaki jobban rápörög a dologra, valaki, csak rálegyint.

De most vizsgáljuk meg, magát a sértődést-sértést. 

Az én tapasztalatom az, hogy elég szubjektív ez a fogalom, ki vajon min sértődhet meg. 

Én már régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel, de most ért meg bennem, megírom itt is.

Sok mindent kipróbáltam, sok tanfolyamot bejártam, mégis vannak dolgok, amik vissza-visszatérnek, mint ismétlések, tudjátok, a mókus-kerék efektus.

Boncolgatni szeretném mi az oka, ti hogyan látjátok.

Én a mai ezo-forradalom idején több mindent hiányolok.

Hangsúlyozódott a pozitív gondolkozás, a szellemi törvények, Isten megélése az emberek körében és ezt nagyon jó dolognak tartom. Ámbár kissé hiányos megközelítéseket lelek bárhová is megyek.

fehercsongor egyik bejegyzése sarkallt erre a blogra, szívesen beszélgetnék Veletek arról a gondolatkörről, miszerint az ember, csak más lények rabszolgája, bábja, de nem veszi ezt észre, mert a Mátrix fogságából nem tud szabadulni az elméje!

"Honnét tudod, hogy nem az érzelmeink, gondolataink számítanak csemegének tartóinknak?"

Sokat olvastam a családállításról, és talán a problémáimat is orvosolhatná némileg. Sajnos nem tudok rá elmenni, rajtam kívülálló okoknál fogva.
Nem olyan régen tudtam meg, hogy nekem is lett volna még egy testvérem (én vagyok a legidősebb, majd a testvérem, és ő azután következett volna). Anyum nagyon szerette volna, én, bár nem ismertem a helyzetet, mindig azt mondogattam, nem akarok több testvért. Nem született meg végül.

Ebben a percben villant be egy gondolat.
Az előtörténet annyi, hogy délután nagyon álmos voltam, mivel egyedül vagyok egy 3 szobás lakásban éppen, akárhova is lefekhettem volna, de én tele engedtem a kádat nem túl forró, de azért meleg vízzel, és abban aludtam vagy két órát.

Mivel nem vagyok egy filigrán alkat és a kád is kicsi, a lábaim a falra támaszkodtak a fejem alá egy fürdő-szivacsot tettem nyakig bele "bújtam" a vízbe a karjaimat pedig a mellkasomra tettem, mint amikor az ember támasztja az állát egy asztalon.

Nagyi azt mondta rá, hogy nem normális, mikor reggeli közben a nő vállára hajtotta a fejét, na jó, kicsit lejjebb.
Egyszerűen nem tudta a nőről levenni a szemét, nem tehetett róla. Órákig képes volt bámulni.
Nem érdekelte, ha meghallják mikor éjszakánként a nő ajtajához lopódzott, várt, hol türelmesen, hol türelmetlenül, egyszer majd kinyílik az ajtó.
De az ajtó zárva maradt. Ő remélt, majd változik valami közöttük.