Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A napokban egy önismeret után érdeklődő azt kérdezte tőlem, hogy mennyi időbe kerül, mire rendbe rakja a magánéletét, mennyit kell ehhez tanulnia? Mondtam neki, hogy ha intenzíven tanul, gyakorol, akkor kb. 4-5 év alatt elsajátíthatja a legfontosabb alapokat és a legtöbb problémáját ezekkel meg is tudja oldani.
Erre Ő meglepődött: „Olyan sok idő?? Nekem erre nincs ennyi időm!
Már annyit szenvedtem, hogy nem érek rá ennyit várni a megoldásokra!"

Szóval tudatosítom magamban az álmodás tényét. Fura érzés, hogy az egész napomat át- meg átszövi az éjszaka gondolata - és most szigorúan arra az időszakra gondolok, amikor le van hunyva a szemem:) Szinte óránként kérdezem magamtól: Ébren vagyok, vagy álmodom?

merges_vagyok.gif

Elgondolkodtam a napokban, hogy vajon miért van az, hogy egyre többször hallunk
trágárabbnál trágárabb szavakat szinte már mindenütt.
Nem csak vonaton, utcán, boltban, hanem a médiában szintén.

Mi készteti az embereket arra, hogy igy fejezzék ki nem tetszésüket valaminek.
Most már oly könnyedén kimondanak olyan szavakat, melyeket régebben illetlenség
volt kiejteni bizonyos helyeken, bizonyos körökben.
Sokat változott a világ tudom. Azt mondják haladni kell a korral.
Kell-e egyáltalán haladni valamivel?

Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet...

"Véletlen" találkozás. Mostanában sokat foglalkoztat az a dolog, hogy mely gondolatok jönnek a szívemből és mely gondolatok az egóm szüleményei. Számomra még nehéz kicsit különbséget tenni közte, bár azt is mondhatnám, kezdem érezni. Adhattam volna ennek a résznek azt a címet is, hogy intuíció, megérzés vagy valami ehhez hasonlót, valamiért mégis úgy érzem, hogy az ISTENI Sugallat tetszik a legjobban. Dolgom van az ISTENI-vel, elfogadni azt, hogy van valami ISTENI, ami mindenhol ott van és mindent áthat.

7.jpg

A kineziológia egy módszer arra, hogy megszabaduljunk a stressztől és kezünkbe vegyük életünk irányítását. Jelen választásainkat a múltban átélt traumáink és örömeink befolyásolják, és természetesen ma hozott döntéseink alapozzák meg jövőnket. Ha fel tudjuk oldani a múlt traumáit és erősíteni az örömöket, választásainkkal azt a jövőt építjük, amelyet valóban akarunk.

Jobb agyféltekés rajzolás
Ha van annyi kézügyességed, hogy egy kulccsal beletalálsz a zárba,
KÉPES vagy rá!

Mindenkinek vannak jó cselekedetei. Oszd meg velünk, ha ma megmentettél egy állatot, enni adtál egy koldusnak, segítettél egy bajba jutottnak....

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)

Úgy érzem, erről a témáról lenne még megosztani valónk egy mással, de meg lehet hogy csak én gondolom így .
Mindenesetre azért elmondom saját kis történetemet ezzel kapcsolatosan
Szomszédasszonyom aranyműves.

100821_m2suzuki_14.jpg

Lehet, hogy tavasszal kell vennem autót munkába járáshoz. Így eljátszottam a gondolattal, milyen autót vennék... Aztán elkalandoztam, összegyűlt csomó kérdésem. Gondoltam leírom őket.

Ki mi alapján választ autót?

Este elmentem az első "spirituális" előadásomra. Érdekelt a téma, egy fizikus beszélt a tudomány és a spiritualitás kapcsolatáról. Az előadást Andreas K. Freund tartotta, aki Grenoble-ban dolgozik egy kutatóintézetben. Elmesélte, hogy több nemzet dolgozik itt együtt, és hogy ez mennyire és mennyire érdekes. Igen, szép is ez a világ. Amikor összefogunk és együtt szeretnénk felfedezni, azt ami van.... Az előadás szlogenje megszólított.... "hinni kell a láthatatlanba, hogy meglássuk a hihetetlent".....