Téli, csendes, vasárnap reggel volt. Jó volt csak úgy lenni, nem sietni, bár az unokabátyához ígérkezett, de úgy gondolta ebben a nagy hóesésben nem utazik.
Lánya lebeszélte, kitudja milyen hófúvás jöhet, maradjon otthon. Szót fogadott neki, az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt utazni.
Így maradt otthon. Megbeszélte a testvérével, együtt ebédelnek, a lány, a kutya, a teso, meg ő.
Az öccse jó szakács volt, a város másik szélén lakott, de örült, hogy legalább jót sétálnak a hóesésben.

Hogyan állapítható meg egy gondolatról, érzésről, hogy az megérzés, intuíció vagy csak pusztán képzelgés, esetleg a félelmeink képbe kivetült formája?

Sejtem, hogy szükséges hozzá egyfajta tudatosság, illetve őszinteség, de érdekelne az út, ami afelé visz, hogy egyre biztosabban megállapíthassam valamiről, hogy jelzés-e vagy csak fantáziálok...

Vannak emberek, akiknek eleve fejlettebb ez az "érzékük", de feltételezem ez fejleszthető is.

Épp most, képek után keresgélve, akadtam rá egy könyvre a neten. Olvasta valaki, érdemes elolvasni?

Tegnap találtam ki :)

Flakk

A flakk annyit tesz: "Valami, ami van". Olyan dolog, amiről nem tudunk semmit, de mégis tudjuk, hogy létezik még ha nem is tudjuk kifejezni. Intuitívan érezzük, hogy valós. Lehet egy szükség, egy nem tudatosult cél, vágy, esetleg valami, ami hiányzik még a "képből". Bármi, amit még nem tudunk megfogalmazni, de létezik.

Ha tudod, hogy tartasz valahová, de nem tudod hová, akkor egy flakk felé tartasz :)