Valamelyik reggel ébredés után, fél-álom állapotomban kezembe vettem a kis kabala-aranyamat, hogy érezzem a rezgését, érezzem a gazdagság érzését. Ahogy a kezembe fogtam, hirtelen belém nyilalt a tudat, hogy akármennyi aranyat magamhoz ölelhetnék, akkor sem lennék gazdagabb, mivel a gazdagság érzésének a szívemben kell élnie és ott pedig jelenleg nincs meg az érzés. Az aranyat kívül ölelem és belül nincs meg hozzá az érzés. Íjesztő volt a tudat, hogy belül kell megteremtenem az érzést és a belső érzés független attól, hogy kívül fogok egy darab aranyat vagy sem. Ha belül meg van az érzés, akkor megjelenik kívül is.

Mi a Teremtés Könyvében rejlő igazság?
Érdekes módon a Teremtés Könyve az egyik az Ószövetség három könyve közül, amelyekre erős kineziológiai tesztválaszt kapunk. (a Zsoltárok, illetve a Példabeszédek Könyve) A teremtés könyve kijelenti, hogy a teremtés a nem-megnyilvánuló sötétségből, forma nélküli ürességből világosságként és formaként jelent meg Isten szellemének, az Isteni Lényegnek az akaratából. A világosság létrehozta az akaratot és a formát, majd növények, halak, madarak és a többi állat fokozatosan fejlődő formájában elsokasította az életet.

A napokban eszembe jutott egy régi ismerősöm, aki nagy hatást gyakorolt rám. Szerettem vele találkozni, beszélgetni. Mikor megismerkedtünk, már idős ember volt, a hetvenes éveiben járt. Hátrafésült félhosszú, hófehér haja volt, és fehér szakálla. Kodályra emlékeztetett. Szintén művész ember volt, de ő csak ennyit mondott néha magáról: festő voltam. A buddhizmus professzoraként is tanított egy ideig, amíg ötvenhatban börtönbe nem került. Miután kiszabadult, elhagyta az országot, és harminc év múlva kapott engedélyt a belépésre.